DROID-161
2004.09.04.

Van valahol egy srác, aki egy kulcsmásoló-műhelyben múlatja a munkaidőt egész nap, egy budapesti áruházban. Hogy ez melyik áruház, illetve hogy a haverom haverjának hányadik haverja az illető, nem csak mellékes, de el is felejtettem. Szóval ott van ez a srác, várja, hogy valaki jöjjön kulcsot másoltatni, s közben nézegeti az előtte jövő-menő embereket. Különösebben nem érdekes ez se, mert mind egyfelé mennek: a folyosó végén levő vécébe.

Egyszer csak arra jött egy hajléktalanforma alak. Mint a hajléktalanok általában, ez is irdatlan bűzbarázdát húzott maga után, vagyis elég nyilvánvalóan beszart. Bement a vécébe, elvolt ott pár percig, aztán kijött, és ment volna a dolgára. A srácnak ez gyanús volt, utána is szólt:

- Hé, te! Álljál csak meg!

Azzal nyakon csípte a csövest, és visszapenderítette a klotyóba. Gyanúja beigazolódott: a mellékhelyiség padlója, fala vastagon össze volt fosva.

- Na, öreg, addig nem mész sehová, amíg ezt a mocskot fel nem takarítod!
- Hogy én! Nem is én voltam! Ez már ilyen volt, amikor bementem!
- Persze, hogyne, a hülye meg én vagyok, na pattanj, takarítsd fel!

A csöves erre magában morogva letérdelt, és elkezdte puszta kézzel szétkenegetni a fost a padlón.

- Hé! Mit csinálsz te barom!?

Hajléktalanunk erre felfogta, hogy nem egészen célszerű, amit csinál, és a maga módján korrigálta a hibát: a padló helyett a vécéülőkén szétkent ürüléket kezdte széttapicskolni, majd a kabátujjával feltörölni. A srác igyekezett nem elhányni magát, valamint nem belerúgni az emberiség eme büszkeségébe, és bemutatta neki a felmosórongy, a Domestos és a vécékefe intézményét. A hajléktalan erre lamentálni kezdett, hogy mit képzel, hogy neki korlátozza a szabadságjogait, de nem sokat ért vele, fel kellett takarítania a saját szarát. Ez nagyjából egy órába telt neki, aztán nagy dérrel-dúrral, magában morogva eltávozott.