DROID-179
2004.09.29.

Biztosan emlékeztek rá, hogy pénteken angolórán jártam. Megírtam, jót röhögtetek, satöbbi. Elmúlt a hétvége, elmúlt a hétfő, és lassan érkeztek a hírek a Petőfi Gimnáziumból. Kedves olvasóm, aki egyébként Levee volt, s mindjárt kiderül, miért fedem fel a nevét, arról számolt be, hogy az iskolában óriási botrány tört ki, összeült a droidnagytanács, és úgy határoztak, mindenkit kirúgnak, feljelentenek és beperelnek. Állítása szerint az igazgató a rendőrséget is kihívta, megmutatta nekik a Droidzónában megjelent írást, ám ezzel nem tudtak mit kezdeni. Kedden a házi nyomozás eljutott odáig, hogy mivel Levee az, aki a "droid" szót használni szokta, valamint korábban, hónapokkal ezelőtt ő küldött egy droidot nekem, tehát akkor őt kell elővenni. Berángatták az igazgatói irodába, és órákon át vallatták, állítása szerint kirúgással, rendőrséggel, sőt, fiatalkorúak börtönével is fenyegették. Ebben nem zavarta őket, hogy Levee nem különösebben hitt el ilyen marhaságokat. Mindenesetre érdekes, hogy Magyarországon meg lehet rángatni egy diákot pusztán azért, mert úgy hiszik, ő beszélt az iskolában történő dolgokról egy kívülállónak. Még ha bizonyos is lenne, azért sem szólhatnának egy szót sem. Közben a diákok sötétebbik részét is sikerült felheccelni azzal a szöveggel, hogy a cikk "bemocskolta a Petőfi Gimnázium nevét." Levee-t életveszélyesen megfenyegette néhány iskolatársa, ami egyébként bűncselekmény, de a Petőfi Gimnáziumban lehet, hogy mégsem az. Nekem is megüzenték, hogy ha még egyszer arra megyek, agyonvernek. Hm.

Gondoltam, ha már ennyire szeretnének megtalálni, önként jelentkezem. Mindig is érdekelt a droidok működési mechanizmusa. Itt most azt szerettem volna megtudni, miért tiltakoznak kézzel-lábbal az ellen, hogy valaki felfedjen egy egyértelmű visszásságot ahelyett, hogy e visszásságot megpróbálnák felszámolni. Dél körül ismét a már ismerős kapun léptem be, és rövidesen viszontláttam a portást is, az üvegajtót is.

- Áááháá! Már vártuk - fogadott harsányan. - Hadd mutatkozzam be, én vagyok az, akit droidnak nevezett.
- Igen, tudom.
- Akkor most felkísérem, nehogy megint be találjon ülni egy órára!

Ezzel felmentünk az igazgatóhoz. Jókora teremben dolgozott a vezetőség, volt egy hosszú asztaluk is. A portás bement, jelentette, hogy megjöttem, mire előjött az igazgató, illetve az igazgatóhelyettes, akit korábbi látogatásomkor igazgatónak hittem, de kiderült, hogy Levee félretájékoztatott. Egy darabig mutogattak egymásra, hogy nem ő az igazgató, hanem ő, és ő a helyettes, és ő nem helyettes, és nem ő, hanem ő volt, aki az 1 perc 23 másodperces mókát eljátszotta a kapunál, én ezt már követni sem tudom, szóval az egyik ez, a másik meg az. Különös, hogy az igazgató sértőnek találja, hogy ezt az 1 perc 23 másodperces esetet leírtam, az nyilván meg sem fordult a fejében, hogy ha nem csinálna ilyeneket, nem röhögne rajta senki, meg nem is írná meg. No de mindegy: beinvitáltak a jókora irodába, meglehetős távolságtartással üdvözöltek, s leültünk egy hosszú asztalnál, én az egyik, ők pedig a másik oldalon, két középkorú hölgy társaságában. akik a beszélgetés ideje alatt ritkán szólaltak meg. Pingvin nem volt ott. Leülésünk után pár perc kényszerszünet következett, amíg egyikük elszaladt magnóért, mert úgy gondolták, rögzíteniük kell minden szót, ami elhangzik. Miután a szalag forogni kezdett, beszélgetni kezdtünk. Közben nálam is volt egy diktafon, ezért szó szerint adhatom vissza minden mondatukat.

Indításképpen megkérdezték, programozó vagyok-e. Mondtam, hogy igen, ez az eredeti szakmám. Akkor miért adom ki magam újságírónak, és különben is, miért nem igazolom magam újságíró-igazolvánnyal? Elmagyaráztam, hogy általános újságíró-igazolvány nem létezik, szabadúszó vagyok. Kicsit kitértünk a Revenge on School-ra is, mert az igazgató úr azzal is találkozott.

Ezután megkérdezték, miért jöttem ide, miért épp a Petőfi Gimnáziumot "tiszteltem meg"? Mondtam, hogy azért, mert jelzést kaptam, hogy itt egy ilyen tanár tanít, mint Pingvin, és sorozatos visszaélések történnek.

- Más iskolákban nem történik ilyen? - kérdezték.
- De, amióta a cikk megjelent, sok levelet kaptam más iskolák tanulóitól, akik hasonló esetekről számolnak be.
- És ha ennyi problémás iskola van, miért pont a Petőfinek csinál ilyen "reklámot"?
- Azért, mert ide hívtak el elsőként.

Némi moralizálás következett arról, hogy meg kellene értenem az iskola vezetését, hogy ez nekik milyen rossz, és hogy ők erre igazán nem szolgáltak rá.

- Nem értem, mit kellene megértenem - feleltem. - Az Önök diákjai jöttek hozzám, és mondták el, hogy van ez a tanár, aki nem tanít semmit, ordítozik az órán, a naplót fegyelmezésre használja. Az Önök dolga lenne, hogy ez ellen tegyenek. Más dolgokat is hallottam erről a tanárról, amiket meg se írtam.

Az igazgatóhelyettes erre hosszas fejtegetésbe bocsátkozott arról, hogy az oktatási törvény értelmében ki mehet be egy órára, és ki nem.

- Az oktatási törvény rendelkezik a tanórák védelméről. Oda az oda beosztott diákoknak kötelező bemenni, és a tanárnak, aki az órát tartja. Mindenki másnak az igazgató engedélye szükséges.
- Ez így van, egy másik törvény viszont azt írja, hogy bármely közintézmény működését joga van ellenőrizni minden magyar állampolgárnak.

Ez így is van: ugyanúgy, ahogy egy minisztert vagy egy önkormányzatot el lehet számoltatni a közpénz elköltéséről, a működés módszereiről, vagy megnézni a titkosnak nem minősített iratokat, szerződéseket, úgy egy iskolát is ellenőrizni lehet. A tanárokat ugyanis közpénzből fizetik, az iskola pedig közintézmény. Az asztal túloldaláról az egyik hölgy elképedten közbeszólt:

- Elnézést. Ön úgy gondolja, hogy bárki egyszerűen, csak úgy besétálhat egy közintézménybe? Ahol gyerekek vannak?

Úgy kérdezte, mintha a gyerekek valami különleges lények lennének, akiket pormentes kamrában kell tartani, és a legkisebb, kintről behurcolt fertőzés is elpusztíthatja őket.

- Csak úgy bemehet bárhová? Hát ilyen nincsen! És ha Önnél egy bomba van?!!

Azt hiszem, minden kedves olvasó átérezheti, mily veszedelmes világban élünk, hiszen Magyarországon valóban percenként robbantanak fel iskolákat, ki tudja, ki lesz a következő. Mondtam, hogy a hetes buszra is felszállhatnék egy bombával, mire a válasz: az teljesen más! Még egy kicsit feszegették ezt a bombakérdést, mert hát ugye, igaz, hogy nem volt nálam bomba, de lehetett volna. Így utólag eszembe jutott, hogy ha ennyire félnek, miért nem költöztetik az iskolát egy bunkerbe, bár nyilván sokkal egyszerűbb hülyeségeket kérdezni. Ezután rátértünk arra, hogy milyen megrázó volt számukra, hogy bejutottam az épületbe.

- Uram - folytatta kimért hangon az igazgatóhelyettes - az előbb hivatkoztam az oktatási törvényre. Ez leírja, hogy ki mehet be egy tanórára és hogyan. De azt nem vitathatja, és ezt megmondom Önnek egyenesen: hogy ön hazudott! Hazudott, hogy bejusson az iskolába, és ezt le is írta!

Gratulálok, Sherlock. Úgy mondta, vádlón bökdösve az asztalt mutatóujjával, mintha komoly nyomozás révén jutott volna erre a következtetésre.

- Törvényellenes? - kérdeztem.
- Nem, nem mondtam, hogy törvényellenes. Azt mondtam, maga nem mondott igazat. Mégpedig többszörösen!
- Igen. Mint már mondottam magának, nem egy megrendezett mintaórát akartam látni.
- De honnan veszi a bátorságot, egy iskola életébe úgy belenyúlni, hogy egy tanórára csak úgy fogom magam, és bemegyek? És milyen alapon veszi a bátorságot, hogy egy tanórán, amikor bent van, a diákokhoz hozzászóljon? Kérdést tegyen fel a diákoknak? Honnan veszi Ön a bátorságot?!
- Honnan veszi Ön a bátorságot, hogy egy teljesen alkalmatlan tanárnak hagyja, hogy órát tartson, ahol a diákok nem tanulnak semmit, helyette folyamatos stressz éri őket? Tudja, a diákoknak vannak jogai.
- Ööö... örülök a kérdésnek, de először kérem válaszoljon a kérdésemre, aztán válaszolok az önére.
- Mondtam már, hogy látni akartam ezt a tanárt.
- És úgy gondolja, veheti a bátorságot, hogy a diákokat törvénytelenül megszólítsa a tanórán!

Szegény diákok, törvénytelenül meg lettek szólítva. Kezdtem belátni, hogy itt szép lehetek, de okos nem.

- Emlékeztetem, hogy felszólításra távoztam a teremből.
- De megszólította a gyerekeket, és feltett nekik egy kérdést, ezzel beleszólt a tanóra menetébe!
- Nem láttam semmiféle tanórát. A tanár is és a diákok is üvöltöttek, mint a sakál. Ilyen körülmények közt elég nehéz a "tanóra menetéről" beszélni.
- De feltett Ön kérdést a diákok felé?
- Mivel üvöltöttek, mint a sakál, ezért igen. Az óra ugyanis nem folyt.
- És miért nem folyt az óra?
- Mert a diákok üvöltöttek.

Ezen elvitatkoztunk egy darabig, szóba került a törvénytelenség fogalma, majd javasoltam, hogy ha nincs tisztában a megfelelő törvényi fogalmakkal, beszélje meg egy ügyvéddel.

- Kérem, semmi akadálya! Máris hívom az iskola ügyvédjét!

Azzal felpattant és elsietett. Addig is a hölgyekhez fordultam.

- Addig is megkérdezném még egyszer, hogyan lehetséges, hogy az Önök iskolájában egy ilyen tanár tanít?
- Én nem tudom, kérem, én más területen dolgozom. De én meg azt szeretném kérdezni, hogy maguknál az újságírói etikához nem tartozik hozzá, hogy ha valakiről ír valamit, akkor azt megjelenés előtt megmutatja?
- Egy leleplező cikket nyilván nem mutatok meg annak, akit leleplezek.
- És maga... maga valami felsőbbrendűnek tekinti magát?
- Nem tekintem én magam semminek, újságíró vagyok. Azért jöttem ide, mert jelezték, hogy itt egy olyan tanárnő tanít évek óta, aki teljesen alkalmatlan a munkájára.
- Honnan tudja, hogy ez a tanárnő órákat tart?

Ezért a kérdésért utólag is gratulálok.

- Onnan, hogy beszéltem a diákokkal.
- A tanárnővel meg se próbált beszélni?
- De igen, torka szakadtából ordított.
- És a szakmai munkaközösséggel? Megjegyzem, nem hiszem, hogy joga van kétségbe vonni a tanár szakmai képességeit.

Tetszik érteni, ha valaki sikoltozva üvölt, és habzik a szája, az még nem feltétlenül rossz tanár, ez csak egy titkos szakmai módszer, amit kívülállók nem érthetnek. Nincs joguk érteni.

- És mondja - folytatta a hölgy - ha nem írta le a tanár nevét, akkor ki jogosította fel, hogy leírja az iskola nevét?
- Az iskola egy közintézmény. Nincsenek személyiségi jogai.
- Miért érzi olyan magabiztosnak magát? Miért hiszi azt, hogy magát a törvény védi? Miért hiszi azt, hogy ebben az iskolában mindenki hülye?
- Nem mondtam ilyet.
- Ott van, leírta!
- Olvassa fel.

A kinyomtatott cikk ott hevert az asztalon, jelölőfilccel emelték ki benne a különösen sértőnek tartott sorokat. Ilyen azonban tényleg nem volt benne. Az volt benne, amit Levee mondott: hogy ez egy droidzóna. Ez egy diák véleménye az iskoláról. Szabad véleménynyilvánítás, satöbbi, ne feszegessük.

Az igazgatóhelyettes időközben visszatért egy idősebb úrral, aki az iskola ifjúságvédelmi felelőseként mutatkozott be. Mindjárt ő is az újságírói igazolványt kérte, majd mikor neki is mondtam, hogy ilyen nem létezik, egy kicsit fejtegette a sajtóbelépő fogalmát, mert egyszer hallott ilyesmiről. Végül belátta, hogy nem tartana semeddig gyártani egy színes kártyát egy irodai laminálógéppel, mert úgyse tudják, milyen egy újságíró-igazolvány. Ezen a kérdésen tehát ismét túlléptünk. Egy kicsit eltársalogtunk a "droid" szó definíciójáról, mivel az úr magára vette a kifejezést, majd elrágódott azon, hogy ha a droid a szabályokhoz merev és hülye módon ragaszkodó egyén, akkor mindenki droid, aki betartja a törvényeket, tehát akkor, tehát akkor, tehát, szóval akadémikus vita lett a dologból, és még mindig nem kaptam választ arra a kérdésre, hogy miként lehetséges, hogy ebben az iskolában egy alkalmatlan tanár oktat.

A következő, szintén elméleti síkon folyó vita azt tárgyalta, hogy milyen modern technikai megoldások vannak, amelyek megakadályozhatták volna, hogy én bejussak az iskolába.

- ... hát ugye, vannak ilyen elektronikus zárak... amikbe ilyen kis mágneskártyát kell bedugni... és akkor Ön nem egy droiddal találkozott volna... azaz egy munkaköri kötelességét teljesen normálisan ellátó kollégával... hanem egy üvegfallal... ami ugye, aszongya, hogy nyekk!

A mondat végét diadalmasan megnyomta, mert biztosan nagyon vonzó volt számára a kép, hogy én bután vigyorogva nekisétálok egy üvegfalnak, majd nyekkenő hangot hallatva, roppant mulatságosan visszapattanok és seggre ülök, miközben a mágneskártyával felszerelt diákok vidáman masíroznak át az ajtón. Még most sem igen értem, mit kívánt ezzel mondani, mert ugyebár nem történt ilyesmi. Egyébként sem szokásom üvegajtóknak nekimenni.

- ... ez ilyen rohadt egyszerű. Tehát az úgynevezett... technikailag jobban felszerelt iskolák esetében... ez így működik.

Valaki magyarázza el, hogy ezt miért magyarázta el.

- Ez így van, de még mindig ott tartunk, hogy hogy jutottam be, és nem arról beszélünk, hogy mit láttam én bent - feleltem.
- Ön... ön megpróbált megalázni egy iskolát. És... és mi ezt, mint iskola, nem vettük különösebben jó néven... de ez, gondolom, nem különösebben nagy meglepetés. Az, hogy Ön megítéli egy tanár munkáját... nem hiszem, hogy van szakismerete ebben a körben.
- Nem hiszem, hogy ehhez különleges szakismeret kell. A diákok panaszkodtak, hogy a tanár óráin nem tanulnak semmit, hogy állandó üvöltözés megy, hogy a jegyekkel próbál fegyelmezni. Ez törvény- és jogsértés.
- Akkor most valami egész mást hadd kérdezzek. Érez Ön lelkifurdalást abban a kérdésben... hogy ennek az iskolának két diákja ... adott esetben egy elég kellemetlen helyzetbe kerül... tekintettel arra, hogy az egyik diák... egy tanítási órán... az érintett beleegyezése nélkül... satöbbisatöbbi nélkül... készített videófelvételt?

Tetszik érteni, még nekem kéne lelkifurdalnom. Pingvin még mindig szent és sérthetetlen. Az én hibám, hogy az egyik diák - akit a mai napig sem tudom, hogy ki - levideózta Pingvin óbégatását. Az elkövetkező pár percben az ifjúságvédelmi szakember még felsorolt még pár dolgot, amiért szégyellnem kéne magam, így például írásom esztétikai értéke miatt, stilisztikám miatt.

- ... egy kiskorú, nőnemű egyedre a "szappan" megjegyzés. Uram, rendkívül gusztustalannak, méltánytalannak és egy felnőtt férfi részéről lealacsonyítónak tartom!

Egy ideig a "szappan" kifejezés gusztustalanságán ragadtunk le, majd továbbhaladtunk. Igaz, az ifjúságvédő úr fejében kicsit összekeveredtek a dolgok, és szerinte a portás kislányt szappanoztam le, ezúton jelzem, hogy nem. Ezután vitába keveredtünk a cikk olvasottságával kapcsolatban. Nem tudták, hányan olvashatták a cikket, hát megmondtam nekik, hogy több ezren, s ebben valószínűleg benne van az egész iskola.

- Milyen magabiztos! - képedt el az asztal végéből amúgy is elképedten figyelő hölgy.
- Miért hiszi azt minden író ember, hogy mindenki őt olvassa?! - fakadt ki az öregúr.

Rövid magyarázat következett a webstat működéséről, majd visszatértünk a kiscsaj leszappanozásának kérdésére, mely az ifjúságvédő úr terminológiájában immár merényletté minősült át, majd kijelentette, hogy ő ezt nem a droidság, hanem a görénység kategóriájába sorolja, hangsúlyozottan sértő szándékkal. Most, hogy kölcsönösen ledroidoztuk és legörényeztük egymást, reméltem, hogy szóba kerül annak kérdése, hogy miért taníthat ebben az iskolában egy teljesen alkalmatlan tanár.

- A másik része az ügynek, hogy az, hogy valaki behatol egy intézménynek egy munkahelyére...

Örültem, hogy ilyen szépen haladunk. Lehet, hogy előbb-utóbb Pingvin is szóba kerül.

- ... azt soha nem szokták különösebben jó néven venni. Mi se vesszük jó néven. Az, hogy a két diákot... akik kiskorúak... hát, hogy úgy mondjam, mint ifjúság, az én részemről védendőek... a félreértések elkerülése végett, az én részemről védendők egy... kevésbé jól sikerült tanárral szemben is... és védendők egy ilyenfajta merénylettel szemben is.

Tehát ha egy tanár nem végzi a munkáját, visszaél a hatalmával, szakmailag pedig alkalmatlan, és ezt két diák egy újságíró tudomására hozza, az pedig utánajár, azt merényletnek nevezik. Tessék átírni a lexikonokat, mostantól ez a definíció.

- Ön olyan dolgokról beszél - vette át a szót az igazgatóhelyettes - amelyekről Ön nem tud. Az, hogy az iskolának adott esetben van egy... véleménye, álláspontja, satöbbi, egy belső emberéről, arról Ön nem tud. Az, hogy mi milyen kommunikációs kapcsolatban vagyunk, arról nem lehet tudomása, és az előzmények tükrében bizonyosan nem is lesz.

Tehát eljutottunk oda, hogy az iskolának legalább véleménye van Pingvinről, bár ezt megtartják maguknak. Alakul.

- ... tehát én azért felhívnám arra a figyelmét, hogy valószínűleg ezeknek a kiskorúaknak a szülei... látva, hogy Ön hátrányos helyzetbe hozta őket... azáltal, hogy Ön kihasználta őket... könnyen el tudom képzelni, hogy nem lesznek különösen hálásak, és el tudom képzelni, hogy ennek valamiféle jogi formát is találnak.

Aha. Nehezen tudnám körülírni, mi lehet itt az a cselekmény, amire büntetőjogi, vagy egyáltalán jogi kategóriát kellene találni. Lássuk csak: kiskorú meghallgatása arról, hogy mi történik vele az iskolában, majd ennek felderítése, miközben az iskola vezetése a fiatalkorún torolja meg az általam okozott sérelmet. Tessék mondani, most már droidozhatok?

- Van néhány dolog, amit Ön nem tud... - kezdtem volna elmagyarázni neki, hogy a jog nem úgy működik, hogy aki nem tetszik, azt lecsukatom, de az ifjúságvédő úr megelőzött, és közbevágott.

- Ó, nézze, én tudom, hogy nagyon sok dolgot nem tudok. Lassan hatvanéves vagyok, és addigra az ember már borzasztóan tájékozott abban, hogy mennyi mindent nem tud! Ez az irtózatos magabiztosság, ez egy bizonyos, ööö, ismeret, diploma birtokában, meg életkorral múlik. Ezt mondom magának, mert nem akarom elrontani a rettentő magabiztosságát, mert ez egy... kellemes életkori sajátság, de... ez idővel múlandó... múlandó... szóval amikor az ember azt hiszi, hogy ő tojta az összes spanyolviaszt...

És így tovább. Nagyon nyeregben érezte magát, hogy felvehette a tapasztalt öregúr leereszkedő-kioktató stílusát, és részletesen ecsetelte, hogy neki öregségére mekkora esze nőtt, nekem meg ugye csak azért nincs a seggemen a tojáshéj, mert nem fért volna a nadrágba, szóval le lettem oltva rendesen, amolyan ne tanítsd öregapádat pipázni stílusban, most már ezt is tudom, köszönöm tanár úr, maga nélkül hülyén halnék meg.

- Kérem, nem beszélhetnénk a tárgyról? Arról, hogy ad1: hogyan lehetséges, hogy ebben az iskolában egy ilyen tanár tanít, és ad2: hogyan lehetséges, hogy az eredmény nulla? Mert a diákok nem tanulnak semmit, nem ismerik a nyelvet, és magam is meggyőződtem róla, hogy a tanárnő üvölt, és az órákon nem folyik tanítás. Akkor itt valami probléma van, nem? Vagy az Önök szakmai értékítéletével, vagy a tanárnővel.
- Ön milyen jogon kérdezősködik? - kérdezett vissza az igazgatóhelyettes.
- Mint újságíró kérdezem. Nem köteles válaszolni.
- De milyen... milyen felkérésre?
- Semmilyen felkérésre. Idejöttem cikket írni, ennyi.
- Ahhoz, hogy valaki felelősségre vonjon valakit, ahhoz kell, hogy valami jogalapja legyen. Kérdezem, ki az ön megbízója, aki arra kérte, hogy egy iskolába bemenjen, és ott felelősségre vonjon bárkit?!

Megint ennél a témánál kötöttünk ki, és még ő kérte ki magának, hogy végtelen ciklusba került droidnak tituláljam.

Folytassam tovább? Nem folytatom, egyrészt azért, mert itt fogyott el a diktafonom memóriája - akit érdekelnek a további részletek, az igazgatótól elkérheti az ő kazettáját - másrészt azért, mert a beszélgetés hátralevő néhány percében ismét végigzongoráztuk a "kicsoda maga, honnan gyütt maga" témakörét. Nem kaptam érdemi választ arra, hogy Pingvin tanítási módszerei milyen szakmai alapokon nyugszanak. További kérdezősködésemre a válasz a következő volt: semmi közöm az iskola belső dolgaihoz! Arra a kérdésemre azonban, hogy sérti-e az oktatási törvényt, ha egy tanár a szaktárgyi jegyeket fegyelmezésre használja, az igazgatóhelyettes határozott nemmel felelt. Ezen kívül megtudtam, hogy az iskola diákjai rettentően felháborodtak azon, hogy én miket írtam - érdekes, nekem az olvasói levelekben mást írtak, meg ott, a helyszínen sem úgy tűnt, hogy nagyon ellene vannak a dolognak - állítólag lincshangulat alakult ki ellenem, és hogy a diákok egy emberként állnak a tanári kar mögött! Ez elég merész kijelentés, mondtam is, hogy én még egyetlen olvasói levelet sem kaptam, amiben kifogást emeltek volna a cikk ellen. Váltottunk még pár szót a sajtójogról is, majd elköszöntem és távoztam. A lépcsőn lefelé menet megbámult néhány lincsharcos, de végül megkegyelmeztek, nem lincseltek meg. Épségben távoztam az iskolából.

S mikor hazaértem, bekapcsoltam a gépet, mit láttam? Ugye, azt mondtam az igazgatónak, hogy nem kaptam levelet egyetlen felháborodott diáktól sem. No, tettek róla, hogy mire hazaérek, kapjak. Azt persze nem tudom, hogy az üzenetek megírását elrendelték-e, vagy hogy egyáltalán valóban diákok írták-e. Hadd idézzek néhány üzenetet, amelyek természetesen mind név és e-mail cím nélkül érkeztek. Stréberek mindenhol vannak, lássuk, milyenek teremnek a Petőfi Gimnáziumban.

Hogy az Istenben lehetsz te még szabadlábon, te utolsó tróger? Hogy mersz egy intézményt egy 5 perc benntartózkodás után így bemocskolni, és droidoknak nevezni a Petőfi diákjait, és tanárjait? Máshol szerinted nem emeli fel a tanár a hangját? Vagy mit képzelsz magadról? Te vagy az Atyaúristen, aki mindenek felett állsz, és mindenhez jogod van? Hát egy undorító is senki vagy, aki a nagy világban csak arra jutott, hogy szaros pólókat áruljon valami lukban, és talán még érettségid sincs. Kibaszott szánalmas ember vagy!!! Tudd meg, hogy a Petőfi lehet, hogy egy lerobbant épület épület, de akik odajárnak szeretik, akár milyen kis mócsing hülyegyerekkel beszéltél erről egy kis tizenéves szavaira adsz?! Szánalmas a te "felnött" felfogásoddal. Lehet, hogy nem minden tanár tökéletes, de evvel a kis akcióddal csak annyit értél el, hogy a gyereket kirugják, és elcsseszted az életét, és nemvsodálkoznék, ha ebből később komoly ügyed is lenni, és én is és még egy páran is nagyon szeretnénk ha megtörténne! Tudom, hogy egyáltalán semmit nem ért neked az amit írtam, de csak, hogy tudd, egy ócska senkiházi vagy, akinek kívánom, hogy szar legyen azu egész élete!

Ezen az üzeneten az a különös, hogy rendre az igazgató szavait szajkózza, amelyeket nekem is mondott. Érdekes továbbá megfigyelni, hogy ez a levél egy pszichológus számára önvallomás, az úgynevezett kápójelenség iskolapéldája. Kápójelenségnek nevezik azt a jelenséget, hogy ha egy elnyomott csoporttal elhitetjük, hogy elnyomásuk szükséges és természetes, a csoport tagjai önmaguk fogják fenntartani a rabtartók által szabott rendet, és maguktól szembefordulnak a csoport azon tagjaival, akik a rend ellen lázadni próbálnak. Nem fárasztom magam azzal, hogy a levélírónak válaszoljak, már többször mondtam, hogy droidokkal nem érdemes vitatkozni.

A következő levélíró még érdekesebb dolgokat fejtegetett. Fejlettebb droid lehet, mint az előző, mert már van gyári száma: a levelet "11" néven írta alá.

Én egy petőfis diák vagyok, és enyhén szólva felháborítónak tartom azt, amit írt Tomcat nevezetű illető, persze az igazi nevét nem lehet tudni, de persze az úgy már veszélyesebb lenne. Nem hiszem, hogy joga van bárkinek is ilyen szinten kritizálni az iskolánkat, az iskolánkban tanító tanárainkat, a portásokat és a diákokat. Valószínűleg minden iskolában vannak olyan tanárok, akiket a diákok jobban szeretnek, és akiket kevésbé szeretnek meg a diákok. De ez nem azt jelenti, hogy sok-sok diák és idegen ember előtt így meg kell alázni, mint ezt a tanárt. Mint mindenkinek, nekem is van ilyen tanárom, de nem hiszem, hogy egy idegen embernek joga lenne úgy kritizálni egy tanárt, hogy nem ismeri, nem tudja, hogy igazából, hogyan is tanít. Tudom, hogy ma bent volt az iskolánkban az "újságíró", csodálom, hogy nem lincselték meg, bár nagyon is megérdemelte volna azt kell, hogy mondjam. Ennyit akartam, és nagyon sajnálom, hogy így sikerült lejáratni az iskolánkat.

Ebben az az érdekes, hogy a levélíró nem olvasta a cikket. Ha olvasta volna, tudná, hogy a portán is bediktáltam a nevem, és Pingvinnek is mondtam. Egyébként a nevem és a telefonszámom is ott van az igazgatónál, aki kéri, megkaphatja. Aki lincselni szeretne, mert úgy gondolja, neki ehhez is joga van, jöjjön a Lehel térre csütörtökön, 5 és 6 óra között, avagy kedden ugyanebben az időben. Egyéb időpontokban telefonos egyeztetés szükséges.

S végül egy kultúráltabb hangvitelű levél, amelyet még alá is írtak. Az olvasó neve: (egyszeri) olvasó, és van neki e-mail címe is.

mélyen tisztelt droid gyártó.

levelemet azért írom mert egy jó pár megjegyzésem lenne a "pingvin-üggyel" kapcsolatban. először is: tájékozatlanságod az iskolákat és az iskolák anyagi támogatásukat illetően tükrözi, hogy lehordod az iskola állapotát, amikor nem az tehet róla hanem a mindenható kormány és az állam ahogy azt mondani szokás.az iskola állapotáról annyit hogy sem a diákság sem a vezetőség nem tehet arról hogy így néz ki ahogy ki néz. ez van. emiatt sem a vezetőséget sem az iskolában tanítókat sem pedig a diákságot nem lehet elővenni mert mint tudjuk az anyagi támogatás....hát nem a tanárok veszik elő a zsebükből.

Ebben valóban igazad van. Ám én nem is hibáztattam ezért sem az ott dolgozókat, sem a diákokat. Azt írtam, hogy egy lepusztult és sivár épület, ezzel pedig nyilván magad is egyetértesz.

nagyon kedvesen minősítetted továbbá a kaputól elkezdve a diákokon át a vezetőséget is. holott megjegyezném semmi jogod nincs ahhoz hogy besétálj és megírj egy olyan cikket ami túlzásokkal és lehordásokkal stb tarkított. olyan embereket vettél elő akiket nem ismersz és olyan képet alkottál az egész iskoláról ami nem igaz.

Szubjektív dolgokról beszélsz. Van itt néhány olvasói levél tegnapról, amiben éppen azt írják, hogy milyen jól írtam, és a Petőfi tényleg ilyen. Sőt, éppenséggel ma is kaptam néhányat.

gondolom te tökéletes iskolába jártál, tökéletes tanáraid voltak és tökéletes diákokkal voltál körülvéve. arról nem is beszélve hogy jómagad is tökéletes diák, tanuló voltál.

Nem, abszolút nem. Ha visszalapozol pár hónapot a Droidzónában, találhatsz írásokat egykori tanáraimról, köztük egy olyanról, aki belehalt a saját hülyeségébe. És persze magam sem voltam tökéletes diák.

-mellékesen csak annyit hogy ez a cikkeden meg is látszik no de én nem szeretnélek szapulni bár nekem több jogom lenne minősíteni téged ahhoz képest amennyi neked van a petőfivel szemben.- szóval amit írtál felháborító és azokat sem értem akik petőfis mivoltuk ellenére istenítik kedves írásodat miszerint a fennt említett iskola szar, ez a tanár ilyen meg olyan.stb. kár hogy nem veszik észre hogy ezzel magukat is leírják és elismerik hogy "droidok". azoknak csak annyit hogy akkor lehet onnan elmenni és távozni és másik iskolát keresni ami nem ennyire "droid".

Ez az álláspont ugyanaz, mint amikor valaki azt mondja, hogy akinek nem tetszik a kormány, húzzon el az országból. Ugyanaz, kicsiben. Igaz, hogy szabad iskolaválasztás van, de nem feltétlenül tud mindenki iskoláról iskolára járni, míg nem talál egy jobbat. Minden iskolában ugyanolyan jogoknak kellene érvényesülniük, és ez nem holmi ábránd, hanem törvény előírta kötelezettség.

a hű olvasódnak is csak annyit hogy szerintem szedje a petőfiből a sátorfáját mert nem nagyon hiszem hogy jól fogja magát érezni továbbra is ebben a gimnáziumban, mert már mint én tudom nem igen közkedvelt és nem annyira népszerű egyén mint volt.

Miért, gondolod, hogy eddig jól érezte magát? És nincs vele egyedül. Az imént írtam a kápójelenségről, és magad is alátámasztod ezt. A srácot kiközösítitek, amiért kiállt a saját jogáért. Úgy gondolod, az iskolába járáshoz kapcsolódik egyfajta "hazaszeretet", és ezért el kell nézni a törvény- és jogsértéseket. Te mit keresel egy demokratikus országban?

ja igen és végül a tanár, hogy már arra is reagáljak így a saját nevemben. ha jól tudom senki nem tökéletes és ezt a logikát követve nincs tökéletes tanár és diák sem. ezzel mind így vagyunk, minden iskolában ki lehetne pécézni bárkit és azt nagyon kedvesen minősíteni.

Ez így van: majdnem minden iskolában vannak alkalmatlan tanárok. Jó fél évvel ezelőtt írtam az iskolarendszerben uralkodó áldatlan állapotokról. Magad sem tagadhatod, hogy mire tizenkét évet végigül az ember az iskolapadban, rengeteg beteg tanárral találkozik, akik még rosszabbak is, mint Pingvin. Olyanokkal, akik csak üvölteni tudnak, akik saját hatalmi ambícióikat a diákokon élik ki. Ez az iskolarendszer igazi baja, és nem a pénztelenség.

arról ne is beszéljünk mennyire személyiség sértő volt a mondanivalód. egy alapos pereskedési ügy rádférne szerintem hogy egy kicsit visszavegyél az arcodból. arról már nem is beszélve hogy az iskolában mindenki felháborodottan és elkeseredetten-hogy a mai világban még vannak ilyen nemnormális egyedek- szemléli és várja az ügy folytatását. ahogy én is.

Nos, kedves (egyszeri) olvasó, sajnálattal közlöm, hogy a Magyar Köztársaság jogrendje nem tekintélyelvű. Az iskolai fegyelmezés lehet, hogy az, de nem szokás valakit azért beperelni, hogy "visszavegyen az arcából". Ellenben te egy olyan tanár védelmére kelsz, akinek bizonyos gyakorlatai, mint fentebb olvashattad, az igazgatóhelyettesed szerint is sértik az oktatási törvényt. Ám szerinted a törvénysértés helyes dolog, aki pedig szót emel ez ellen, az takarodjon az iskolából. Gratulálhatok? Meg az iskolatársaidnak is gratulálok, akik így gondolkodnak. Most akkor ki a droid?

nagyon bájos volt ahogy ma megjelentél az épületben és vállalva ezt a "hősies tettet" kiállva magadért megkérted a vezetőséget hogy ne tegyenek feljelentést.

Ezt nem tudom, kitől hallottad, de ilyesmit nem mondtam. Bár kétségkívül szép csattanó lenne, és lehetne egymás közt mesélgetni szünetekben, hogy a végén ez a görény újságíró nyüszítve kért minket, hogy ne bántsuk. Hát, ez ugyanúgy csak ábránd, mint a mágneskártyás üvegajtó.

magam részéről annyit, hogy kár hogy nem szünetben lett vége a "tárgyalásnak" akkor szóban is elmondhattam volna a véleményemet. én is vállalom petőfis mivoltomat bár ez mit sem jelent... fel vagyok háborodva engem senki ne minősítsen látatlanba semminek se. szerintem vigyázz magadra mert ahogy kedves hű olvasód is figyelmeztetett ebből még bármi lehet és nehogy azt hidd hogy vége van a dolognak.

Köszönöm a figyelmeztetést, várom a fejleményeket. Mi lesz, merénylet?

jah így a végére csak annyit hogy szerintem menj el tanárnak. megmutathatnád hogy is kell ezt a foglalkozást helyesen csinálni. te már csak biztos tudod. vagy jobb ötletem van. alapíts egy iskolát, de az legyen olyan is amilyet még sohase láttunk. üdvözlettel: egy petőfis diák

Erre ismét azt tudom mondani: olvasd el azt, amit pár hónappal ezelőtt írtam az iskolarendszer szerintem alkalmatos működéséről. Lehet, hogy meg fogod érteni, mi a baj Pingvinnel. Itt van.