2004.06.03., csütörtök
tomcat

Már háromszor belekezdtem a mai blogba, aztán pár sor után kitöröltem, mert ez se érdekes, meg az se érdekes, meg amaz se. Miről meséljek? Reggel megint felcsöngetett két paraszt, hogy bedobhassa a szórólapjait. Kurva rondán mondtam meg nekik, hogy hová menjenek. Nagy erőkkel zuhog az eső, emiatt a megrendelt polók feléért nem jöttek el a népek, ejnye ti népek, meg se érdemlitek a proletáröntudatot, se egymás barátságát, lusta dögök vagytok mind. Viszont annyi droidsztorit kaptam, hogy azt se tudom, hová tegyem. Ráadásul a Lehel téren is megtalált minket egy ilyen gépember.

Ácsorogtunk a szokásos helyen négyen - rajtam kívül Császár, egy kedves vevő, valamint Berta kutya - és éppen valami páncéltörő rakétáról beszélgettünk, amikor hirtelen odajött egy pasas, és megszólalt:

- Ezt nem mondod komolyan!?

Aránylag konszolidált, harminc körüli, pocakosodó fazon volt, nem csöves, csak egy kicsit instabilan állt a lábán. Kérdeztem, hogy mit nem mondok komolyan, mert éppen nem is mondtam semmit, mire a pasas lemutatott a földön fekvő Bertára, aki történetesen kecsesen keresztbe rakott mellső lábbal pihengetett.

- Hát ezt nem mondod! Hát ez mint egy ember! Jobb is...
- Persze, jobb.
- Mi ez, keverék? Félig német juhász, félig... micsoda?
- Disznó.
- Disznó?
- Igen, félig disznó.
- Az... az nem lehet, hiszen... az én vagyok! Höhö.

Jé, mondom, droid.

- Berta - mondtam a kutyának - nézd csak, ő az apád!

A pasas homlokát ráncolva nézett, próbálta elemezni a fordulatot, majd úgy döntött, elveti az értelmezhetetlen adatot, és bemutatkozik.

- E... egyébként sziasztok, X.Y., vagyok, főszakács... - azzal tétován kezet rázott hármunk közül kettőnkkel, úgy ítélte meg, ennyi is elég.
- Szakács vagy? Aha. Szóval te megfőzöl ilyen kis állatkákat, he?
- Hö?
- Neked a kutya is étel, mi? - vette át Császár a szót. - Gyere ide, kutyuska, mi? Aztán hopp, be a kondérba!
- Öö, hát én nem vagyok kínai...
- Ne mondjad már, látom, hogy az vagy.
- Ööö..

Berta felállt, és szemügyre vette a különös idegent.

- Most engem... néz. Höhö. Hát ennek milyen lehet a felbontása... A szemének. Biztos nincs... öt megapixel!
- Nem, annál biztosan kevesebb.

A beszélgetés itt egy kicsit megrekedt, de a pasas csak nem akart lekopni.

- Izé. Nem tudjátok, hol lehet bemenni ebbe a kibaszott csarnokba? Mert hugyozni kell. Bent akarok hugyozni...
- Hát menjél be, itt állsz a főbejárat előtt.
- Hát de hol kell bemenni? Hö, hát ezek kicsit gebék! - váltott hirtelen témát, az előttünk elhaladó három csaj után bámulva. - Ti mit csináltok itt?
- Mi semmit.
- Hát akkor?
- Nekem például mikrochip van a fejemben. Ceausescu tette bele.
- Hogy a... ki?
- Ceausescu.
- Hát... de hát az meghalt, nem?
- Igen, de átoperálták, és kapott cybernetic implantation-öket!
- Á, ööö... Kibernetikus organizmus! - derült fel a főszakács.
- Úgy van, és most pornófilmekben szerepel.
- Aha, tényleg? Vagyis izé... értem.

Itt megint egy kis szünet következett, a pasas azon gondolkodott, hogy milyen szellemességgel szórakoztasson el bennünket. Végül kidolgozott egy humoros beszólást, és kibökte.

- Uzit akarok venni. Mennyiért van?
- Bekattantál? Utálod őket? Kinyírod mindet, mi?
- Van Uzi? Adjatok egy Uzit. Vagy valamit, ami hasonlít.
- Kettőezer.
- Az... az dollár, ugye?
- Háromezer - szóltam közbe. - Kell?
- Euró?
- Dollár - mondta Császár.
- Euró - mondtam én.
- Hööö? - reagálta le a droid az eltérő adatokat.
- Hát PCT lőszer kell? Acélmagvas!
- Acélmagvas... Az az AMD-hez van! Voltál... voltál te katona?
- De mi adunk az Uzihoz.
- Nekem... nekem Hácécécépéeszpécété lőszer kell!
- Itt már nem bírtam röhögés nélkül, pedig fapofából elég magas képesítésem van. - Voltál katona?
- Voltam.
- Mikó'?
- Most, nemrég. És még mindig.
- Igen?
- Mesterlövész vagyok.
- Repülő célra?
- Nem, nem repülő célra. Mesterlövész.
- És látod... látod azt ott? - kérdezte a pasas, és elmutatott a jó ég tudja hová, nagyjából egy közeli lakóépület felső szintje irányába.
- Látom.
- Látod azt?
- Látom. Azt kéne szétlőni?
- Hát...
- Én nem bérgyilkos vagyok, hanem profi! De most már mennünk kell, szevasz...

Azzal gyorsan otthagytuk az ürgét, mielőtt teljesen lefáraszt minket.