DROID-162
2004.09.06.

Nem is tudom, minek van ebben az országban rendőrség. Felvezetésnek ennyi is elég, nézzük a történetet.

Néhány nappal ezelőtt mentünk keresztül Levee-vel a Lehel téri aluljárón, én a hónom alatt egy eladásra szánt laptoppal. A csarnokban van egy bolt, ahol vásárolnak ilyen használt cuccokat, oda akartam bevinni. Megállított minket odalent az egyik cigány, egy dagadt csávó, akit egyébként rendszeresen látni odalent.

- Hö! Láptop? Megveszem e'! Eládó?

Mármost miért ne? Nekem mindegy, ki veszi meg. Mondtam neki, hogy igen, eladó.

- Há, tesó, muti meg! De te, én ismérlek téged! Há te itten szoktál lenni!
- Úgy van, szoktam.

Leült az aluljáró lépcsőjére, és a kezébe adtam a gépet. Nagy tudálékosan megjegyezte, hogy a legújabb, az a Pentium IV-es, és ez nem az, szóval sokat nem ad érte. Kicsit lökdöste az egérkurzort, nézegette a Windows XP csodáit, végül kibökte, hogy nyolcvanezer.

- Mi nyolcvan, hülye vagy? Legalább százötven.
- Jájáj, há' az rengeteg, ánnyit nem ér!
- Akkor add vissza.

És így egyezkedtünk egy darabig, míg el nem jutottunk százhúszig. Ez nagyjából meg is felelt, egyébként a gépet nyolcvanért vettem, szóval még jól is járok vele. Azért a cigány még indítványozta, hogy vigyük fel az emeleti boltba, hogy ott mennyit adnak érte. Ott is ennyit mondtak. Na, ezzel százhúszban maradtunk.

- Há' de mostán felhívom a háveromát, annál van a pénz!

Azzal felhívott valakit, és pár perc múlva meg is érkezett a haver, egy sunyi kis suttyó. A suttyó megnézegette a cuccot, majd így szólt:

- Hát eztet most meg ke' mutatni apámnak! Mer' ő ádjá a pénzt! De oda tik nem jöhettek me' az titkos hely!
- Na, hogyne - mondtam - aztán szépen lelépsz a géppel.
- Jájáj, tesó, há' hogy mondhátsz ilyet, há' én ilyet sose!
- Sose, a faszt sose, ismerlek titeket, na add vissza a gépet!
- Ugyanmá'! Há' itt marad veletek az Attila, őt ismeritek, nem?

Attila, vagyis az első cigány buzgón bólogatott, majd ő itt marad, igen.

- Hát jó - feleltem - de két dolgot tudjál. Az egyik, hogy tudom, kik vagytok. A másik, hogy a gép se akárkié. Ez a Száva egyik haverjának a gépe. Így próbáld elsinkófálni.
- Tesó! Tesó! - óbégatott a cigány halálra vált arccal. - Úgy ismersz te éngem? Há' hogy én lopok? Jájájáj, há' én sose! Én aztat sose!
- Jól van, értem én, de te is értsd meg, hogy nem érdemes trükközni.
- Én ugyán nem! Én e, én sose!
- Hát jó, akkor vigyed.

Azzal a cigány elpályázott a géppel, mi meg ott maradtunk a másikkal. Namost, mielőtt jönni kezdenének a levelek, hogy ekkora hülye hogy lehetek, hogy hagytam, hogy elvigye, hadd mondjam el még egyszer: ismerem a csávót, és el tudom kapni. Valóban megpróbálhatja ellopni, minthogy ekkorra már biztos voltam benne, hogy megpróbálja, de most már kíváncsi voltam, csakugyan ekkora hülye-e.

Eltelt tíz perc, tizenöt perc, a csávó nem mutatkozott. Megkérdeztem a másikat, hogy mikor jön.

- Há' én nem tudom! Fent van az apjánál!
- És mikor jön vissza?
- Há' ászonta, tíz perc, én nem tudom, hol lehet!
- Hívd fel.
- Jáj, há' nem szabad őt ottan zavarni!
- Az engem nem érdekel.
- Ne csináld má' tesó...
- De csinálom, tessék, hívd fel.
- De há' nincs má' egység a kártyámon!
- Akkor nesze, itt az enyém. Hívd erről.
- Aztat se lehet, me' titkos a szám!
- Akkor majd utána kitörlöd.

Erre már nem tudott mit mondani, fogta a telefont, és tárcsázott. Abból, ahogy a telefonba óbégatott, nyilvánvaló volt, hogy nem is beszél senkivel. Aztán jelentőségteljesen megnyomkodott néhány gombot, és közölte, hogy a srác mindjárt jön, de neki most már mennie kell.

- Mi az, hogy menned kell? Öcsém, addig te nem mész sehová, amíg nincs itt a gyerek.
- Jaj, de há' mi közöm nekem a gyerekhez? Vele beszéld meg!
- Nem, srác, én veled fogom megbeszélni. Add ide a pénzemet.
- Jáj, há' ezt nem hiszem el! Há' te most itten gyánúsítász engem! Hát én szóba se állok véléd többé!
- Nem fontos, de ha most elmész, szarul jársz.
- Te ne fenyegessé engem! Hállod... Na csá!

Azzal elment. Néztem utána, hát, mondom, ez tényleg hülye. Ott van nap mint nap az aluljáróban, tudja is, hogy ismerem, és megpróbál meglopni. Most már kíváncsi voltam, hogyan próbál eltűnni. Mert hogy pár napra rá megint ott lesz, és árulja a cigit, azt már akkor borítékoltam.

Eltelt egy nap, két nap, három nap. Három napig nem volt cigicigicigi az aluljáróban. Az egész falka meghúzta magát. Na, mondom, sebaj, lesz kapsz, ha visszajönnek. Mit ad isten, a negyedik nap már úgy ácsorgott ott a gyerek, mintha mi sem történt volna. Ez volt az ő nagy eltűnése. Mi több: elkezdett körszakállat növeszteni, hátha akkor nem ismerem majd fel! Igen, ezek a cigányok tényleg ennyire primitívek. Én e három nap alatt összekészítettem magamnak ezt-azt, viperát, ilyesmit, mert hát nem szeretem a büdös cigányokat. Pénteken fogtam a cájgot, felhúztam a bakancsot, és elindultam cigányt verni. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis az aluljárós cigányokat nem védi senki és semmi, nincs semmiféle maffia meg Száva család a hátuk mögött, csak az ombudsman, de a viperával kiosztott koponyaalapi törés nem tartozik a hatáskörébe (populárisabban: az ellen nem véd.) Megyek le az aluljáróba, hát, pont szembejött a rendőrjárőr. Igen, lehet, hogy ez hihetetlen, de a cigányok a rendőrjárőr szeme láttára cigánykodnak arrafelé. Meg másfelé is.

Szóval ott ácsorgott a két fakabát, szolgálva és védve. No, mondom, tegyük teljessé a szociológiai kísérletet. Mit reagál a rendőrség a történetre? Odamentem hozzájuk.

- Sziasztok, elnézést, segítenétek?
- Mi a probléma?
- Ott az a falka cigány az aluljáró túloldalán. Néhány napja elloptak tőlem egy laptopot. Az elkövető ott van az aluljáróban, meg kéne fogni.
- Hát, nem tudom... Tanú van?
- Van, kettő is.

A két rendőr egy emberként riadt fel az állva szunyókálás állapotából.

- Micsoda? Van tanúd? Tényleg??
- Igen, miért?
- Hú, az kurva jó! Mert akkor meg lehet végre fogni őket!

Nem csoda, hogy virágos jó kedve támadt a két rendőrnek. Nekik ugyanis tele van a tökük a romákkal. Legszívesebben szétvernék őket, de hát rendőrként nem tehetik meg. Ha meg megfogják egyiket-másikat, azonnal szaladnak az ombudsmanhoz, és a végén ki kell őket engedni. A kerületi rendőrkapitány már ki is adta nekik, hogy ha egy mód van rá, ne fogjanak meg cigányt, mert úgysem lesz belőle semmi. Szóval gyakorlatilag a rendőrség szemet huny a cigánybűnözés felett.

A rendőrök elmagyarázták, mit kéne tenni. Javasolták, menjek be a kerületi kapitányságra, és tegyek írásos feljelentést. Ebben írjam le, hogy mi történt, és ki az elkövető. Akkor majd megmutatják nekem a körözött bűnözők fantomkép-gyűjteményét, és ebben biztosan benne lesz a csávó, de ha mégsem, az sem baj. Akkor kijönnek az akciósok az aluljáróba, megmutatom nekik a gyereket, és azok úgy becsomagolják, hogy ki se jön öt évig. Egyébként, tették hozzá, ha meg akarom verni a cigányokat, tegyem egész nyugodtan, őket nem érdekli, sőt, még örülnének is neki.

A vipera-projektet tehát ideiglenesen töröltem, és hazamentem feljelentést írni. Írtam egy szép, kerek történetet a dologból, megfejelve azzal, hogy a cigány miket mondott, azaz hogy eldicsekedett azzal, hogy orgazdaként is üzemel, valamint drogot terjeszt, valamint gyilkossági kísérletben is részt vett, és így tovább. Kis hazánk szép, demokratikus vívmánya ugyanis, hogy bárkit bármiért fel lehet jelenteni, és azért le is fogják tartóztatni őt, ám ha a gyanúsítás hamisnak bizonyul, semmiféle következménye nincs, hiszen tévesen gyanúsítani lehet, legfeljebb kiderül, hogy tévedett a feljelentő. Ezért se beperelni, se kártérítést követelni nem lehet. Szóval beírtam minden marhaságot, amit ugyebár ketten is hallottunk, tehát van tanú, és innentől megáll az adott bűncselekmény alapos gyanúja.

Fogtam a kész papírt, és nehogy a rendőrség eltévessze a dolgot, lementem az aluljáróba, és lefényképeztem a romát. Nézett is bután, hogy ezt most miért csináltam, de hát csak próbálja kitalálni. A feljelentést a képpel együtt bevittük a Szabolcs utcai rendőrkapitányságra. Na, nézzük, mit tud a magyar rendőrség.

A Szabolcs utcai, egyébként vadonatúj épület a rendőrségi diszkréció csodája. A bűncselekményeket egy kis ablaknál lehet bejelenteni, mindjárt a bejárat után, balra. Itt kell részletezni minden egyes apróságot, a várakozó tömeg füle hallatára. ("Mit mondott, nemi erőszak? És hogy történt, mondja csak el! És Önnek fájt ez?" Satöbbi.) Ide bekopogtunk, ki is nézett bentről egy unott főhadnagy.

- Jó napot kívánok, egy bejelentést hoztam.
- Miféle bejelentést? - kérdezett vissza olyan arccal, mintha a rozmárszar-szállítmány megérkezését jelentettem volna be.
- Egy bűnözőt szeretnék feljelenteni, aki több bűncselekménynek is részese volt a közelmúltban, és többek között engem is meglopott. Tessék, leírtam mindent.

Kezébe nyomtam a papírt, mire hunyorogva átböngészte. Megnézte a képet, hümmögött egy kicsit, majd rányomott egy pecsétet, visszaadta, és így szólt.

- No, szólunk a járőrnek, hogy hozza be.

Azzal indult a telefonhoz. Beszélt rajta vagy öt percet, bár nem hallottam, hogy mit, aztán visszaült a helyére unatkozni.

- Elnézést - mondtam - de a járőr honnan fogja tudni, hogy kit kell behoznia?
- Nyugodjon meg, tudja.
- Azt én értem, de honnan? Az elkövető neve nem ismert, a fényképet meg nem tudja elküldeni neki.
- Már megkapta az információt! A kép is nála van!
- Ez érdekes, a járőrök faxot is hordanak maguknál?
- Nyugodjon meg, a járőr intézkedni fog!
- És itt fogja behozni a cigányt, ezen a kapun?
- Igen, ez a főkapu.
- Akkor itt megvárhatom?
- Hát, várja.

Azzal becsukta az ablakot. Leültünk Levee-vel, és vártunk. Eltelt háromnegyed óra, de persze se járőr, se cigány. Odamentem ismét az ablakhoz, és bekopogtam.

- Elnézést, lehet valamit tudni arról, hogy mit intézett a járőr?
- Hogyhogy mit intézett?
- Hogy sikerült-e elfognia a tettest.
- Á, hát az nem úgy van!
- Mi nem úgy van?
- Hát az nem úgy van, a járőr nem fogja el!
- Hogyhogy nem fogja el? Ember, ez egy bűnöző!
- Hát igen, de ilyenkor a járőr nem szokta elfogni, hanem igazoltatja, hogy tényleg ő-e az. Aztán átadjuk az ügyet egy előadónak, és az majd harminc napon belül beidézi az elkövetőt...
- És gondolja, hogy el is jön?
- Hát ha nem jön, az szabálysértés.
- És azt hiszi, hogy ez a cigányokat érdekli? Ne röhögtessen már!
- Maga csak ne akarja jobban tudni a dolgunkat! Sajnos ez a törvény, nem tudunk mit tenni.

Azzal az ablak ismét becsukódott, és ki se nyílt többet. Röhej. Ez a magyar rendőrség. Hazafelé menet megkerestem a Lehel téri járőrt, és megkérdeztem, kaptak-e olyan utasítást rádión, hogy fogjanak el vagy igazoltassanak valakit. Semmi ilyesmit nem mondtak nekik. Azt viszont megígérték, hogy ha legközelebb látom ezt a gyereket, mutassam meg, és letartóztatják. Hogy előtte esetleg valaki megveri, azt nem fogják észrevenni.

A holnapi program tehát a már tervbe vett viperás cigányfenyítés. Akar valaki jönni? Kockázatmentes, mivel a cigányoknak nincs semmilyen védelmük, a rendőrség pedig - mint azt a mai járőr is megerősítette - nem fog odanézni közben. Nézőnek is lehet jelentkezni.


<< előző droid következő droid >>