DROID-293
2005.02.13.

blog   droidzóna   levrov

Most mondták, hogy a Petőfi Gimnáziumban állítólag a mai napig sem hiszik, hogy a valódi nevemet mondtam be a portán. Szent meggyőződésük, hogy a valódi nevem Csőrik László, és én vagyok az SZDSZ Új Generáció elnöke. Lám, a manipulatív média.

No de nézzük a mai droidot. Na jó: annyira nem is mai. Ismét a Scanner egyik 1991-es számához fordultam anyagért, persze csak fejben, mert nem volt kedvem előásni az eredetit. Tehát...

Volt egyszer, még a nyolcvanas évek végén, hogy egy nagy állami vállalat PC-t vásárolt, s hozzá egy mátrixnyomtatót. Ekkoriban még nem csak a PC-k voltak nagyok, hanem az áruk is: a gép maga több, mint egymillió forintot kóstált, a nyomtató pedig szintén valami nyolcszázezerbe került. A korabeli csúcstechnikát képviselő IBM XT a nagyvezér irodájába került, ott használták írógép helyett, mert az modern. Ha valami gáz volt vele, Pestről hívták a szerelőket. A történet egy ilyen kiszállás alkalmával született.

Egy napon azzal köszönt rá a forródrótra a kedves felhasználó, hogy meg kéne nézni a nyomtatót, mert amint bekapcsolják, azonnal nyomtatni kezdi a képernyő tartalmát. Összenéztek a mukik, hát ez meg miféle hiba, gondolták, majd bekepeckedtek a furgonba, és irány az ügyfél. Ott azután egy igen csinos, látványos mellekkel megáldott titkárnő fogadta őket, aki lelkesen magyarázta, hogy mit csinált a géppel.

- És akkor fogom, elindítom a programot, így... És akkor betöltöm, így... És akkor fogom, bekapcsolom a nyomtatót, így... És látják, máris nyomtat. Pedig nem kellene neki!

A szerelők ekkorra már a hasukat fogták a röhögéstől. Persze, hogy nyomtatott a szerencsétlen! Ahogy a titkárnő előrehajolt, hogy a nyomtatót bekapcsolja, a melleivel lenyomta a Print Screen billentyűt...