2004.04.17., szombat
tomcat

Elveszett kamerámat sikerült pótolni. Vettem egy ugyanolyat az eBay-ről, ahonnan az első is származott, mindössze 85 euróért (kb. 22e forint). Azért ebbol nem csinálunk rendszert, ezt már igyekszem nem elhagyni. Pláne, hogy ebben már kemény 3.3 megapixeles CCD van. Yeah, világrekord. Májer meg minden. Már csak az kell, hogy a posta ne lopja el.

Megállapítottam továbbá, hogy a sajtszószos főtt krumplit nem lehet megunni, csak valami fűszert kellene hozzá kotyvasztanom, mert így kicsit unalmas. (Ó, yeah, önmagának ellentmondó mondatok ruleznek, de ez az én blogom, ide azt írok, amit akarok.) Megállapítottam azt is, hogy utálom a hétvégét. Ha az ember otthon dolgozik, valahogy felborul a rend, és a hétköznapok lépnek elő fontosabbá. Amikor nem áll az élet az egész országban.

Miért van az, hogy Budapest összes kereskedője pontosan hat órakor lecsapja a rolót, és rohan haza? Németországban miért lehet akár hajnali kettőkor is akármelyik sarkon friss péksüteményt kapni? Nálunk mikor jönnek rá arra, hogy az emberek nagy része "munkaidőben" dolgozik, és ha a boltok is csak munkaidőben vannak nyitva, akkor az emberek alig tudnak bevásárolni? Errol eszembe jutott, amikor néhány haverom egyszer, valamivel éjfél után el akart menni peepshow-ba, de a peepshow már zárva volt...

Utálom a hétvégét.