DROID-019
2004.02.25.

Kovács Droid Sándor, foglalkozására nézve senki, reggel felkelt és megmosakodott. Megette a reggelijét, közben hallgatta a rádió híreit. Irakban még mindig háború dúlt, az amerikaiak elnézést kértek, hogy szétgépágyúztak egy szántóvető családot, akik túl gyanúsan kapáltak a földjükön. Kovács Droid Sándor épp ekkor töltötte ki a kávéját. Izraelben megint felrobbantottak egy buszt, mire az izraeliek helikopterekkel szétlőttek egy fél kerületet a palesztinoknál. Kovács Droid Sándor erre se reagált, hiszen mindennapos dolog. Inkább kent még egy kis dzsemet a zsemlére. A francia partoknál elsüllyedt egy tartályhajó, több millió liter olaj ömlött a tengerbe. Kovács Droid Sándor inkább kikapcsolta a rádiót. Rátett a zsemlére egy szelet sonkát is, és nem gondolt bele, hogy a nagyüzemi állattartás mit csinál a bioszférával. Majd mindezt megette, elbúcsúzott a feleségétől, aki húsz év óta sem tudta meg, mit csinált Kovács Droid annak idején a balatonfüredi vállalati üdülőben a recepciós kisasszonnyal. Igaz, az asszony se mondta meg neki, hogy a második gyermeküknek nem ő az apja.

Kovács Droid Sándor a munkahelyére indult. Mélyet lélegzett a vastagon kormos pesti levegőből, de nem elemezte a vegyi összetevőket, mert az se érdekelte. Végiggyalogolt a tövig bebetonozott fákkal szegélyezett, szemét borította utcán a metróállomásig. Útközben negyvennél is több óriásplakát harsogta a képébe a legújabb termékeket, de Kovács Droid ezt is megszokta már. Átugrotta az aszfalton tátongó repedést, amit már húsz éve nem foltozott be senki, lement a falfirkákkal mocskolt aluljáróba, megkerült egy bűzlő hajléktalant, és rálépett a mozgólépcsőre. Míg leért az állomásra, a falon megtekintette három pornográf regény, két férfimagazin, valamint egy bank reklámját, amely azonnali, kedvező feltételekkel folyósított hitelt ajánlott. A lépcső alján elhárította a tizenéves srác által felé nyújtott szórólapot, amin remek diákmunka-lehetőségeket hirdettek, és nem kérte a nyelviskola reklámját sem. Várakozás közben merev arccal bámulta az állomás falát borító további óriásplakátokat és a bárgyú rajzfilmeket vetítő videóprojektort. Végül megjött a szerelvény, unott arccal beszállt, és a metró nekilódult vele, mint már tizenkét éve minden reggel. Az ablak elé, az alagút falára vetített reklámfilmre már nem is figyelt.

Kovács Droid Sándor félálomban nézegette utastársait, akik hasonló pillantással méregették őt. Minden a szokásos, unalmas szürkeség volt, amikor hirtelen valami szokatlan történt. A tömegből egy fekete ruhás, csuklyás alak bukkant elő, és éppen ahhoz az ajtóhoz lépett, ami mellett Kovács Droid Sándor éppen bóbiskolt. A csuklyás benyúlt a zsebébe, előhúzott egy lapot, amin apró, színes címkék sokasága sorakozott. Lehúzott egy öntapadós címkét, és egy hirtelen mozdulattal a kocsi falára tapasztotta, épp Kovács Droid feje fölött, nagyjából szemmagasságban.

Kovács Droid Sándor elcsodálkozott. Rámeredt a nagyjából gyufacímkényi matricára. Először elképedt, majd felháborodott, végül egészen feldühödött. Hát ez... Hiszen ez... Mit képzel ez! És már ugrott is fel, és utánaeredt a fekete csuklyásnak.

- Hé, maga! Mit képzel! Hogy meri összemocskolni a metrót!!

A fekete csuklyás megfordult, végigmérte, és válasz nélkül otthagyta.
Kovács Droid Sándor azóta is fel van háborodva.