DROID-183
2004.10.04.

És még mindig a Győr-Budapest vonalon utazunk...

Miután a vonatból kiesett lány esete megoldódott a kalauzok nemiszervbe küldése révén, olyannyira, hogy elő se bújtak többet a szolgálati kupéból, a mi fülkénkbe beesett egy fiatal srác. Így már négyen voltunk, ugye, a gyengébb emlékezetűek kedvéért Athina, Levee, én, meg ez a droid. Mert droid volt az istenadta, csak nem látszott a fején azonnal. Bizony, de még mekkora! Bejött, leült, végignézte a kalauzkergetős-vészfékes móka végét, majd úgy döntött, velünk utazik. Közben pár kupéval arrébb éppen helyére kászálódott egy idősebb asszonyság, s miközben bőröndjét betaszigálta a szűk ajtón, a bent ülőket eképp nyugtatta meg:

- Ne aggódjanak, van nálam pisztoly!

De ez csak egy rövid intermezzo volt két droidsztori között.

A srác tehát ott üldögélt a kupénkban, és rövidesen sor került a szokásos kérdésekre. Szia, tekivagy, hováutazol, ésmicsinálszott, ésígytovább. Rövid úton lezártuk e kérdéskört, majd egymással beszélgettünk, összevissza röhögve valami szar poénon, valamint a Star Wars Ganxsta Rap szövegére utaló we've got deathstar fordulaton, ami immár reggel óta gyakorlatilag a bazmeget helyettesítette társalgásunkban. Droidunk egy darabig kapkodta a fejét, majd megszólalt.

- Ti drogoztok?

Kérdezte ezt olyan hangsúllyal, mintha csak az iránt érdeklődött volna, pestiek vagyunk-e.

- Nem, nem drogozunk.
- Én sem.
- Igazság szerint ez a kérdés akár sértő is lehetne, nem gondolod?
- Háát, izé... hát én se drogozok... de ti tényleg sose?
- Nem, sose.
- Mert én se.
- Remek.
- És te se?
- Nem, én se.
- Tényleg? Hehe...

Ezen elheherészett egy darabig, és még megkérdezte párszor, míg Levee meg nem unta.

- Na jó - mondta Levee - én egyszer kipróbáltam.
- Tényleg? És... és milyen?
- Hát, nem volt valami nagy szám.
- De azt mondják, olyankor... olyankor halu van.
- Nekem nem volt, csak olyan furcsa volt minden.
- És izé... mit nyomtál?
- Egy fél Extasyt.
- Ja... Izé... azt én is kipróbáltam már.
- Tényleg?
- Ja... De nem volt semmi.
- Milyen volt?
- Hát, nekem is olyan furcsa volt minden...
- Mennyit vettél be?
- Egy gét!
- Egy gét.
- Igen, egy gét. És te?
- Én egy fél gét.

Én már hangosan röhögtem, Levee is nehezen bírta, de a droidnak nem esett le, hogy itt most ő hülye, meg az se, hogy Extasyból egy gramm elég lenne egy ló kinyírásához. Ezután egy kicsit beszélgettünk arról, hogy ki mit csinál, a gyerek elmondta, hogy parfümöket árul valami piacon. Közben Athinának dolga akadt odakint. Míg távol volt, a droid megkérdezte:

- És ő is drogos?
- Nem, ő leszbikus - feleltem.
- Tényleg?
- Tényleg.

Amikor Athina visszatért, a droid mindjárt letámadta.

- Van neked barátod?

NWL-olvasók tudhatják, milyen hatással van Athinára ez a kérdés.

- Mi közöd hozzá?!
- Hát... csak kérdeztem. Amúgy mi a neved?
- Ööö... Szilvi.

A droidot nem zavarta, hogy "Szilvinek" beletelt pár másodpercbe, mire eszébe jutott a neve.

- Hallod! Szép neved van.
- Köszönöm.
- És a szemed is szép.
- Remek.
- És tényleg a lányokat szereted?
- Mi van??
- Hát, ő mondta...

Igen, kaptam egy nyaklevest. Haladjunk tovább.

- És ti hány évesek vagytok?
- Tizenhat - felelte Levee.
- Tizenkilenc - így Athina.
- Huszonnyolc - így én.
- Nemá! - így a csávó.

Ezután meg kellett mutatnom neki a személyimet, hogy elhiggye. Nézte a dátumot a kártyán, majd a bakancsot a lábamon...

- És te most katona vagy?

Ránéztem, amolyan "anyádba, robotkám" arckifejezéssel, majd mesélni kezdtem neki, hogy három évet voltam Szerbiában mélységi felderítőként, megtűzdelve remek történetekkel arról, hogy hogyan gyújtottuk rá a szerbekre a diszkót, mert beszóltak a társunknak, hogyan lógtak a hullák a kerítésen, amikor megtámadták a táborunkat, és mi minden történt, amikor konvojt kísértünk. A csávó csak tátotta a száját.

- És izé... és nem szívattak a katonaságnál?
- Engem? Engem ugyan nem!
- A haveromat most hívták be... ő azt mondja, sokat szívatják ott az embert. Mondják, hogy van ott ilyen izé... hogy amikor kopasz... szóval hogy akkor szopatás megy.
- Hát, amikor kopasz voltam, egyszer engem is nagyon megvertek.
- Kik?
- Az öregkatonák. Kidobtak az ablakon, a másodikról, mert nem akartam felmosni.
- Jaj! És az fájt?
- Hát, elég szar volt, de hát erről szól a katonaság, poénra vettük. Azóta van üvegszemem.
- Tééényleg?
- Tényleg.

Szerencsére ezután egy darabig kussban maradt. Figyelte, ahogy kommunikálunk Levee-vel, és próbálta megérteni a we've got deathstar jelentését, valamint azt, hogy miért röhögünk, mint az állat az anyádba, robotkám kifejezésen. Végül én szóltam hozzá.

- Te, srác! Te nem szerepeltél egyszer egy pornófilmben?

Hülyébb kérdés ugyanis nem jutott eszembe.

- Ááá, ééén? Neeem...
- Csak mert olyan ismerős vagy.
- Ugyan, honnan... hehe. Meg a pornófilm az különben is... az olyan izés.
- Mizés? Ugyan, ne szégyelld, én is csináltam.
- Mit, pornófilmet?
- Ja, azt. Pornóztam.
- Igeeen?
- Igen.
- És ti is? - fordult a többiekhez. Athina erre nagyon csúnyán nézett.
- Engem is hívott - felelte Levee - de még fiatal vagyok hozzá.
- Hány éves is vagy?
- Tizenhét. - Az imént még tizenhat, de nem baj.
- Aha.
- Hát, igen - folytattam - a Kovival dolgoztam egy filmben, az egy korrekt faszi... Meg a Redlight-nak csináltunk filmeket.
- Hööö, a redlight.com, az egy weboldal!
- Ja, ők adták ki a filmeket.
- De... és nem lőttek le?

De, bazmeg, kétszer is.

- Mert a pornó, az ilyen... az ilyen maffiadolog, nem?
- Nem, dehogyis. Engem legalábbis senki se lőtt le.
- Hehe... De izét nem kellett... buzikkal?
- Nem.
- De azt biztos jobban fizették volna, nem?
- Miért, te bevállalnád?
- Hát... azt nem... de egyszer hívtak engem is ilyenbe.
- Milyenbe?
- Hát, tudod... vannak nekem is pornós kapcsolataim.
- Aha.
- És hívtak... de hát pont nem értem rá akkor, tudod...
- Anyádba, robotkám.
- Hogy?
- We've got deathstar.
- Aha, hehe...

Mire Tatabányára értünk, kitárgyaltuk a kecskés, csirkés és szájbaszarós videófilmek készítésének módjait, amit a csávó persze sose vállalt volna be, de persze ilyenbe is hívták már, mert az ő pornós kapcsolatai, szóval azok vannak.

- Egyébként meg hackerek vagyunk - jegyezte meg Levee valahol Kelenföld előtt.
- Hehe! Azt gondoltam! Gondoltam, hogy ti ilyen... ilyen számítógépesek vagytok!
- Hát igen...
- És az nehéz?
- Hát nézd... nekünk már, hogy is mondjam... van nevünk, ha érted.
- Mert mi már nem kezdők vagyunk.
- Höhö...

Ha nem érünk be időközben a Keletibe, a droid még azt is megette volna, hogy jártunk a Holdon. Szerencsére megérkeztünk, és a gyerek nagyon illedelmesen köszönt el tőlük. Biztos elmondja majd a haverjainak, micsoda májer társasággal utazott együtt.