DROID-175
2004.09.24.

Az alábbi katonatörténetet egy idős úr mesélte nekem kutyasétáltatás közben. Nem annyira droidsztori, de felettébb mulatságos.

Pár évtizeddel ezelőtt, a sármelléki repülőtéren - ami akkor még magyar katonai repülőtér volt - szokásban volt az ezrednévsor-olvasás. Mint a neve is sejteti, roppant izgalmas időtöltés volt: felsorakozott az összes katona a kifutópályára, a tisztek megálltak velük szemben, és kezdődött a névsorolvasás. Persze mindennek megvolt az előírt ceremóniája, ahogy felvonult az állomány, ahogy bevonult az ezredtörzs, ahogy levezették az egészet, és végül ahogy elvonultak.

Volt a repülőtéren egy birka, egy fiatal kos. Azok az évek ugyan már elmúltak, amikor még birkanyájjal tartották karban a füves leszállópályákat, azaz "nyírták" a füvet, betonból volt már minden, de a hagyomány az hagyomány, egy birka mindig volt. Ez a kos roppant játékos jószág volt, szeretett birkózni a katonákkal. Ha valaki elétartotta a kezét, mindjárt jött öklelni, bele a katona tenyerébe, lökdösődni, amúgy birkamódra. Ez a birka az egyik hangár mellett, egy hevenyészett ólban lakott, és mindig kíváncsian figyelte, ha valaki jött, hátha lehet vele játszani.

Egyik nap az ezred felsorakozott a szokásos névsorolvasásra. Álltak ott mind az ezerkétszázan, tisztestül, mindenestül, velük szemben az ezredparancsnok és a törzs. Ahogy a ceremónia rendje megkövetelte, díszlépésben közeledett a személyzeti tiszt, kezében a névsorral. A nagy csizmacsattogásra kidugta a fejét a birka, és mivel a tiszt éppen előtte masírozott el, kíváncsian a nyomába eredt, hátha játszani jött. Az egy ideig tűrte a nyomában koslató jószágot, majd megunta, és egy hátraintett neki, hogy menjen onnan. Vesztére...

A birka, amint meglátta a felé forduló tenyeret - ahá, játszópajtás! - felcsillanó szemmel begyorsított, és teljes gázzal seggbe öklelte a díszlépés pontos végrehajtásába belefeledkezett tisztet. Puff! Az meghökkent arccal kalimpálva hasra esett a betonon, a névsor szétszóródott a kezéből, sapkája elgurult, és amint megtalálta a megfelelő szavakat, olyan káromkodásözönt zúdított a megszeppenten ácsorgó kosra, hogy az ijedtében visszabújt a birkaólba.

Aznap a tiszti étkezdében birkapörkölt volt vacsorára.