DROID-330
2005.04.06.

blog   droidzóna   levrov

Írói vénám kimerülőben, időm nincs, a droidok viszont nem fogynak. Freddy Krueger szerencsére helyettem is ír.

Nagyapám szomszédja eléggé vonalas nézeteket vall a házőrzőkutyák tekintetében: öljön meg mindent, ami a háznak akár csak a közelébe is merészkedik. Van (illetve sajnos már csak volt, nemrég elpusztult) neki egy nagy fekete farkaskutyája, Sátán. Sátán a karrierjét rendőrkutya-aspiránsként kezdte, de annyira vad volt, hogy a kiképzők nem boldogultak vele. A szomszéd fia meg rendőr, megszerezte a kutyát az apjának, Sátán ettől kezdve hűségesen őrizte a házat.

Történt egy éjszaka, hogy valaki elhatározta, hogy elmegy lopni nagyapám szomszédjához. (Valószínűleg nem végezhetett valami alapos terepfelmérést, Sátán elég feltűnő jelenség.) Droidunk gyanútlanul átvetette a lábát a kerítésen, mire Sátán, mint jó házőrzőkutyához illik, őrjöngve előrontott a sötét udvarból, nekitámadt a betörőnek. Ekkor még szerencsésnek érezhette magát a gyerek, mert mire a háziak előjöttek a zajra, valahogy kievickélt a kerítésen, és elmenekült.

Reggelre kelve droidunk persze elment az orvoshoz ellátni Sátán harapásait, de legnagyobb megdöbbenésére közölték vele, hogy a veszettség elleni oltás nem egy egyszerű művelet, azon kívül, hogy rettenetesen fáj is, nem adnak tehát csak úgy, biztos-ami-biztos alapon. Mit volt mit tenni, emberünk visszaoldalgott a szomszédhoz:

- Elnézést... öö... én akartam az este lopni... ööö... megmutatnák a kutya papírjait?

Hogy mit válaszoltak neki, arról nem szól a fáma.