DROID-182
2004.10.03.

Rendhagyó módon a mai Droidzóna szervesen kapcsolódik a mai bloghoz. Demópartyn jártunk tegnap Győrben, a Function 2004 elnevezésűn, s elkövettük azt a hibát, hogy vonattal próbáltunk hazajutni. Este nyolc óra tízre volt kiírva egy gyorsvonat, ez nekünk tökéletesen meg is felelt, pont elértük.

Nyolc óra negyvenkor még mindig a győri pályaudvaron vesztegeltünk, zuhogó esőben. Az ablak alatt egyszer csak rendőrök tűntek fel. Biztos valami razzia, gondoltuk, azért állították meg a vonatot, ám tévedtünk. Valami meccs volt Győrben, és a vonat megvárta a hazainduló szurkolókat. A rendőrök őket kísérték. Ez mindössze negyven perc késést eredményezett. Mármost nem értem, miért van a menetrend? De ne feszegessük az ilyesmit, örüljünk, hogy van vonat.

Amikor végre-valahára elindultunk, kinéztem az ablakon, és éppen láttam, ahogy egy fiatal lány nyekkenve kiesik a mozgó vonatból, a peron betonjára. A szurkolók vagonja felől hangos üvöltözés hallatszott. Remek, állapítottuk meg, pont ilyen útitársakra vágytunk. Nem mentünk azonban messzire: alig ötszáz méterre az állomástól a vonat megállt, és úgy is maradt, mivel valaki meghúzta a vészféket. Kiváló! Sose jutunk haza.

Ezt követően a kupénk előtti folyosón intenzív forgalom volt megfigyelhető. Elszaladt az ajtó előtt egy kalauz, majd a társa, majd a nyomukban egy hevesen káromkodó, ittasnak látszó alak. Kisvártatva az ittas alak visszafelé is elhaladt, folyamatosan szórva átkait a folyosó túlvégén tartózkodókra. Mindehhez a vészfék távoli sivítása képezett idegnyugtató, ambiens aláfestést. A kalauz nem került elő, viszont jó tíz perccel később végigtrappolt a vagonon egy raj akciós rendőr. Felpattantam, elmartam a kamerát Athinától és a nyomukba eredtem. Hurrá, bunyó lesz!

De mégsem lett bunyó. A szomszédos vagonból heves rikácsolás szűrődött át, s mikor odaértem, egy kalauznőt találtam ott, akire jobbról a futballszurkolók, balról a rendőrök néztek csúnyán. A kalauzdroid, mit sem sejtve arról, hogy közvetlen életveszélyben van, felháborodottan sipákolt hol erre, hol arra.

- ... és mondják meg nekem, melyikük húzta meg a vészféket! Addig nem megyünk tovább, amíg meg nem mondják, ki volt az! Addig nem engedem visszaszállni azt a lányt a vonatra, amíg ezt nem tudom!
- Ne szórakozzon már - üvöltött vissza egy szurkoló - maga szerint, ha kiesik egy utas a vonatból, az nem ok arra, hogy meghúzzuk a vészféket?!
- Nem, uram! A vészféket tilos meghúzni! Ki is van írva! Maga húzta meg? Vagy talán maga volt? Melyikük volt?!

Gratulálok, bazmeg!!! Ha nem a saját fülemmel hallom, nem hiszem el! A vasutasoknak az volt a legnagyobb bajuk, hogy valaki hozzányúlt a Szent Szerkezethez! Hogy mi van a lánnyal, akit egyébként nem dobtak ki, hanem magától esett ki, kurvára nem érdekelte. Mielőtt az utasok agyonrúgtúk volna, a rendőrök megragadták a rikácsoló kalauznőt, és eltávolították a környékről. Történetesen épp a mi vagonunkhoz cibálták hátra őt is, meg a társát is.

- Őrmester, derítsék ki, hogy ki húzta meg a féket! Azért hívtuk ide magukat! Azonnal derítsék ki! - óbégatott a másik kalauz, egy idősebb fószer. - Addig nem megyünk tovább! - Ekkor vett észre engem, ahogy a kupé ajtajában álltam. - Maga húzta meg? Halljam! Megbírságolom!!

Anyádba, robotkám! Ezt kapja az utas a MÁV-nál a pénzéért. Ha nincsenek ott a rendőrök, felképelem ezt a parasztot. Nem elég, hogy a kurva drága jegyért egy mocskos, büdös kasztniban kell utazni, a seggünk odaég az üléshez az agyig feltekert fűtés miatt, még pofázik nekem, hogy megbüntet. Végül a rendőrök eltaszigálták innen is, leszálltak a vonatról, és végre továbbindultunk. Másfél órával a menetrendben kiírt indulás után! A mozdonyvezető becsületére legyen mondva, hogy a Keletibe már csak háromnegyed órányi késéssel futottunk be.