DROID-185
2004.10.06.

Megint Rutiné a szó.

Úgy történt az eset, hogy szerepjáték táborban voltunk a haverokkal Velencén. Az ilyesmit persze, hogy a legnagyobb nyárban rendezik (logikus). Mivel akkoriban még nyeretlen kétévesek voltunk, érettségi előtt, vonattal közelítettük meg az ojjektumot, és úgy is távoztunk.

Odafelé nem volt gáz, mert kora reggel, a Balaton felől utaztunk Velence irányába, ráadásul hétköznap.

Visszafelé azonban sikerült beleszaladni: hétvége, délután, Balaton felé tartó vonat. Aki egyszer is elszenvedte már az ilyenkor jellemző zsúfoltságot - mert bakterék nem tesznek fel még két kocsit, ugyan már !!! - annak nem kell bemutatnom, de aki nem, annak azért pár szóban: tehát az ilyen vonat tele van. Ez azt jelenti, hogy mindenülőhelyen ülnek - igen, a retyón is - és minden egyéb helyen, tehát az ülések között, a folyosón, a kocsiperonon, de még a két vagon közötti átvezető kazánlemezen is állnak. Pontosabban préselődnek. Amikor beállt a vonat, és megláttuk, nem tudtuk mi a furcsa. Aztán rájöttünk, hogy egyrészt az, hogy a megszokottól eltérően nem lehet átlátni az amúgy csupa ablak kocsikon oldalról, mert annyian állnak benne, másrészt hogy a vonat beállt, de egyetlen ajtó sem nyílt ki, ugyanis mindegyik előtt álltak...

Persze mi fiatalok és életerősek voltunk, úgyhogy feljutottunk! Cimbora kifeszítette az ajtót, én tiszta erőből felpréseltem a sátrat a jónép közé, aztán gyorsan utánnamásztam, a két másik srác meg a budiablakon (!!!) mászott be.

Minden szép és jó is volt, azonban pont ezen a kocsiperonon utazott egy cigányzenekar is. Ez fullos bandát jelent, tokkal, vonóval, nagybőgővel. Persze az okos etnikum az ilyesmit nem rakja fel a poggyászkocsira, mert még a végén fizetni kell érte, hanem becipeli a nagy tömeg közepébe.

Jól van, mi is sátorral voltunk, bár az jóval kisebb volt, és a földön feküdt (azon ültünk).

Csakhogy! Mit csinál a cigány nagybőgős 70 fok melegben, heringeffektben, a kocsiperonon, ahol ugye nem lehet lehúzni az ablakot? Persze hogy rágyújt, méghozzá Csongor szivarra... Na bravó. Kettő perc nem kellett, fuldokolt mindenki. Persze egy igazi cigvány soha nem veszi észre magát, így aztán kénytelenek voltunk mi lebüntetni.

Cimborával addig manővereztünk, amíg sikerült a sátor sátorrudakkal megspékelt oldalát a nagybőgő oldalához játszani. A másik oldalon pöffeszkedett a cigvány, nekidőlve a bőgőtoknak, ami vászonból volt. Amikor megérkeztünk oda, ahol le akartunk szállni, mindketten betámasztottunk a sátornak hátulról. A fékezéstől a cigány nekidőlt a bőgőtoknak előről, így a jobb sorsra érdemes hangszer nagy reccsenéssel felnyársalódott a sátorvasakra. :D

Persze cigványéknak ez nagyon nem teccett, el is kezdtek lármázni, azonban nem tudtak követni minket, mert mi a budin keresztül kidobáltuk a cuccainkat és kiugráltunk, ők meg az ajtót sem tudták kinyitni...

Szívás...

Azóta is nagyon kellemes emlékem a hering-effektről és a bőgőtokokról az eset...