DROID-154
2004.08.11.

Hazaérkezésem örömére a szomszéd házaspár ordenáré nagy hepajt csapott, szokás szerint felmosva egymással a lépcsőházat. A műsornak ismét a kiérkező rendőrség vetett véget, bár ha csak egy perccel később érkeznek, rájuk rúgom az ajtót és vascsővel rakok rendet. Miután a Fakabát Rt. lecsendesítette a kedves családot, beszélgettem egy keveset a lármára összecsődült háziakkal, és ekkor mesélte el egy idős néni, hogy miféle alak járt náluk a minap.

A néni hetven felé járhat, s a férje sem sokkal fiatalabb, ráadásul súlyos beteg. Nemrég kezdett lábadozni, s ennek örömére meg is kockáztatott egy rövid sétát a sarki boltig. Nehezen ment persze, hetek óta ágyhoz volt kötve. Ahogy hazafelé vánszorgott, néha a falnak támaszkodva, meg-megállva, egy szimpatikus fiatalember lépett mellé, és felajánlotta, hogy segít.

- Jaj, bácsikám, hiszen maga rosszul van! Jöjjön, segítek...

Azzal feltámogatta a bácsit az emeletre, haza, a lakásába. Bementek a lakásba, lefektették a bácsit, a néni meg kiszaladt a konyhába egy pohár vízért. E néhány pillanat alatt a pasas összeszedte az összes pénzt, ékszert, amit látott, és már indult is kifelé. Ám a néni észrevette, hogy eltűnt a boríték a polcról, amibe a befizetendő lakbért tette, és megpróbálta megállítani. Dulakodni kezdtek, és a néni nem is lett volna ellenfél, de a zajra hirtelen felbukkant a lépcsőházban az egyik szomszéd, és mindjárt jött is segíteni. Ketten legyűrték a pimasz tolvajt, és mindjárt hívni is akarták a rendőrséget. Amint a pasas látta, hogy előkerül a mobil, kérlelni kezdte őket, hogy ne hívják a zsarukat, inkább visszaad mindent. Ki is pakolta a zsebeit, és a néni már-már megkönyörült rajta, de a szomszédnak több esze volt, nem engedte el. Tovább várta, hogy az ügyelet felvegye a telefont, a pasas hirtelen felordított.

- Nekem ide ne hívják a rendőröket! Összetörök mindent!

Azzal lerántotta az asztalról a terítőt, összetört pár tányért és poharat, és nézett nagy fenyegetően. A szomszéd nem jött ki a sodrából, mondta neki, hogy csak csinálja, majd jól összeverik ezért a rendőrök. Na, erre a tolvaj taktikát váltott. Elkezdte lehányni magáról a ruhát. Levetkőzött meztelenre! A néni meg csak nézte, nem azért, mert még nem látott ilyet, hanem mert nem értette, mit akar ezzel, csak tán nem megijeszteni? De a tolvaj végül felkapta a ruháit, és kihajította az ablakon, fenn is akadtak odalent egy fán. Aztán ő is felállt az ablakpárkányra, és azt kiabálta, hogy leugrik.

- Ugorjál - biztatta a szomszéd.

De sajnos nem ugrott, pedig biztos látványosat csattant volna a betonon. Helyette inkább befelé ugrott, és kirontott a lakásból. Elrohant, le a lépcsőn, egy szál faszban, így akart kirohanni az utcára. De egy perc múlva már kotort is felfelé, mert lentről jöttek a rendőrök. A néni már előzékenyen egy alsónadrággal a kezében várta. A pasas azonban berohant a konyhába, nyomában a rendőrökkel, és döngetni kezdte a konyha kisablakát.

- Menjenek innen, mert kiugrom az ablakon! Esküszöm, kiugrom!!
- Hülye vagy? - érdeklődött barátságosan a főtörzs. - Ez egy tíz centis bukóablak, és rács is van rajta. Ezen hogy ugrasz ki?

A faszi még ordítozott egy kicsit, de aztán jöttek a mentők, hogy beinjekciózzák. Nagyon rúgkapált, rá is húzták a muszájdzsekit. Akkor fenyegetőzni kezdett, hogy visszajön és mindenkit megkésel, mire le lett rúgva a lépcsőn, ami egy szál kényszerzubbonyban valóban igen kellemetlen. Két emelettel lejjebb már nem volt kedve anyázni, bár lehet, hogy volt, csak leharapta a nyelvét. A földszintről mindenesetre már hordágyon vitték el. Kellemetlen.