DROID-210
2004.11.08.

blog   droidzóna   levrov

Említettem már nektek, hogy a Petőfi Gimnázium diákjai készítettek egy kedves droidgyűjtő oldalt az iskolájukról? Itt van ni.

Mellesleg megemlíteném, hogy létezik Droidzóna poló is. Igen, ez reklám.

A mai droidsztori pedig egy repülős történet, amely állítólag az Egyesült Államokból származik. Volt egyszer egy tizenéves vitorlázópilóta-növendék. Első egyedülrepülése alkalmával jól eltévedt, elvesztette a magasságát, és kényszerleszállást hajtott végre egy legelőn. Semmi gáz, előfordul az ilyesmi, betelefonált a repülőtérre, és kérte, hogy küldjék ki a vontatót. Oktatója is felszállt egy másik géppel, hogy megkeresse. Mivel a srác egy nagy mezőn szállt le, mondta neki, hogy várja meg, ő is leszáll majd mellé, és majd mindkét gépet felrakják a vontatóra.

Az oktató hamar meg is találta a növendéket. Az égről lenézve azonban valami nem stimmelt neki. A kényszerleszállt gép egy aprócska gyepen állt, magas fák között. Azt a kutya mindenit, gondolta az oktató, hát csak nem fog ki rajtam egy ilyen zöldfülű! Ha ő le tudott oda szállni, akkor én is! Azzal lenyomta a botot, lespirálozott, és behelyezkedett a landoláshoz. Sikerült is, csak a nyúlfarknyi terület kevés volt ahhoz, hogy megálljon. Bumm, berongyolt a fák közé, szarrá törte a gépet, még jó, hogy neki nem esett baja. Kikászálódott a roncsokból, megvakarta a fejét, és csodálkozva nézett az odarohanó növendékre:

- Hát te meg hogy a fenébe szálltál le ide géptörés nélkül, amikor még nekem se sikerült?
- Én? Én nem ide szálltam le, hanem a szomszédos mezőre, csak áttoltam ide a gépet, hogy neked több helyed legyen...