Kis szünet után ismét érkezett egy olyan levél, amit érdemes leközölni. Npeter olvtárs az alábbi levéleményt fogalmazta meg.

Nem tudom, ki hogy van vele, de én a droidok közé sorolom azokat, akik úgy vannak programozva, hogy "bort isznak, de vizet prédikálnak", vagy "másoknál a szálkát, bezzeg a saját gerendát..." És ha ráadásul a képzettsége, előélete azt sugallaná, hogy észre kellene vennie ezt a magatartást, akkor én arra az aljas droid jelzőt használnám. De publikusan ne ítéljünk ilyen durván, legyen inkább a gondatlanságból elkövetett droidság... Ez is büntetendő, és a droidság egy minősített esete :-)

De a droidzónában nem általánosságok hangzanak el, hanem konkrét droidokról esik szó. Így most konkretizálom, hogy kire is gondolok: a Köztársasági Elnökünkre.

Nemrég az említett személy tollát egy gyásztávirat hagyta el. Elvileg semmi közöm nem lenne hozzá, hiszen nem én írtam, nem nekem címezték. Vagyis hát pontosabban nekem is címezték, mert közleményként tették nyilvánossá. Nem csak szép csendben elküldték a gyászoló családnak, hanem ország-világ elé kitették, hogy tessék, olvassátok, ez az amivel enyhíteni kívánom egy tragédia következményeit. A közlemény itt olvasató: http://www.keh.hu/main.php?fm=8&am=1&l=&hir=323&keres=

Még mielőtt továbbmennék, szeretném leszögezni, hogy önmagában a küldés tényével semmi bajom, a részvéttel semmi bajom, és én is tragédiának tartom a dolgot.

De ezt a tényt, eseményt háborús propaganda kifejtésére meglovagolni már enyhén szólva is gusztustalannak tartom. Hogy mi verte ki nálam a biztosítékot a közlemény-részvéttáviratban? Nézzük: "Támadói esélyt sem adtak a védekezésre, orvul, gyáván támadtak a magyar alakulatra, amely nem harci cselekményben vett részt."

Akárhogy is nézzük, ez a mondat értékítéletet tartalmaz. Akár egyet is lehet érteni vele. Mi is olvasható ki a sokor közül: ha egy ellenséges katonát, úgy robbantanak fel, hogy előtte még csak nem is szólnak neki, nem adják meg az esélyt, hogy hatástalanítsa a bombát, akkor ez ugye "orv és gyáva" támadás. Jó, definiáljuk így. És persze arról se feledkezzünk el, hogy etikusan támadni csak úgy lehet, ha a megtámadott már harci cselekményben vesz részt. Ráadásul az ellenség utánpótlását megtámadni abszolute nem etikus. Jó, hirdessük ezeket az etikai elveket.

Mindez szép, jó és humánus. De ugye akkor hiteles ilyent mondani, ha csak a gaz és gonosz ellenség tesz ilyet, mi a "jófiúk" nem vetemedünk erre. A magyar alakulatok egy hadiszövetség részeként vesznek részt az ikraki műveletekben, így a cselekedeteiket is ebben a környezetben kell(ene) megítélni. Most ennek tükrében nézzük a fenti mondat hogyan hangozhatna Irakban, pusztán az alanyokat felcserélve:

"Támadói esélyt sem adtak a védekezésre, orvul, gyáván támadtak a civil esküvői sokadalomra, amely nem harci cselekményben vett részt."

Ez ugye az az eset, mikor hős, bátor és korrekt szövetségeseink apache helikopterekről szarrá bombáztak egy esküvői ünneplő tömeget. Még csak nem is katonákat!!! Vagy tegnap hallottam, hogy szintén hősiesen, egy helikopterről porig bombáztak két civil lakóházat. Ez is etikus, hősies, bátor cselekedet ugye... Meg hát az esélyt is megadták a védekezésre, nemdebár... Az 56-os megtorlásokat idéző fogolykínzásokról meg most nagyvonalúan feledkezzünk el!

Ha jól tudom, a közleményt kiadó közjogi méltóság egyben a hadseregünk főparancsnoka is. Mint ilyen, nem tudom belegondolt-e valaha abba, hogy egy szövetség részeként ugyan azt csináljuk / segítjük Irakban, mint amit elítélt a közleményében... Szerintem az MTA tagjaként kell(ene) annyi eszének lenni, hogy ezeket az analógiákat magától észreveszi, és nem ír agyament propagandaszöveget oda, ahol a legmélyebb emberi érzelmeit kellene kifejtenie.

Carl Sagan: Korok és démonok c. könyvében olvastam, hogy a politikusok legnagyobb feladata a korábban már szalonképtelenné vált cselekedeteikre szalonképes új elnevezéseket találni, és folytatni ugyan azt. Ezért nevezik most az Iraki ellenállókat terroristáknak, és nem partizánoknak. A terroristát ugye szabad megfosztani minden jogától, míg a partizánok hősi ellenállók voltak a megszállókkal szemben. Pedig a nevezéktantól függetlenül ugyan azt csinálja mindkét csoport: küzd a megszállók ellen úgy, ahogy tud. Nagyon könnyű az abszolut számbeli és technikai fölény mőgé bújva etikai elveket meghatározni, és elítélni valakit, ha nem a mi játékszabályaink szerint gyilkol... Ja, hogy ezeket betartva esélye se lenne, az kit érdekel!

Tisztelt bíróság! Az esküdtszék véleménye: droid!

Az esküdtszék határozatát elfogadom. Ezek a barmok már megint hülyének néznek minket. Kérdés, mikor veszik észre a balfasz magyar politikusok, hogy nem lehet a végtelenségig bizonygatni az állampolgároknak, hogy a piros az kék, és a kockás az csíkos. Mikor veszik végre észre: senki nem hiszi el a kampószöveget a mi iraki szerepvállalásunkról. Az lehet, hogy Amerikában ez beválik, bár már ott is egyre kevésbé, de itt, ahol soha az életben nem akcióztak arab terroristák, és a Közel-Kelet körülbelül annyira érdekli a magyarokat, mint Pápua Új-Guinea, nem lehet elhitetni az emberekkel, hogy nekünk igenis fontos ott lennünk. Legalább akkor vennék észre magukat, amikor a közvélemény-kutatási adatok homlokegyenest mást mutatnak, mint amit ők elérni reméltek! Legalább tudnának fele ilyen elegánsan hazudni!

Haladjunk tovább. Megint itt van [amne], és a Yamato történetére reflektál.

Valamiért eddig elkerülte a figyelmemet a Yamato-ról írt story, ezért csak most fűznék hozzá pár sort. Yamamoto, nem is volt olyan nagy droid [olvass vissza, én ilyesmit nem írtam! - tomcat] sokkal inkább a felette állók, mint ahogy te is írtad, politikusok akik azt hitték hogy háború idején ők ahoz is értenek, illetve magas szintű katonák akik csak valami véletlen folytán kerültek magas pozícióba. Ugyanis nem sokon múlott hogy az egész Csendes óceáni hadszíntér nem kerül a japánok uralma alá. A midway-i csatára gondolok egész pontosan, amiben ha nem szerepelne japán oldalról annyi droid, akkor egészen máshogy alakultak volna a dolgok. Japán két dologra alapozta a támadást, a meglepetés erejére, és az erőfölényre. Ugyanis azt hitték hogy Pearl Harbor-ban van az USA megmaradt flottájának nagy része, illetve úgy gondolták a hogy a Yorktown elsüllyedt. Midway-be mentek hogy ott kicsit harcolnak, majd amcsik jönnek Pearl-ből és szép sorban lenyomják őket. Hát nem egészen így történt ugyanis nagyon elbízta magát pár japó-droid. (Volt olyan japán parancsnokság aki már táviratozott hogy a postáját az új midwayi támaszpontra küldjék, a harcba induló katonák meg magukkal vitték személyes tárgyaikat hogy ne kelljen kétszer fordulniuk) Az amerikaiak eddigre már mindent tudtak a hírszerzés folytán a készülődő japán invázióról, még a fedőnevét is. Yorktown-t 3 nap alatt rakták össze, voltak olyan munkások akik akkor ugrottak ki amikor már elindult a hajó. Összes mozdítható egységüket Midway-be irányították, a szigetet pedig állig felfegyverezték. A csata kimenetele ismert, a vereség pedig mint ahogy szokás azokra lett rásózva akik parancsot teljesítettek, nem pedig azokra akik droid döntésükkel befolyásolták azt.