DROID-347
2005.04.27.

blog   droidzóna   levrov

Loydi elküldte egy szórakozóhelyen esett kalandjait. Mit ad isten, már megint balhé volt. Droidokkal...

Az esti Queen koncert után éjfél körül értem le a budaörsi Marteen's Pub-ba, régi munkahelyemre, ahol is haveri köröm bulit szervezett. A bulinak különösebb oka nem volt, valakinek születésnapja volt, a többiek meg be akartak rúgni, többeknek elég jelentősen sikerült is.

Na most, ezek régen elég normális partyk voltak, amíg az aljanép el nem özönlötte hétvégénként a házat, kiszorítva a helyről a normálisabb réteget. Ennek elég ékes példáját állították ez alkalommal is. Volt főnököm, illetve jó barátom relatíve jól viselte még amikor egy kedves vendég alkoholos befolyásoltság alatt a lépcső fölötti korláton áthajolva nemes egyszerűséggel lecsulázott a szőnyegpadlózott lépcsőre, kishíján telibeköpve az épp fölfelé igyekvő felszolgáló tálcáján cipelt poharakat. Istenem, hát van ilyen, na. Imre barátom még afölött is szemet hunyt, hogy az egyik kedves vendég ahol épp kiürült a pohara, ott le is rakta, a másik kedves vendég pedig az ott felejtett poháron gondtalanul átgyalogolt, immáron harmadszor. Természetesen a pohár volt a hibás...

Imre mosolygott kedvesen, halkan kurvaanyázott, elvégre a vendégért mindent, tehát a főnöknek nyelni kell... Imre egyre többet nyelt, egyre vörösebb volt a feje, de még tartotta magát. Egy darabig. Amikor ugyanis az egyik kedves vendég, látván, hogy ivócimborája nem áll már a helyzet magaslatán, no meg a lábán is alig-alig, figyelmes haver lévén kikisérte őt a terasz közepére, ahol egyéb esetben a vendégek is ülnek, mert úgy gondolta, az a legmegfelelőbb hely arra, hogy komájának a teljes napi étel/ital fogyasztását a padlóra terítsék, konkrétan a srácot meghánytatta a terasz közepén... Na Imrének körülbelül itt baszta le az agya a gépszíjat, és valami nagyon nagy konyhakést felragadva elindult a terasz felé, hogy tisztázza a kultúrált szórakozás szabályait vendégeinkkel. Ám kultúrember lévén végül is nem gyilkolt meg senkit, csak kibaszta őket, mint macskát szarni...

Azt hittük, ezzel vége is a problémáknak, ó mi naívak. Pedig a java még hátra volt.

Mai napig nagyon kedvelt exbarátnőmmel épp levegőzni mentünk volna ki az amúgy igen tisztességesen telefüstölt klubhelységből, amikor is a bejáraton kilépve exbarátnőm riadtan elkapta a fejét, és gyorsan visszaindult. Meglepődésemnek hangot is adtam.

- Na mi van, szellemet láttál?
- Nem, csak itt izé... pisilnek.
- He???

Kinéztem hát az ajtón én is, és mit látok? Egyik kedves vendégünk diszkrét delta terpeszben kereszben elállja befelé vezető utat, és konkrétan az ajtó közepén hugyozik bő folyással. Miután megkeresgéltem a valahova lepottyant államat, meglepődöttségemnek ismételten hangot adtam:

- Te apám, ezt ugye nem gondolod komolyan?
- Há' mit?
- Bazmeg, ott a vécé bent, komolyan gondolod, hogy a bejárat előtt kell nekiállni hugyozni, ahol kultúremberek közlekednek?
- Há' ha egyszer itt jött rám...
- És ha otthon történetesen a konyha közepén jön rád a szarhatnék, leguggolsz a sütő mellé és telefosod anyád csempéjét? Térjél már észre!
- Há' most igazán nem értem már mi a bajod, az a baj, hogy kint pisilek?
- Nem, konkrétan nem az a baj, hogy kint, hanem az, hogy itt! Ott van szemben, az út túloldalán az árok, legalább odáig mentél volna el...
- Hát mi vagyok én, valami kurva? Minden második kurva az út mellett pisál, én nem vagyok minden második...
- Nem, te minden harmadik vagy, aki az ajtó közepén.
- Nem, én az első vagyok, vágod? Én egyéniség vagyok, vágod? De te ezt látom úgysem értheted, mert látom most áll a cerka, aztán gizdázni kell a csaj előtt, hogy te milyen kemény csávó vagy itt.
- Tessék???
- Semmi, látom én már mire megy ki a dolog, most itt van ez az útszéli lotyó, akinek be akarod akasztani a lompost, aztán azért vered itt a nyálad, hogy neki gizduljál.
- Na csak hogy tisztán láss, ez a lány a volt barátnőm, és ha mégegyszer ilyen hangot ütsz meg vele szemben, akkor én ütlek meg, de a szemközti árokig biztos nem állsz meg, ott aztán kedvedre össze is szarhatod magad bazmeg, ÉS TEDD MÁR EL A FASZOD MIELőTT RÁLÉPEK!!!!

Azzal a vitát lezárva elindultam befelé, ahol már Imre barátom fogadott, hallva a kiabálást:

- Mi van, megint nem bír magával valamelyik?
- Hát, bazmeg, ezt nem fogod elhinni, megáll az ajtó előtt, és lepisálja.
- MI??? ITT?? Nabazmeg én...

... azzal kiment, és úgy leordította az emberünk haját, hogy a kapuig meg se álltak, el lettek küldve a kurva anyjukba.

Pár perc múlva állok a bárpultnál, Imrével beszélgetek, mikor is odaandalog az imént hugyozás közben leszerelt törpevízmű, és alázatosan bocsánatot kér Imrétől, miszerint átgondolta a dolgot, igazunk van, és szeretne kérni egy vödör vizet, hogy leönthesse a bejárat előtt a kövezetet, amit telebrunyált, és hadd maradjon még. Hát jó, Imrét is a jó szíve fogja a sírba vinni, eset megbocsájtva, hátrament egy vödör vízért. Emberünk ekkor gondosan körülnézett, hogy a kidobó hallótávolságon kívül van-e, valamint rendőr haverom sincs-e már a közelben, majd elkezdte a monológját:

- Bocsáss meg főnök, igazad volt az előbb, én nem akarok itt most balhét, bocsánatot is kértem, nem az ilyenek miatt jöttem, mint te, te kis paraszt, úgyhogy most örülhetsz magadnak.
- He??
- Ha nem most és nem itt lennénk, lehet, hogy másképp lenne a dolog, de most nem bántalak.
- Te hozzám beszélsz?
- Örülj neki, hogy nem verem úgy telibe a képed, ahogy tenném, ha nem te lennél itt a jani.
- Nocsak, te meg akarsz engem ütni?
- Hát ha nem itt lennénk, lehet hogy telibeverném a képed, te kis geci paraszt buzi.
- Lehet, hogy rosszul járnál, elhiszed?
- Félholtra vernélek bazmeg, a szart is kitaposnám belőled, te mocskos rohadék buzigeci...
- Te most fenyegetsz enegem bazmeg? KI A FASZNAK HISZED MAGAD????

Na, ekkor jutottam el arra a a pontra, hogy úgy beterítem a köcsögöt, hogy felmosófával szedik össze, de amikor nekiugrottam már rajtam csüngött a szakács, a kidobó, két haverom, meg a hülyegyerek haverjai álltak közénk, hogy ne basszam szét az arcát, ők is látták, hogy amilyen tajtrészeg az ember, megütni se nagyon kell, hogy megfeküdjön... Imre addigra visszaért, ő is engem nyugtatgatott, hogy hagyjam a picsába, ennyit nem ér az egész...

Csakhogy a nagy lendületben hátul felcsúszott a dzsekim, ami alól így már kilátszott a 9 milis markolata... Emberünk ezen egy kicsit elgondolkodott, majd ketten kikisérték a bejáraton, és diszkréten megbeszélték vele, hogy ne nagyon jöjjön ide többet, mert nem látják szívesen...

Ugyanezen a helyen egy korábbi buli során két 16 év körüli plázapicsa szóváltása. Ez akkor hangzott el, miközben részegen próbáltak az akkor aktuális napi politikai és háborús események ügyét illetően állást foglalni:

- Te, kiknek drukkolsz, az amerikaiaknak, vagy az irakiaknak? (ROTFL)
- Én a magyaroknak, ők a legjobbak!

... jól van, okos vagy, itt egy kockacukor, aztán igyál még két felest...