DROID-121
2004.06.21.

Már megint a MÁV-nak sikerült kiérdemelnie egy droidsorszámot. A történetet ismét az Edi & Micó Droidgyűjtő Vállalat szállította.

A MÁV nemrég csodaszép, új, Siemens gyártmányú villanymozdonyokat kapott. Elég rég nem történt náluk ilyen nagyarányú járműbeszerzés. Legutóbb a "kiváló" Szergej dízelmozdonyokat vásárolták meg a Szovjetuniótól, egyébként puszta elvtársi szeretetből, mert a ruszkik annak idején megorroltak, hogy miért vettük meg a kapitalista svédek gyártmányát, a Nohab dízeleket, amikor ők ötödannyiért is tudtak mozdonyt csinálni. A Nohabok megbízható, takarékos, tiszta mozdonykák voltak, ráadásul szépek is, míg a Szergejek ronda, koromba és füstbe burkolódzó, folyton lerohadó kockák, de azért a MÁV még a mai napig is rendszerben tartja őket, míg a Nohabokat már rég leselejtezték.

Annak idején a Szergejek működésképtelen állapotban, vontatmányként érkeztek hazánkba, és az oroszok szó szerint "odabaszták" a magyar vasutasoknak, hogy itten van e', új mozdony, örültök-e? Úgy egy évbe telt, míg működőképes állapotba hozták őket, de hát akkoriban még nem létezett a minőségi kifogás intézménye. No, úgy húsz-harminc évvel később, azaz valamikor mostanság megérkeztek ezek az új Siemens mozdonyok, beálltak a Nyugati külső vágányaira, és volt nagy öröm, hogy itt az új cucc, ezzel majd milyen jó lesz nekünk! A Siemensek a "saját lábukon" jöttek, azaz láthatóan működtek, de azért a karbantartók máris nekiálltak szétbarmolni őket, biztos ami biztos alapon, hogy majd ők megcsinálják, meg jobban összepasszítják, meg lezsírozzák, és akkor még jobb lesz, bizony! Az eredmény: szétszedni sikerült őket, összerakni már nem. Mindez olyan gyorsan történt, hogy mire a gyár hivatalos átadó bizottsága megérkezett, az összes mozdony darabokban hevert, a magyar szakik meg csak álltak fölötte, és vonogatták a vállukat. A Siemens mérnökei megcsodálták a magyar lelemény eredményét, meg a teherautónyi szerszámot, amivel mindezt véghezvitték, majd megmutatták nekik a mozdonyhoz adott apró táskát, ami nagyjából hat különféle speciális csavarhúzót tartalmazott, és elmagyarázták, hogy ehhez a mozdonyhoz semmi más nem kell, csak ezek itt, de ezekkel sem kell hozzányúlni, mert ez nem Szergej, ez össze van rakva, és amit öt perc alatt nem lehet megjavítani benne, az már ipari nagyjavítást igényel. "Jaaa?" - kérdezték okos arccal a MÁV szakemberei, és egy hónapig szórakoztak azzal, hogy összerakják meg beszabályozzák a mozdonyt úgy, ahogy az eredetileg is volt.

No de, ha már így belejöttek a fejlesztésbe az okos vasutasok, gondolták, folytassuk a dolgot. Világbanki hitelért folyamodtak. Meg is kapták, lévén állami cég, meg stratégiai iparág, meg anyámkínja, szóval csupa olyan, amire simán adnak egy valag pénzt. Van azért ilyenkor egy-két mellékes külsőség, amiket illik betartani, ilyen például, hogy a hitelszerződés aláírása előtt eljön Budapestre a Világbank delegációja, megnézik az irodákat, a MÁV vezérkarának pedig kezet kell ráznia velük, esetleg megkajáltatni őket a Gundelben. Ezúttal is ez történt. Jött a nagy, fekete Mercedes, kiszálltak az öltönykék, és bementek a MÁV lepusztult székházába. Mondták a portásnak, hogy tárgyalni jöttek.

- Tárgyalni? Kivel? Miről?
- Hát a világbanki hitelről!
- Hitel?
- Igen.
- Hát, akkor a pénzügyi osztály lesz az illetékes...

Azzal feltelefonált a pénzügyre, és találomra lehívott valakit. Lejött valami középvezető, udvariasan üdvözölte a világbankosokat, és megkérdezte, mit tehet értük. Neki is mondták, hogy miért jöttek, meg hogy szeretnék látni a cégimázst, meg a cég mindennapjait. A pénzügyes megvakarta a fejét, majd lehívott egy műszaki kollégát, aki szívélyesen üdvözölte a faszikat, és beterelte őket az épületbe. Átmentek néhány kihalt folyosón, majd a hátsó udvarban egy furgonba tessékelte őket, és személyesen vitte el őket cégimázst nézni! Azaz elvitte őket a központi járműjavítóba, hadd lássák a mindennapokat. Körbevezette őket a koszos, olajos csarnokban, megmutogatta nekik a gépeket, a szétszerelt mozdonyokat, vagonokat. Odavitte őket a munkásokhoz, megkérte őket, magyarázzák el a vendégeknek, mit csinálnak.

- Hát, itt a homokot töltjük be a mozdony fékrendszerébe! - magyarázta lelkesen a melós. - Ez itt nagyon jó gép ám, Siemens mozdony, ebbe könnyű beletölteni! A régi ruszki, az sokkal szarabb volt. Ne haragudjon már, megtartaná egy kicsit ezt a fedelet, amíg beöntöm...

A bankosok egy kicsit furcsán néztek egymásra, kényszeredetten tartották a fedelet, amíg a melós feltöltötte a fékrendszert, aztán kicsit viszolyogva szorongatták az üdvözlésre odagyűlő munkások olajos kezét, majd megköszönték szépen a bemutatót, és villámgyorsan elhúztak az időközben odarendelt Mercedeseikkel. A hitelszerződést persze azóta sem írták alá. Később a MÁV székházban előkerült az a főbalfasz, aki várta őket, és kérdezte, hol vannak, mire a műszakiak így feleltek:

- Ó, azok az öltönyösök? Azok már elmentek! Megmutattunk nekik mindent, még a szerelőcsarnokot is. Jaj, nagyon aranyos emberek voltak azok!

A vezetőség erre éktelen haragra gerjedt, és a központi járműjavító művezetőjét 30%-os fizetésmegvonással sújtották. Szegény azt se tudta, hogy járt náluk egyáltalán valaki, nemhogy világbanki küldöttség.