DROID-155
2004.08.14.

Már megint az a fennforgás, hogy késő van, nincs kedvem írni, és örülök, hogy valaki megtette ezt helyettem. Ez a valaki Rommel. Nem a tábornok, hanem egy rendszeresen leveleket író kedves olvasó. Adjuk át neki a szót.

Történetünk egy bányatavon játszódik, mégpedig egy tájoló versenyen (búvárúszás, lényegében). Főhősünk pályabíró volt, a feladata pedig az volt, hogy a tó egy pontján, egy csónakban álljon, és figyelje, ha egy versenyző arra halad, majd ezt jelezze. Emberünk ült a csónakban, majd - mint később mesélte azért, mert "épp nem járt arra senki" - egy hirtelen ötlettől vezérelve elővette a lécet, és kiverte. Beetette a halakat. Ezzel eddig nem is volt semi baj, mivel elég unalmas a versenybíráskodás, csak azt felejtette el, hogy a versenybíróknak a part felé jeleznie kell, és ezért vagy tíz ember mindig lesi őt távcsővel... Az egész part élőben, "közelről" figyelhette a show-t... Inkább vitt volna magával egy discmant!