DROID-102
2004.05.29.

Oliver Stone kiváló filmje apropóján ma a Droidzónát is történelmi tartalommal szeretném megtölteni, nevezetesen néhány nagy (vagy kevésbé nagy) magyar élete és halála történetével.

Kezdjük Kölcsey Ferenccel. Mindenki ismeri a képét, ami a negyedikes irodalomkönyv borítóján látható. Tudjuk, hogy fél szeme volt, mert gyerekkorában a himlő tönkretette az egyiket. Tájékozottabbak azt is tudni vélik, hogy a kép hibás, mert a valóságban a másik szeme hiányzott. Azt viszont ritkábban mesélik, hogy hogy is történt ez a bizonyos szemelvesztés?

Nos, amikor az ötéves Kölcsey himlősen ágynak esett, mindjárt hívtak hozzá doktort, hogy javítsa meg. A kor orvostudománya meglehetősen érdekes megoldásokkal operált, így a doki azt javasolta, hogy égessék ki a himlőket tüzes vassal, hogy ne terjedjenek tovább. Ám ez pénzbe került volna, idősebb Kölcsey meg egy smucig volt, sajnálta a zsét, így hát elhajtotta a dokit, és maga látott hozzá a szerinte egyszerű műtétnek. Himlő azonban sok volt a gyereken, apuka meg egy idő után marhára kezdte unni a tüzes vassal való szaladgálást a tűzhely meg a betegágy között, meg nyilván a rohadt kölke visítozását is - na, hát nem érti ez a kis görcs, hogy ez neki jó?! - ezért hatékonyabb módszert keresett. A lusta balfaszok mindmáig töretlenül öröklődő bölcsességével rájött, hogy a sütőben található egy vaslap, ami prímán felmelegszik, ha alágyújtanak, és ha erre ráteszi a gyereket, akkor egyszerre több himlőt is kiégethet rajta, csak hengergetni kell. Fogta hát a kis Kölcseyt, és rányomta az arcát a tüzes vaslapra. Üvöltött is nagy költőnk rendesen, apuka meg örült, hogy hogy gyógyul a kicsike. Hát istenem, a fél szeme kigyógyult a tüzes lapon. Himnuszunk bizonyítja, hogy Kölcsey végül is túlélte a szakszerű kezelést, bár lehet, hogy vidámabb strófákat szed össze, ha apuka nem ügyeskedik vele gyerekkorában.

Egy másik, szintén keveset reklámozott történet Jedlik Ányos professzor halála. ő volt az, ugyebár, aki Siemens előtt feltalálta a dinamót, mellesleg pedig analóg összeadógépet is szerkesztett, szóval nem volt egy elveszett ember. Az éppen nem, viszont igen kisnövésű volt. Nos, apró tudósunk egy napon elment a budira, és mivel nagy volt neki a nyílás, szerencsétlen módon belezuhant, aztán fejjel előre érkezve bele is fulladt az alant gőzölgő végtermékekbe. Nyugodjék békében.

A harmadik történelmi droid, aki igazán droid volt, Zalka Máté alezredes. Fiatalabbak már nem biztos, hogy emlékeznek a nevére, pedig a közelmúltig egy tér is el volt róla nevezve Kőbányán. Zalka elvtárs önkéntesként harcolt a spanyol polgárháborúban, 1936-ban, a köztársaságiak oldalán. Mivel az egyetlen ismert magyar internacionalista harcos volt, természetesen nagy tisztelet övezte emlékét a szocializmusban, neve benne volt az összes történelemkönyvben, meg az is, hogy hősi halált halt valahol Madrid környékén. Ez mind szép és jó, de a halála körülményeit valahogy mindig elfelejtették megírni. Ideje, hogy pótoljuk!

Nos, Zalka elvtárs mindenféle katonai képzettség nélkül lett alezredes, pusztán kapcsolatai révén. Különösebb haditettet nem hajtott végre, az sem biztos, hogy egyáltalán járt ütközetben. Egyszer egy szovjet katonai tanácsadó érkezett az alakulatához, akivel mindjárt meg is kezdték az internacionalista barátkozást, azaz leültek vodkázni, és rövid pár óra alatt seggrészegre itták magukat. Ekkor vetette fel valamelyikük az ötletet, hogy versenyezzenek, ki ér át először a szomszéd faluba. Annak ellenére, hogy az orosz figyelmeztette őt, hogy a rövidebbik út az ellenséges vonalak előtt halad el, Zalka Máté fittyet hányt a veszélynek, és arrafelé kezdett futni. Le is lőtték, mint a nyulat. Köszönjük a szereplést, Zalka elvtárs.