DROID-158
2004.08.18.

Budapest egyik kedves nevezetessége a százéapaprikát. A népi játék, amit már a Belga is megénekelt, úgy zajlik, hogy kimegy a cigány a város közeli mezőre, lop egy mázsa paprikát, a mezőőr meg nem lövi fejbe sörétes puskával, ahogy a lőpor feltalálása óta, egészen a közelmúltig szokásban volt, hanem a cigány szépen elhajt a paprikával megrakott Ladával, a mezőőrt meg lecsukják faji diszkriminációért, mert ott merészelt lenni az esetnél, és ez manapság már szakszerűtlen intézkedésnek számít.

A paprika aztán a budapesti aluljárókban landol, ahol a kisebbség zavartalanul üvölti világgá a lassan tíz éve változatlan árfolyamot, százéapaprikát. Néha persze közbelép a rendőrség. A cigányok általában két héttel előre tudják, hogy mikor, és amikor feltűnnek az egyenruhások, angolosan távoznak, és otthagyják azt a pár darab paprikát az aluljáró kövezetén. Így történt ez akkor is, amikor egy haver - ha valakit érdekel a teljes elérési útvonal, egy haverom kollégájának a haverja - épp a barátnőjét várta a Népligetnél. A cigányok szétszaladtak, odahagyták a paprikát, a rendőrök meg tajtékzottak a dühtől, hogy már megint nem sikerült elkapni őket. Egyikük azonban a kelleténél jobban kilátott a fejéből, és megpillantotta a falnál ácsorgó srácot, és mindjárt gyanúsnak találta, hogy alig három méterre áll a paprikától. Oda is mentek hozzá vagy öten, és megkérdezték, övé-e a paprika? A srác kissé megütközve nézett rájuk, majd így szólt:

- Hogyne, persze hogy az enyém, nem látja, hogy cigány vagyok?

Több se kellett a rendőröknek, azonnal nekiestek gumibottal, jól összeverték, aztán diadalmasan hátracsavarták a kezét, és betaszigálták a közelben várakozó rabomobilba. Szerencsétlen hiába ordított, hogy friss műtéti varrat van a hátán, csak azt érte el, hogy jól belerúgtak a sebbe, fel is szakadt. Saját vérében úszva érkezett meg a Gyorskocsi utcai gyűjtőbe, de itt sem foglalkoztak vele, csak még jobban megverték, és röhögtek rajta, hogy vérzik. Negyvennyolc óra múlva engedték ki, de addig nem engedték telefonálni, és semmiféle nyilvántartásba nem vették fel, orvost sem hívtak hozzá. Hiába ment el látleletet felvenni a szétszakadt műtéti varratról, amitől egyébként a sokat tapasztalt sebészorvos is rosszul lett, hogy aztán panaszt tegyen, semmiféle írásos nyoma nem volt annak, hogy őt bevitték volna, és a rendőrök ismét jót röhögtek rajta.

Keleten a helyzet változatlan.