DROID-177
2004.09.27.

Egyesek szerint a tegnapi hír kamu volt. Nos, én ebben nem vagyok biztos. Taurus azt írta, hogy:

Hali! Mai droidunk Tomcat, és mindenki, aki komolyan vette a BBSpot cikkét a PHP-ről (bár kétségkívül hihető, hogy léteznek ekkora droidok is). Ha ugyanis jobban körülnéztek az említett oldal hírek rovatában, találhattok még pillangó szárnya által kavart hurrikánt, mely brazíliától az indiai óceánig bárhol felbukkanhat, de egy kis floridai megyén BIZTOSAN áthalad, ahol emiatt be is zárják az iskolákat. Vagy akad itt 39 éves folyami hajó, aki Kerry-ért kampányol, szó esik a Charley hurrikán letartóztatását tervező Donald Rumsfeldről, és az Al-Kaidához valamint a reality TV-khez hasonló mértékű fenyegetést jelentő neokonzervatívokról, mely problémára az érintettek magas emeleti ablakokból való kihajítása jelentheti az egyetlen megoldást. Egyszóval, a BBSpot hírarchívuma a PHP-shoz hasonló fake hírekből épül fel, amit egy pár unatkozó blogger talált ki, vélhetőleg pont azzal a céllal, hogy néhány kellően felületes szemlélő komolyan vegye egyiket-másikat. Droid, aki ezeket hiszi droidoknak :-) bye Taurus

Biztos vagy benne, hogy ezek nem igazak? Mert az például igaz, hogy amikor az El Nino nevű hurrikán végigpusztította Floridát, a helybéliek meglincseltek egy Nino nevű embert, mert azt hitték, hogy az El Nino - a név jelentése: kisfiú - az ő fia. No és ha ez a PHP-s hír kamu, akkor csak elég szűk, szakmai réteg fogja érteni a poént. Az amerikai politikusok intelligenciájára pedig jellemző, hogy egy kanadai újságíró hogy megszívatta egyszer Busht, aki amúgy is hajlamos baromságokat mondani, no meg Stevie Wonder-nek integetve köszönni. A kanadai faszi a következő kérdést tette fel Bushnak a beiktatási ceremóniája utáni sajtótájékoztatón:

- Elnök úr! Mit szól ahhoz, hogy Kanada elnöke, Jean Putyin a közelmúltban Önt a XXI. század nagy formátumú politikusának nevezte?

Bush meghatottan köszönte meg Kanada elnökének támogatását. Ezek után ne csodálkozz, ha ez a fenti PHP-s hír akár igaz is lehet.

De ha már szóba került a Los Angelestől New York-ig terjedő Nagy Droidzóna, maradjunk is ott egy kicsit. Ha röviden szeretnék írni, azt írnám, hogy ismerek valakit, aki cserediákként csaknem egy évet töltött ott, de mivel ez egy blog, és annyit írok, amennyit akarok, inkább azt írom, hogy annak idején, 1993 körül szerepelt a Terror News-ban egy csaj élménybeszámolója, aki cserediákként csaknem egy évet töltött ott. Mielőtt belegabalyodnánk a körmönfont körmondatokba, lépjünk tovább, és nézzük, miket tapasztalt ez a leányzó odakint. (Ha netán valaki ismeri őt, netán ő maga olvassa e sorokat, és azt találja, hogy a történet torzult, nézze el nekem: több, mint tíz éve olvastam ezt, amikor megjelent a TN-ben.)

Amikor megérkezett, egy aránylag normális kisvárosba, egy ottani középiskolába került. Mindjárt az első órán felállította őt a tanár, és kérte, mondja el, kicsoda ő, és honnan érkezett. Mondta, hogy Magyarországról.

- Az ugye Afrikában van? - kérdezte hátulról egy fekete fiú.
- Persze, nem látod, hogy rokonok vagyunk? - kérdezett vissza a csaj.

Egy darabig eltartott, mire megértették, hogy van valahol egy Európa (ejtsd: Yurp) nevű hely, és ott vannak országok, de végül felfogták. Eszembe jut, amikor Vujity Tvrtko arról írt, hogyan reagáltak mindig az amerikaiak, ha kérdésükre elmondta, hogy Magyarországról érkezett: "very good", lelkendeztek, és úgy csináltak, mintha tudnák, hol is van az. Egy idő után azzal szórakozott, hogy a "where are you from?" kérdésre egy kis alföldi zsákfalu nevét vetette oda, mire az amcsik éppen olyan lelkesen verygoodoztak, mint korábban a "Hungary"-ra.

Az aránylag normális kisváros persze csak amerikai léptékkel volt normális. Az a fajta porfészek volt, ahol a legnagyobb esemény, ha a seriff részegen ellövi a helyettese kalapját, és ahol az emberek vasárnaponként elegánsan kiöltözve mennek ebédelni a McDonald's-ba. Cserediákként egy kedves amerikai családnál került elszállásolásra, akik nagyon udvariasan bántak vele, külön szobát is biztosítottak neki jókora házukban. A lány este lefeküdt, ám reggel ötkor arra ébredt, hogy a családfő se szó, se beszéd, beront a szobába, és elkezdi őt felrázni.

- Ébresztő! Megyünk templomba!

Feltápászkodott félálomban, magában anyázta a szentfazék jenkiket, de azért udvariasságból felöltözött, és elment velük a baromi unalmas hajnali misére. Az iskolában majd' elaludt, egész nap alvajárt, de csak véget ért a nap, és végre lefekhetett. Ám ezen az éjjelen sem aludt sokat, mert hajnali ötkor megint nyílt az ajtó, és jött a papa.

- Ébresztő! Megyünk templomba!

És ez így ment minden reggel. A harmadik vagy negyedik nap után a csaj mondta, hogy nagyon szép ez a hitbuzgóság, de ő igazság szerint nem vallásos, és ha lehet, ő inkább nem jönne többet... Erre a családfő éktelen haragra gerjedt, és üvöltve pofozni kezdte, hogy majd megtanulod, te pogány bitch, hogy tiszteld a Jóistent, márpedig te minden nap a templomban kezded a napot! Persze a lány mindjárt panaszt tett a cserediák-irodánál, de hónapokba telt, mire új helyet tudtak találni neki, addig is minden reggel elcibálták őt a templomba.

No de csak véget ért ez is, végre jött neki az értesítés, hogy megvan az új hely, egy másik család, úgy ötven kilométerre. Felpattant egy Greyhound buszra, elindult a jelzett irányba, majd nagyjából egy óra buszozás és két óra úttalan utakon való csámborgás után egy fakunyhó előtt találta magát... A kunyhóban egy magányos özvegyasszony éldegélt vagy féltucat kiskölyökkel. ők voltak a befogadó család! Olyan csórók voltak, hogy néha a csajnak kellett pénzt adnia nekik, hogy ne forduljanak fel éhen. No, itt se időzött sokat, csak pár hónapot, és megint új hely következett.

Az új hely megint egy módosabb család háza volt, akik szerencsére roppant barátságosak voltak, és nem volt vallási hepaj se nap mint nap. Itt csak az volt a gond, hogy olyan sötétek voltak, mint a vakond belső zsebe. Amikor a csaj megérkezett, elkezdték neki megmutatni a házat: hogy működik a villanykapcsoló, mi az a mosógép, milyen a televízió. Kérdeztek tőle, tudja-e, hogy kell kibontani a dobozos kólát, vagy meghámozni egy banánt? Amikor jelezte, hogy ilyet otthon is látott, el voltak ájulva, hogy nahát, micsoda modern hely lehet az a Magyarország. A csúcs az volt, amikor apuka megkérdezte tőle:

- Mit is mondtál, honnan jöttél?
- Magyarországról.
- És hogyhogy így nézel ki?
- Miért, hogy kéne kinéznem?
- Hát, mi azt tanultuk az iskolában, hogy a magyarok egy nomád lovasnép!

Butaságuktól eltekintve ez a család igen rendes volt, ezért a cserediák-programból hátralevő időt itt töltötte le a leányzó.