DROID-205
2004.10.31.

blog   droidzóna   levrov

A makettkiállításon járva-kelve, a sok második világháborús dioráma közt eszembe jutott egy történelmi droidsztori. Vajon miért az oroszok, és miért nem a nyugati szövetségesek foglalták el Berlint? A válasz az Alpenfestung, azaz az Alpesi Erőd története.

1944 végét írták. A németek mindkét fronton vereséget szenvedtek és hátráltak... blabla, szóval tudjátok, mi volt akkor. A bulge-i csata, Monte Cassino, a debreceni páncélos-ütközet, miegymás. Ekkor jelentek meg az új fejlesztésű német fegyverek, a Tiger és Panther harckocsik, a sugárhajtású repülőgépek. Valahol Amerikában ekkor gondolt egyet egy ismeretlen újságíró, és szenzációs cikket ütött össze az Alpesi Erődről. Meg nem nevezett titkosszolgálati értesülésekre, illetve elfogott német kémek vallomására hivatkozva - melyek közül, természetesen, egyik sem létezett - azt állította, hogy a szövetséges csapatok azért nyomulhatnak előre ilyen könnyen, mert a németek már belátták, hogy Európát elveszítették, és stratégiát változtattak. Azért nem tűnnek fel nagy tömegben az új szuperfegyverek, azért találkoznak a szövetségesek egyre rosszabbul kiképzett ellenséges katonákkal, sőt, gyakran gyerekekkel, mert a németek egy hatalmas erődrendszert építettek ki az Alpokban, ahol elrejtik a felszerelést, a jól kiképzett katonákat, a sugárhajtású vadászgépeket, a Tigris tankokat, és majd onnan, a rejtett bázisokról fognak csapásokat mérni, ha a szövetségesek már azt hiszik, győztek.

A cikknek ugyan semmi alapja nem volt, és értelme sem, azon kívül, hogy írója felvett érte vagy húsz dollárnyi honoráriumot. Az Alpenfestung azonban közbeszéd tárgya lett Amerikában. A témát más újságok is átvették, interjúk készültek katonai vezetőkkel, kérdezgették, valóban ekkora veszély fenyegeti-e az Európában harcoló csapatokat. A tábornokok nem tudtak egyértelmű választ adni. Ettől aztán még gyorsabban terjedt a pletyka az amúgy sem sziklaszilárd morálú amerikai katonák körében. Hiába nyomultak ugyanis előre úgy, mint kés a vajban, bizony saját bőrükön tapasztalták, milyen hatékonyak is az új német fegyverek. A Tigris harckocsikat például olyannyira rettegték, hogy ha bármilyen német tankot észleltek, hanyatt-homlok visszavonultak, és a légierőt hívták csapást mérni. Persze ez érthető is, hiszen nemigen volt fegyverük, amivel elháríthatták volna a Tigriseket. Volt rá példa, hogy egyetlen Tigris egy egész századnyi Sherman harckocsit tett harcképtelenné, és ezután még saját lánctalpán távozott. De terjedt az Alpenfestung híre a civilek közt is. A Bank of England például meghallotta, hogy a németek 600 millió font sterling névértékű hamis készpénzt raktároznak ott, mire azonnal bevonták az összes forgalmi pénzt, és új bankjegyeket terveztek, korszerű hamisításvédelemmel.

Az amerikai katonák közt terjedő pletykáról természetesen a német hírszerzés is hallott. A propaganda mesterei meg is ragadták az ellenséges csapatok demoralizálásának ezt a kiváló lehetőségét. Göbbels hosszú rádiószónoklatokat tartott a német csapatoknak - s természetesen az adást ugyanúgy hallgató szövetségeseknek is - egy nemzeti megmentési programról, arról, hogy ha úgy hozza a szükség, a Reich vezetői egy titkos bunkerrendszerbe húzódnak vissza, valamint hosszan ecsetelte azoknak a föld alatti gyáraknak a képességeit, amelyekben az "új csodafegyverek" készülnek, és amelyeket a szövetséges bombatámadások nem érhetnek el. Még néhány látszatépítkezésbe is belekezdtek Dél-Németországban, mintha valóban alagútrendszereket ásnának. Ismerve a nácik amúgy is szinte beteges bunkerépítési hajlamát, ezek a kijelentések is táplálták az Alpenfestung legendáját.

A hír végül eljutott a szövetségesek főparancsnokságáig, és Eisenhower tábornok, aki egyébként éppenséggel nem volt egy stratégiai zseni, kiadta az utasítást a bunkerrendszer felszámolására. A nyugati szövetségesek elfordultak Berlintől, és dél felé indultak. Omar Bradley tábornok - igen, róla nevezték el később az M2 Bradley lövészpáncélost - az európai expedíciós haderő főparancsnoka közleményt adott ki, amelyben Berlin elfoglalását lényegtelennek nevezte, mivel "Berlin csupán egy név a térképen, mely nem bír stratégiai jelentőséggel", és elsődleges célként az Alpesi Erőd megsemmisítését tűzte ki. Ennek első lépéseként az osztrák-német-olasz hármas határ felé próbáltak átjárót nyitni, amely, elképzelésük szerint, kettévágta volna a föld alatti erődrendszert. Tették ezt annak ellenére, hogy időközben elfogták a német katonai rádióadások főszerkesztőjét, Kurt Dittmar tábornokot, és ő határozottan kijelentette, hogy sem az Alpesi Erőd, sem a Nemzeti Megmentési Program nem létezik, és Hitler Berlinben van. Hogy a szövetségesek mennyire biztosak voltak a dolgukban, bizonyítja, hogy a londoni Daily Mirror még április 28.-án, 12 nappal a német kapituláció előtt is a következő szalagcímmel jelent meg: Hét szövetséges hadsereg vette körül Hitler utolsó reménységét, az Alpesi Erődöt Ausztriában és Bajorországban!" Eisenhower táviratban javasolta Sztálinnak, hogy ne tekintsék stratégiai célnak Berlint, helyette jöjjenek az oroszok is bunkert keresni. Sztálin erre utasította Zsukov tábornokot, hogy ha már ilyen hülyék az amcsik, legyen szíves teljes gőzzel nekimenni Berlinnek, nehogy már osztozni kelljen a zsákmányon. Az eredményt ismerjük, az ebből következő politikai erőviszonyokat szintén...

Ha nincs az Alpesi Erőd bárgyú legendája, a szövetségesek nem az Elba folyónál, hanem valahol a lengyel határnál vagy Poroszországban találkoztak volna. Valószínűleg nem jött volna létre Kelet- és Nyugat-Németország, és az egész hidegháború története másképpen alakul. Valószínűleg, ha Eisenhower képes kiszámolni, mennyi élelem kell egymillió katona számára, rájött volna, hogy az egész Alpokot ki kellene vájni ennyi konzerv tárolásához. Üzemanyagról, lőszerről, miegymásról nem is beszélve.

Az Alpenfestung ötletét végül épp hatvan évvel később valósították meg. Tetszett figyelni az iraki háború lefolyását?