DROID-308
2005.02.28.

blog   droidzóna   levrov

Volt egyszer, hol nem volt, egy magyar politikus és kedves családja. Meglehetősen tehetősek voltak, apuka aktívkodott a politikai életben, egyébként sosem tartozott a nagypofájúak közé, talán ezért nem is írom le a nevét: nem érdemli, hogy a hülye fia miatt égjen.

Mert a fiacska bizony szintén aktív akart lenni a politikai életben. Jobb ötlete nem lévén, kitalálta, hogy Greenpeace aktivista lesz! A marha jó ötletből rövidesen marha jó dolgok sültek ki. Amikor a Greenpeace néhány év késéssel észrevette végre, miféle bánya működik Romániában, Verespatakon, ők is szaladtak tiltakozni. Néhány begőzölt haverral berontottak az Aurul telepére, és nekikezdtek a szokásos Greenpeace-sablonakciónak: transzparens kifeszít, táblák magasba emel, egyesek pedig szaladtak odaláncolni magukat a legközelebbi nehézgépekhez. Ez utóbbira egyébként legutóbb Németországban egy kissé rábasztak, mert egy mozdonyhoz bilincselték oda magukat, az meg fogta magát és elindult, ők pedig kapaszkodhattak erősen, jó pár kilométeren keresztül.

Szóval ott volt ez a magyar politikuscsemete is, neki éppen a bilincses szerep jutott, hát fogta magát, és néhány haverral nekiállt felkapaszkodni egy darura. Felértek a tetejére, odakötötték magukat, majd diadalmasan lógni kezdtek, tudván, hogy perceken belül ott lesz a rendőrség, és leszedi őket. Vártak, vártak... de hiába. Hát igen, ez Románia, nem Nyugat-Európa! Jó félóra múlva, amikor már gebedtre fagytak odafenn, megjelent két román csendőr - történetesen székelyek - megcsodálták a daruról lógó alkalmi dekorációt, és felszóltak:

- Hé! Osztán jó nektek ott fönn?
- Hát... Hát nem!! - jött az elgyötört válasz.
- Hát tudjátok mit? Akkor még lógjatok egy kicsit, mi addig elmegyünk a kocsmába!

Azzal sarkon fordultak, otthagyták az öko-bunkókat, és a nagyokosok bizony jó pár órát gondolkodhattak odafenn, hogy mit rontottak el... A srác azóta nem vesz részt Greenpeace-akciókban.