2004.05.28., péntek
tomcat

Nyilván sokan fognak örülni annak, hogy elkészültek és megérkeztek a Windows kék halál polók.

További hír, hogy futárszolgálatot váltunk, mert túl sok anomália történik mostanság a csomagjainkkal. A továbbiakban nem a Pannon Express kézbesíti a megrendelt polókat. Több más szolgáltatóval is beszéltem, kedden az egyik átveszi a polók fuvarozását. Nem kell aggódni, mindenki meg fogja kapni a rendelt cuccát, változatlan áron. Fennakadás nem lesz.

Na de hogy ne csak az üzletről legyen szó: az imént moziban voltam. Voltunk. Mindegy. Szóval meguntam, hogy hétszámra kotlok a gép előtt, és megnéztem, lehetne-e valami értelmesebbet is nézni, mint a 3DS Max meg a Flash felhasználói felületét. Sajnos a mozik pillanatnyi kínálata kimerül a buta, rossz kliséfilmekben - mint pl. Trója, Holnapután, satöbbi - és már egészen elkenődtem, hogy hiába akarunk, nincs hová menni. Miután konstatáltuk, hogy egyetlen értelmesnek tűnő filmre sem érünk már oda, hirtelen felfedeztem egy kevésbé reklámozott címet a Westend kínálatában: Comandante. Rákattintva kiderült, hogy ez egy riportfilm Fidel Castro-ról, amelyet Oliver Stone rendezett. A híres amerikai rendező fogta magát, repülőre ült, és elment az Amerika-szerte rettegett kubai diktátorhoz beszélgetni. Öt napot töltött el Castro társaságában, folyamatosan több kamerával véve a beszélgetéseket; a munka végeztével bemutatta a filmet a riportalanynak, és megegyezett vele, hogy bármit kivágathat, ami nem tetszik neki. Castro azonban egyszer sem élt a lehetőséggel.

A 2003-ban forgatott Comandante különös dokumentumfilm. Stone nem kérdez sokat, szinte nem is beszél, hagyja Fidel Castro-t, hogy maga mondja el életét. Nem vádol, nem kér számon, és nem is sugall semmit. A filmen megjelenő öregember maga vall életéről, fantasztikus, hosszú évtizedek során felgyűlt történelmi és politikai tapasztalatáról, élményeiről. Mesél a forradalomról, a kubai rakétaválságról épp úgy, mint más, jelentős politikusokhoz fűződő viszonyáról, valóra vált és elbukott terveiről, Che Guevara-ról, múltról és jelenről. Stone csak röviden kérdez, például: "Mi a véleménye a vietnami háborúról?" vagy "Mire a legbüszkébb az életében?" Castro pedig beszél, mesél és magyaráz: szinte ő készíti a riportot saját magával, és a szavak nyomán egy megdöbbentően intelligens, tiszta elméjű aggastyán alakja rajzolódik ki, aki évtizedek viharait vészelte át, miközben rendszerek, politikusok jöttek és mentek, emelkedtek és buktak el, ő pedig mindig ott állt az események partvonalán, és levonta a megfelelő következtetéseket. A film nem mutatja be, nem kommentálja a tárgyalt történelmi eseményeket, és nem dobálózik adatokkal, számokkal: nem konzumfilm, nem Spektrum tévé, hanem beszélgetés, amibe vagy be tud kapcsolódni a néző, vagy nem, de akkor nem is érdemes megnéznie. Castro egyenes szavakkal mondja el, amit a dolgokról gondol, és bár szóba sem kerülnek a jelenkor eseményei, mint az iraki háború vagy szeptember 11.-e, egyértelmű az utalás: ezeket az eseményeket elkerülhettük volna, ha odafigyelünk a közelmúlt történelmére. Nem vádol senkit, nem céloz semmire, egyszerűen magunk jutunk erre a következtetésre, és szinte szentségtörő módon furakodik be a gondolat: lehet, hogy jobb lenne a világ, ha a demokrácia harsány védelmezői helyett ilyen Fidel Castro-féle öregurak irányítanák?

Ajánlom a Comandante című filmet minden intelligens, a XX. század történelme iránt érdeklődő embernek. Ilyenekből sajnos elég kevés van: az egész vetítésen mindössze öten voltunk.