DROID-323
2005.03.29.

blog   droidzóna   levrov

Néhány bloggal ezelőtt elkezdtem leközölni Rutin legújabb gerontológiai kutatásának eredményeit, mely az agráriumból élő idős honfitársaink különös szokásaival foglalkozik. Belefeszülni az életbe, tetszik emlékezni? Nos, itt a második rész.

2. Esettanulmány
Egymással szembeni megfeszülés

Ez az eset akkor áll fenn, amikor a vénember házaspár között alakul ki valami brutális nézeteltérés. A lejjebb említett féltékenységről én is hallottam - ott addig ment el a tatter a dologgal, hogy RÁGYÚJTOTTA A HÁZAT a "vén qrvára". A saját házát a saját feleségére... De most nem ezt az akciót akarom elemezni, hanem egy sokkal érdekesebbet.

Helyszín: közepes méretű falu.
Terep: a faluból az egyik majorba vivő, jobbára használaton kívüli, néptelen aszfaltút.
Tanú: RSS (ezúttal egyedül)
Szereplők:
Az öreg és az öregasszony, 80 körüli házaspár, melegítőben (kék mackó)
1 db 347 éves, fekete, vázas férfi kerékpár (Csepel)

Események:

A story ott kezdődött, hogy az öreg meg az öregasszony messze laktak a bolttól. Alapban az öreg kerékpárral járt bevásárolni, de az aranyér-műtétje után ezt vonakodott teljesíteni, így az öregasszonynak kellett volna. Csakhogy az öregasszony nem tudott kerékpározni. Annak idején nem tanult meg, később meg nem volt rá szüksége, mert otthon dolgoztak.

Az öreg, magát nagy ezermesternek érezve, a probléma megoldására egy Babetta motorból, pár babakocsikerékből (!!!) és némi hulladékfémből autót épített a mamának. Azonban a próbautak során az öreget csúnyán körberöhögték a faluban a gagyi kis járgánnyal, pl. azzal cinkelték, hogy "jön a cirkusz, mert itt a törpe a törpeautóval!" Vagyis a jármű, működésképessége dacára, nem oldotta meg a problémát, mert az öregasszony nem volt hajlandó beleülni és közröhej tárgyává válni. Ekkor az öreg belefeszült, és kitalálta, hogy "akkor megtanúsz biciglizni!!!" RSS véletlenül meghallotta, hogy milyen akcióra készülnek, így tisztes távolból követte a két öreget, akik diszkrétnek szánt útvonalon tolták a kerékpárt a majorba vezető, elhagyott aszfaltút felé.

Amikor odaértek, kezdődött a bringalecke. Próbáljátok meg elképzelni: 80 körüli nyanya, mint szamár a köszörűkövön, kb. életében először a VÁZAS, FÉRFI kerékpár nyergében! Csak próbáljátok meg. Persze, álltó helyében elborult...

Csakhogy az öreg sem mindennapi módon volt belefeszülve a világba! Röpke bemutató után visszaparancsolta az öreglányt a drótszamárra, és ordítva vette elejét minden leszállási/abbahagyási kísérletnek! Ha az öregasszony nem lett volna gázos, meg is sajnáltam volna, mert rettentő nagyokat zakkant. De nem volt menekvés. Végül az öreg akkor kegyelmezett meg, amikor az öreglányt már alig bírta felmosni az aszfaltról. Hazafelé a mellékutca lakosainak káromkodáskészlete drasztikusan kibővült, mert az öreg a hazautat gyakorlatilag végig az immár síró mammer anyázásával töltötte...

Tanulság: inkább törje össze magát a másik, minthogy én bevalljam, hogy az aranyeres s*ggemmel nem ülök biciklire.

Az meg hogy gyalog járjanak a boltba, érdekes módon FEL SEM MERÜLT...