DROID-042
2004.03.22.

Ezt a történetet már sokszor elmeséltem, de emlékeim szerint itt, a Droidzónában még nem szerepelt, tehát tessék, ismét közkinccsé teszem. Amikor Tatabányán laktam, lakott a lépcsőházunkban egy katona a tatai lövészezredtől, egy fiatal őrmester. Néha találkoztunk, beszélgettünk, és ő mesélte a sztorit.

Történt egyszer, hogy egy francia filmstúdió Magyarországra jött filmet forgatni. Valami tévésorozat készült, ahhoz kellett nekik néhány jelenet a jugoszláv polgárháborúból. Tatabányán rengeteg romos gyárépület van, ezért ideális helyszín volt, és "szétlőtt" faluért sem kellett messzire menni, mert ott volt a Mésztelep, azaz a helyi cigánytelep, ami mindenféle háború nélkül is olyan, mintha most bombázták volna. A jelenethez szükség volt egy T-72-es harckocsira is, amit a tatai ezredtől béreltek a franciák, természetesen személyzettel együtt. A tanknak az volt a dolga, hogy teljes gázzal végigdöngessen a kihalt utcán, aztán az utca végén megálljon és lőjön egyet. Na, hát akkor kezdjük. Csapó csattan, motor felbőg, lánctalp kipörög, 48 tonna acél csörömpölve nekiindul... A zajra egyszer csak előbukkant az egyik házból egy C kategóriás állampolgár, kezében valami fazékkal. Amint meglátta a felé dübörgő halált, eldobta a fazekat, és lélekszakadva rohant vissza a házba, miközben torka szakadtából ordított:

- Guszti! Kárcsi! Gyertek gyorsan, nézzétek, mennyi fém!!

A forgatás itt leállt, mert a katonák a röhögéstől majdnem belefordították a tankot az árokba...