2004.03.31., szerda
tomcat

- Az egész NATO-csatlakozás egy nagy lenyúlás - állapítottuk meg tegnap esti biztonságpolitikai elemzésünk során Császárral, mintegy folytatólag a pár nappal ezelőtti, a Gripenekről szóló Droidzóna-eszmefuttatáshoz.

Miért jó nekünk NATO tagnak lenni? Lehet erre nyomni a hivatalos maszlagot, hogy mert a biztonságpolitika, meg hogy az egységes euroatlanti integráció, és így tovább, és itt már ki se térjünk arra, miféle szó az, hogy euroatlanti, ilyen hülye szót is csak a magyar politikusok tudnak kieszelni, hogy egyszerre mondhassák a két bűvös szót, az európait és az atlanti szövetséget. De születtek itt más, hasonlóan szép kifejezések is, amelyek jórészt már eltűntek a süllyesztőben, mint pl. NATO-interoperábilitás, kap egy nyalókát, aki megfejti, nos ez azt jelenti, hogy a magyar katonának együtt kell működniük a külföldiekkel, ugye milyen szép a magyar nyelv.

De nézzük csak, mit csinálunk mi a NATO-ban! Érdekes módon mindig megvásároljuk a legdrágább és egyben a legrosszabb hadfelszerelést, mégpedig következetesen olyan cégektől, akik közismertek a tisztességtelen ügyeikről. De erről már volt szó, beszéljünk másról. Mit csinálnak a magyar katonák Irakban? Jó, tudom, békefenntartanak, mások szerint részt vesznek a megszállásban az agresszor oldalán, de ezek mind csak üres szólamok. Mit csinál tehát a magyar kontingens odakint? Elárulom: lenyúlnak. Illetve nem is maguk a katonák, hanem aki odavezényelte őket. Hogy mit? Na, ehhez először is tekintsük át a sajtót.

Mit hallani a sajtóban ezekről a katonákról? A legtöbbször azt, hogy köszönik, jól vannak, nincsenek veszélyben, nem lő rájuk senki, és nem kell őket félteni. (Juhász Ferenc honvédelmi miniszter egyébként egyszer azt javasolta nekik, ellenséges támadás esetén zárkózzanak be a körleteikbe. Gratulálunk, a droidzóna jobbra a második ajtó.) Továbbá hallhatjuk, hogy a katonák konvojokat kísérnek. Ez is szép. És mit visz a konvoj? Na, itt jönnek az ellentmondások. Akárhányszor tudósítanak a magyar kontingens munkájáról, mindig kötelességszerűen megemlítik, hogy a katonák kerekes székeket szállítanak egy kórházba. Ez valóban roppant humánus. És hány kerekesszéket visznek? Mikor hogy, általában pár százat. A tudósítások azonban gyakran említik azt is, hogy mekkora az a konvoj, amit a magyarok rendszerint kísérnek: gyakran több kilométer hosszú, esetenként száznál is több járműből áll. Ez netán mind kerekes széket visz? Nem, persze hogy nem, hanem mikor mit: üzemanyagot, élelmiszert, meg ami kellhet.

Gondolkozzunk csak el! Egy apróság: Ki biztosítja ezeknek a járműveknek az üzemanyagot? Az amerikaiak? Az iraki átmeneti kormány? Vagy a mi adóforintjainkból fizetik? Ezt mindeddig nem tisztázta senki. Fizet-e valaki a magyaroknak azért, hogy a cuccait cipelgesse a fél világon át? Ezt sem tudjuk. Na de számolgassunk. Egy általános célú katonai teherautó 100 km-en 45-50 litert eszik. (Nem elírás!) Irakon keresztülmenni, Babilontól Kuwait City-ig, az kb. 500 km. Legyen ez egy útvonal, csak egy irányba, ezt egyébként is gyakran megjárják a magyar katonák. Mondjuk, hogy harminc teherautóval mennek, azaz egy elég kis konvojt visznek. Ez 6750 liter gázolajat igényel. Adjuk hozzá még a kíséretet adó BTR-80 lövészpáncélosok fogyasztását, azok még megesznek pár ezret, meg a biztosítók dzsipjeinek fogyasztását is. Durván tízezer liter. Ez egyetlen út, egyetlen irányba. Próbáljuk ki, hogy mindegyik teherautónál csak két literrel többet számolunk el a valós fogyasztáshoz képest. Negyvenöt vagy negyvenhét, nem mindegy? A teherautókon így összesen kb. 500, a BTR-eken pedig szintén legalább 100-200 litert nyerünk. Mondjuk, durván 700, meg vissza is. A katonák fél évig vannak kint, ha három naponta hajtanak végre egy ugyanilyen bevetést, az kb. 85,000 liter üzemanyag. Persze ennél messze sokkal több fogy. Ez a 85,000 liter azonban máris kb. 25 tartályautó rakománya. Na és mi van, ha 2 helyett 4 literrel fogyasztanak többet? Mi van, ha nem háromnaponta, hanem naponta futnak azok a teherautók? Mi van, ha több száz teherautó van, nem csak 30? Nehezen hihető, hogy valakinek idehaza ne fűződne valami ilyesmi érdeke ahhoz, hogy a katonák fel-alá furikázzanak a világ túlsó végén, humanitárius segélyszervezetnek álcázva magukat. Irak tele van disznóságokkal, valahogy nem hiszem el, hogy egyedül a magyarok a becsületesek ott.

(Hangsúlyozom, én ezzel nem a kint szolgáló katonákat szeretném befeketíteni. Ha van is ilyen lenyúlás, ahhoz nekik minden bizonnyal semmi közük.)

De ha már lenyúlásról van szó, mit gondoltok, miért építik le szisztematikusan a Magyar Honvédséget több, mint egy évtizede? Megfigyelhető a tudatos és tervezett rombolás, ahogy a hadsereg minden területét fokozatosan ellehetetlenítik, felszámolják, alkalmatlan eszközökkel látják el. Kinek jó ez? Miért teszik ugyanazt az egymás után következő kormányok? Nos, hát erre is van egy roppant egyszerű válasz. Ha már teljesen szétvertek mindent, és a Honvédségnek annyi ereje se maradt, hogy szidja egy kicsit az ellenség anyját, akkor majd "észbe kap" az épp hatalmon levő kormány, dörgedelmes szózatot intéz elődeihez, hogy nahát, micsoda szemétség, amit tettek, és orrba-szájba vásárolni kezdi a legújabb haditechnikát. Egyszerre kell majd felszerelni egy egész hadsereget, töviről hegyire. Ez pedig rengeteg tendert, beszerzést, és jó zsíros lenyúlásokat hoz majd azoknak, akik a háttérben állnak. Hogy az ország belerokkan ebbe, az már nem téma. Ilyen műveletre már többször volt példa a közelmúlt történelmében, más országokban, általában harmadik világbeli putrinépeknél, illetve dél-amerikai banánköztársaságokban. Kipróbált recept, működik. Hát, most majd nálunk is lesz. Csak figyeljétek.