DROID-174
2004.09.23.

Hadd fogyjon a droid.txt: itt egy történet Mucsi Gábor nevű kedves olvasónktól.

Az újpesti önkormányzat egyik egészségügyi intézményében szereltünk beléptető rendszert. Ehhez tartozott egy kapuvezérlő motor is. Ezt szerelgettük Zoli nevű volt főnökömmel. A kaput, mert ezt is le kellett cserélni, egy kiöregedett lakatosmester készítette a fiával. Hát, a kapu nem volt épp egy csúcstermék. Kicsit girbe-gurba, kicsit csúnyácska, és az elejétől a vége felé haladva a keresztvasak is egyre ferdébbek voltak. No, elég az hozzá, hogy mi a főnökömmel visszavonultunk cigizni, míg az öregék berakták a kaput. Vártunk, beszélgettünk és néztük, mit bénáznak. Eljutottak odáig, hogy a kapu a helyén volt, de valahogy nem akart igazán feszülésmentesen siklani a sínen. Nézegették, méregették, mígnem rájöttek, hogy az egész kapu görbe. Mit csináljanak, gondolkodtak, majd elhatározták, hogy bevetik a nyers erejüket, és kézzel visszagörbítik. Az öreg kb. 130 kiló, a fia 100. Erő van. Hát, rajta. Behúzták a kaput és nekiveselkedtek. Nyomogatták, rángatták. A kapu nem volt hajlandó kiegyenesedni. Meleg nyári nap volt. Mi még árnyékban is izzadtunk, róluk már patakokban folyt a víz. Csöndben élveztük a műsort, pedig ez még csak az első felvonás volt.

Ezután rájöttek, hogy így biza nem megy a dolog. Hát akkor, a lóerőkhöz kell fordulni, gondolták a nagy eszükkel. Fogták hát a furgonjuk vontatókötelét, és ráerősítették a kapura. Mi ekkor keltünk fel az árnyékból, és jóindulatúan megindultunk feléjük, hogy ez nem valami jó ötlet. De mikor megláttuk az öreg szemében azt a sátáni elszántságot, hogy márpedig ez a kurva kibaszott kapu egyenesen fog állni, akkor visszahőköltünk. Szóval az öreg fia beült a volánhoz, és beindította az autót. A kocsi hatalmas bőgéssel beindult, majd a fiú lassan rátaposott a pedálra és a furgon nekifeszült… Az öreg hangosan ordította, hogy: „Még, még”. Később leintette a fiút. A gyerek kiszállt, tovább nézegették a kaput. Nem sokat változott. Mi elkerekedett szemekkel néztük a történteket. A fiú visszaszállt a kocsiba, és az apja parancsára arrébb akart állni, csakhogy...

És ekkor történt a katasztrófa. A vontatókötél továbbra is a kapuhoz volt rögzítve. És... A 300 lóerős furgon iszonyú erővel megrántotta a kaput, ami hirtelen felvett egy bumeráng alakot. A keresztvasak lepattantak róla, és mint repeszgránátból a repeszek, telepumpálták az épület falát vasdarabokkal. A vakolat lepotyogott, egy ablak betört, a kocsi félrerántódott az útról, felborítva az ott lévő kukákat, gyors menekülésre késztetve a kuka árnyékában pihenő macskákat. Hirtelen elcsendesedett a motor, és az öreg fia gyors ugrással az autó mellett termett, bevágva a furgon ajtaját. Ez volt az a pillanat, amikor számunkra megállt az idő. A kocsi ajtajának csapódása lassan visszhangzott a tízemeletesek között. A kapu, már ami megmaradt belőle, nyikorogó hangot hallatva vette fel új alakját. Az öreg elsápadt arccal nézte a "művét". A gyerek szájából kiesett a Munkás cigi. A macskák menekültek. Mi pedig földbegyökerezett lábbal néztük, hogy ilyen nem is történhet. Ilyen nem... Ekkor egy éles hang zökkentett minket vissza a valóságba. Az öreg torkaszakadtából üvölteni kezdett. Ekkor mi a főnökömmel elindultunk az épület mögé. Iszonyú röhögésben törtünk ki. Szó szerint fetrengtünk a poros koszos földön, csurgott a könnyünk. Szó szerint visítottunk a röhögéstől. Ekkor érkezett meg a másik főnököm, és miután a könnyünket nyeldekelve elmeséltük neki a sztorit, ő is velünk hahotázott. Kegyetlen egy élmény volt. A legjobb talán amíg náluk dolgoztam...