DROID-322
2005.03.22.

blog   droidzóna   levrov

A droidok sosem fogynak el. Mindig azt hiszem, aztán mégsem. A múltkori építőipari példányok sorához Zotmund hozott még egyet.

Kicsit aggódom, hogy kifogy a droidkonzerv-készleted, ezért én is szeretnék kamrád feltöltésében segíteni. Az ihletet a munkásdroid-gyűjtemény adta, mely eszembe juttatta kedvenc droidpalántámat.

Azért írom, hogy droidpalánta, mert megfigyeléseim szerint az igazi droidnak kell valami hatalom, amivel visszaélhet, vagy fontossági tudat, amivel arcoskodhat ahhoz, hogy végtelen ciklusával őrületbe kergessen mindenkit. Szegény ilyesmikkel nem rendelkezett. Egyszerűen csak annyi esze volt, mint fél tányér romlott grízgaluskának. Ehhez volt mérhető a foglalkozása is: kuli. Írhatnám, hogy kubikos, de annak a névnek - szememben - még mindig becsülete van. Szóval szegény kulink egy kertépítési vállalkozásban dolgozott, és ennek megfelelően talicskázta is a földet nagy szorgalmasan. Igen ám, de a talicska szörnyen nyikorgott. Mikoron ezt a főnöke meghallotta, így szólott hozzá (minden ilyen kinyilatkoztatást úgy hallgatott mint az angyali üdvözletet):

- Nagyon nyikorog ez a talicska. Zsírozd meg!

S mivel tisztában volt emberünk szellemi képességeivel, hozzátette:

- Mind a két oldalt!

Bő fél óra elteltével irdatlan röhögésre lettünk figyelmesek. Utólagos elmesélés szerint a következő történt. Mikor a főnök épp a kulink mellett haladt el, ő odaszólt neki:

- Főnök, kevés lesz a zsír!

A főnök odapillant, és mit lát? A kuli egy ecsettel mázolja szép egyenletesen a talicska oldalát zsírral... Nem a kereket (az egyetlen dolgot ami nyikorogni tud)! Az oldalát!!! Szegénykének nem volt elég logikai kapacitása ahhoz, hogy feltűnjön neki, ha nem tolja, nem nyikorog... A főnök persze elkezdett embertelenül röhögni, mire a kulink kivágta az adu ászt:

- Ne nevessen, főnök úr, hiszen csak az egyik oldalára lesz elég!!!

Azt mondanom sem kell, hogy ez a mondat sokáig szállóige volt...