DROID-047
2004.03.27.

Ki se mozdulok a lakásból egész nap, de nem baj, a droidok megtalálnak. Például a pénztáros a közértben. Fél órát álltam előtte, mert a pénztárgépből nem jött ki a blokk, és képtelen volt rájönni, hogy a nyílás azért van ott, hogy kézzel benyúlhasson érte. Helyette elment, és hívott egy gyakorlottabb kollégát, aki legalább annyira örült, hogy ugráltatják, mint mi, akik sorban álltunk. A kolléga végül megmutatta neki a bonyolult mozdulatsort, azaz: nyíláson benyúlni, szalag szélét megfogni, kihúzni. Remélem, meg is tanulta, bár nem hiszem.

Ezután a pénztárosnő fogta a vonalkód-leolvasót, kicsit szerencsétlenkedett vele, majd feladta, és egyenként beütötte a kódokat a gépbe, minden egyes árucikket külön, persze a billentyűket se találta, de azért nem adta fel. Már kezdett melegedni a tenyeremben egy kiadós saller, de végül befejezte a bonyolult műveletet, és kitettem elé a kért 650 forintot. Hogy zacskót nem adott, az nem is érdekes. Már menni készültem, amikor utánam szólt.

- Elnézést, fiatalember! Meg tudná mondani, mennyi az idő?

Visszaléptem, és megmutattam neki, hogy egyrészt az előtte virító Windows XP terminál képernyőjén is van egy óra, másrészt a számlázóprogram ablakának sarkában is, és ha mindez nem lenne elég, még vele szemben, a falon is van egy. Mire megszólal nagy zavartan:

- Öö, köszönöm, tudja, nekem nincs erre időm!

Tetszik érteni? Nincs ideje ránézni az órára. Kemény munkahely lehet ez.

Végezetül egy tábla, amit egy lepattant áruházban fotóztam. Vajon melyik hatóság foglalkozik a mozgólépcső használatának szabályozásával?