Alapvetően tudni kell, hogy Fideli Istvánnak valójában nincs műszakvezetője. Ettől persze a flúgos energiagyógyászokkal levelezni vicces dolog. Én mondjuk nem leveleznék. Haladjunk tovább. Edi küldte át nekem az alábbi szövegrészletet, ami a ValóVilág 4. szereplőválogatásáról szól. Megjegyzése: Ha meg ezek után azt meri mondani valaki, hogy nem parasztoknak szól parasztokról... Íme:

A végtelen mezőkről, faluról jött Kriszti (18) menő, fekete szerkóban érkezik, haja fekete-szőke, egykor a Berlin együttes énekesnője hordta így, alig húsz éve. Egészen meglepő módon a médiában szeretne dolgozni - mint a valóságshow-kra jelentkező háromnegyede. "Bemondó szeretnék lenni, de jelenleg dinnyékkel foglalkozom. Nem érek rá pasikkal foglalkozni, mert Tolna megyében dolgozom a földeken. Ültetünk, kapálunk, traktort is vezetek. Szilvi volt a kedvencem a VV3-ból, ő legalább őszinte volt" - magyarázza az agrárszektorból érkezett, de ennek ellenére friss tetoválást viselő kis hölgy.

Na, Krisztit valaki gyújtsa fel kerozinnal, mi pedig lássuk, mit szóltak az olvasók a magyar hősök kérdését feszegető írásomra.

Szia Tomcat! Kicsit megdöbbentem Tobak Tibor fiának hozzáállásán... Nem baj, nekem van egy dedikált keményfedeles példány a Pumák földön-égen című könyvből, ami a bővített kiadású (az első kiadásban nem voltak benne az 50-es évek). Szerencsémre még kezet tudtam fogni Tibor bácsival. Valami akkor azt súgta, hogy hamarosan eltávozik közülünk. Sajnos. Emlékezzünk rá és a többi bátor katonára mi, akik lassan a saját sorsunkon sem lehetünk úrrá, nemhogy egy egész országért harcoljunk... Üdv! BiG

Avagy.

Remélem jó helyre írom és az olvasói hozzászólásokhoz fog kerülni az irományom, vagy legfeljebb átteszed oda. Szóval mélyen egyetértek veled a 2. világháborús magyar hősök, főleg a repülők tekintetében. Azért nem olyan rossz a helyzet. Igen is vannak emberek, akik ápolják a múltat, foglalkoznak a második vh-s hősökkel. Nézd csak meg az oldalakat: www.pumaszallas.hu www.dongo.hu A Tobak-féle, Krascsenics Lajos féle könyvek pedig elérhetők az általad is javasolt módon, de sajna törvénytiszteleti ookból egyenlőre csak belső használatra. Jah, kb 2 hete voltam a 2.vh-s Pumákról szóló film bemutatóján, DVD-n jelent meg. Sok interjúval, archív felvétellel. Nemigazán holivúdi minőségben, de aki szereti és tiszteli a témát, annak katarztikus élmény. U.i.: Szentgyörgyi Dezsőnek 32 (más forrás szerint 34 ) légigyőzelme volt. És elsőnek egy német He-111-es :))) Üdv Yosser

Amint látod, a leveled tényleg ide került. Igen, valóban vannak, akik ismerik hőseinket, de ezek általában repüléssel, hadtörténelemmel mélyebben foglalkozó emberek, akik hasonló érdeklődésű közönségnek írnak. Az Aranysas magazin is ilyen emberkék terméke, vagy az általad említett weboldalak, és a DVD - amelynek forgalmazását magam is tervbe vettem - de ezeket csak azok olvassák, és a DVD-t is csak azok nézik, akik egyébként is érdeklődnek a téma iránt. A hősök emlékezete pedig nem korlátozódhat csakis azokra, akik történelemmel foglalkoznak. Kossuth Lajos nevét mindenki ismeri, az is, akit nem érdekel a történelem. Miért? Egyébként azoknak is egy kicsit egyoldalúak az ismereteik, akik ismernek hősi néhány nevet; a repülő ászokat például mindenki fel tudja sorolni, de ismerős-e valakinek például Bozsoki János rohamtüzér szakaszparancsnok, vagy Marjay Tamás huszárhadnagy neve? Bevallom, nekem sem... De hogy legyen némi fogalmunk, nézzük például, mit ír egy 1945-ös napiparancs az egyébként 1984-ben elhunyt Marjay hadnagyról, ami miatt most itt emlegetem őt.

Marjay Tamás 4.hu.e. állományába tartozó ht. hdgy. fegyverténye:
1945. évi január hó 20-30. között a Vértes hegység visszafoglalásáért vívott harcokban bátorságával kimagasló módon kitünt. A Kőhányás puszta elleni támadásnál a legsúlyosabb, ellenséges tűzérségi és gyalogsági nehézfegyverek összefogott, gyilkos tűzében, mint szakaszparancsnok, szakasza élén sorozatosan rohamozta meg a mélységben elhelyezett ellenséges támpontokat, míg áttörte az ellenség védelmi övét. Személyes példája magával az ragadta szakaszát, sőt, a mellette kűzdő többi egységet is. A Nagybűkk elleni rohamánál egymaga két ellenséges, nehézfegyverrel megerősített támpontot semmisített meg kézigránáttal, majd rátapadva a lendűletes rohamtól megrendűlt ellenségre, makacsul űldözte azt, úgy, hogy az ellenség nehézfegyvereit hátrahagyva kényszerült rendezetlenűl visszavonulni. Szakasza elsőűl ér fel a Kotló hegyre, miközben négy, nehézfegyverrel megerősített támpontot kűzd le. A Kotló hegyen az ellenség bekerítette a 4./l. hu. osztályt. Marjay hadnagy két napon át, lőszer-utánpótlás nélkűl, étlen-szomjan, dermesztő hidegben és hóviharban rendűletlenűl kitart szakaszával, és egymás után közelharccal veri vissza a nyomasztó túlerő meg-megújuló támadásait. A gyűrüből való kitörési parancsra szakasza élére áll, és elkeseredett közelharcban áttöri a két nap folyamán kiépített orosz védelmi övet. Közben szilánkos combcsont-lövéssel megsebesűl, az orosz védőálá s mögött fekve marad. A dermesztő hidegben keze-lába megfagy. Ilyen állapotban, öt napon át étlen-szomjan, a nagy vérveszteségtől teljesen kimerűlten, hófúvásban, méteres hóban, hegyről-hegyre csúszik-kúszik Marjay hdgy. az orosz védőálláson át, míg sajátácsapataihoz visszatér. A fagyás következményeként, majdnem összes ujjainak ízét csonkolni kellett.
Marjay Tamás hdgy. a hőslelkű, mindenáron győzni akaró, meg nem alkuvó magyar honvéd huszártiszt példáját testesítette meg. Javasolt kitűntetés Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem.
Marjay Tamás ht. hdgy. messze kimagasló fegyverténye legyen követendő példa minden magyar huszár elött.
E parancsomat az alárendelt alakulatok tisztjei és legénysége elött ki kell hirdetni.
Schell Zoltán ezredes s.k.


Az a baj, hogy ha valaki magyar hősökről, az oroszok ellen harcoló magyar katonák tetteiről szólna, máris sipákolni kezdenek egyes jól nevelt állampolgárok, hogy fasiszta, náci dolgokat beszél. Pedig a fenti történet igaz, s ha letakarjuk a katonák sapkájára ragasztott jelvényeket, egyszerűen egy bátor katona önfeláldozó hőstettét látjuk, mindenféle politikai felhang nélkül. Ha ugyanezt 1848-ban csinálta volna Marjay hadnagy, akkor talán benne lenne a történelemkönyvekben. De mivel csaknem száz évvel később élt, nem került bele. Lehet, hogy egyszer írok egy könyvet a magyar hősökről. Biztosan sokan örülnének neki. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy míg a német katonákról szóló könyvekkel Dunát lehetne rekeszteni - és sok közülük valóban náci gazembereket magasztal - addig a mi saját katonáinkról egy szó sem esik sehol. A csendőrségnek emléktáblát állított a Fidesz-kormány, de a katonáknak senki sem állít semmit. Amit mégis, azt öreg veteránok, repülőklubok dobják össze a saját pénzükből, esetleg pár szponzor szerény támogatásával.

Til pedig még egy dolgot hozzátett:

A németek csináltak egy ilyen filmet, biztosan ismered, a Das Boot-ra gondolok. Egy ahhoz hasonló, de magyar vonatkozású film világsiker lehetne. Írj egy forgatókönyvet - úgyis szeretsz írni.

Igen, ismerem a Das Boot-ot, szerintem az egyik legjobb háborús film, ami valaha készült. A különös pedig az benne - és ezt kevesen tudják - hogy ez a film 1981-ben készült, az NDK-ban! Ha a Honecker vezette, betonkomcsi keletnémetek simán mertek egy ilyen színvonalú filmet csinálni a legnácibbnak tartott fegyvernem, a Kriegsmarine egy tengeralattjárója történetéről, amelyben a tengerészek egyszerű, kötelességüket teljesítő katonákként jelentek meg, akkor minket ugyan mi tart vissza ma, 2004-ben, hogy ugyanilyen filmet készítsünk saját katonáinkról? Nos, megmondom: az érdektelenség. Mert a magyar filmszakma prosztó, bunkó faszkalapok kezében van. Kaphattok tőlük Sacra Coronát, Meseautót meg Hídembert. Mást nem.

Mindenesetre a forgatókönyv nem rossz ötlet. Azt is tudom, kit érdekelhetne egy ilyen film: Szabó Istvánt, az A napfény íze rendezőjét. Ha lesz valami a forgatókönyvből, meg fogom keresni.