DROID-708
2007.08.09.

blog   droidzóna   levrov

Idétlenség terén Omlás kutya a nyomába sem ér a Honvédelmi Minisztériumnak. Pár napja írtam arról, hogy ez az okos szervezet felszámolta hazánk haditechnikai kutató-fejlesztő kapacitását. De a HM ennél alacsonyabb szinten is egy nevetséges, szánalmas társaság, akik legfeljebb a Droidzónába érdemesek.

Úgy két héttel ezelőtt felkeresett egy olvasóm egy érdekes sztorival, hátha tudok segíteni, hogy a sajtóhoz eljusson. Egy barátja épp most végez a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen, augusztus 20-án avatnák hadnaggyá. Igen ám, de hirtelen közölték vele, hogy mégsem lehet katonatiszt, mert kettős állampolgár. Családja ugyanis 1990 körül Kolozsvárról érkezett Budapestre, és ő akkor kapta a magyar állampolgárságot, négy-öt évesen. 2007-ben hirtelen kiderült, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelent, nem is magyar ő, hanem szőrőstalpú román, azokkal meg hadban állunk, tehát sicc innen, nem kapsz csillagot, öcsisajt, örülj, hogy az egyetemre beengedtünk.

A kincstári ész, persze. Hiszen leendő hadnagyunk négy éven át tanulhatta a Magyar Honvédség összes harceljárását, megismerhette felszerelését, fegyverzetét, láthatott számtalan katonai objektumot belülről, és néhány minősített információhoz is hozzáférhetett. Negyedéves hallgatóként törzszászlósi rendfokozatot viselt, tehát már tagja volt a Magyar Honvédségnek. Ráadásul beiratkozásakor senki sem közölte vele, hogy négy év múlva bélistás lesz, nem szerepelt semmiféle, állampolgárságra vonatkozó megkötés a tanulmányi szerződésben sem, és nemzetbiztonsági átvilágításra sem került sor. Ilyesmin ugyanis nem esnek át a katonatisztek. Mi több, még az Irakba utazott kontingens sem esett át, s csak utólag jutott eszébe valakinek utánuk szalajtani a KBH-t, hogy a sivatag közepén faggassák ki őket, ugyan nem kém-e valamelyikük, mert még elrontaná a háborút.

Azt már csak mellesleg jegyzem meg, hogy nekem például volt kettős állampolgár katonatársam - ukrán volt a szentem - de több tiszttel is találkoztam, akik éveket töltöttek el külföldi hadseregekben, annak egyenruháját és rendfokozatát viselve. Pedig akkor - 1998-ban - még nem is voltunk NATO-tagok, Románia pedig momentán az, tehát szövetségesünk. Mondom, dolgozik a kincstári ész. De ez még mindig csak egy laza Droidzónára volna elég, nem itt van a vége.

Felhívtam a Magyar Nemzetet, és megkérdeztem, kell-e nekik a sztori. Naná, hogy kellett. Elbeszélgettem hát a sráccal, aki elmondta, mennyire el van keseredve, hiszen gyerekkora óta arra vágyott, arra készült, hogy honvédtiszt lesz, és most, a cél kapujában fordították vissza. El lehet képzelni, milyen érzés. Aztán írtam egy e-mailt a HM sajtóosztályának, és feltettem néhány kérdést. Hogyan lehet vagy nem lehet katona egy kettős állampolgár, milyen típusú nemzetbiztonsági átvilágításon esnek vagy nem esnek át a frissen avatott tisztek, és a többi. Természetesen azt is megírtam, hogy ki vagyok, és hogy a Magyar Nemzetnek írok cikket, ehhez kellenek a válaszok. Ez egy csütörtöki nap délelőttje volt, kértem őket, hogy lehetőleg másnap délig írják meg a választ, mert akkor belefér a hétvégi Nemzetbe. Nem volt nagy kérés, hiszen akármelyik KBH-s hasból megfelel az összes feltett kérdésre.

Eljött a másnap dél, válasz sehol. Felhívtam őket, és érdeklődtem, mi van. Egy szőke női hang biztosított, hogy "fél órán belül" jönnek a válaszok. Persze nem jöttek. Hétfőn is hiába vártam, míg végül kedden csengett a telefonom. De nem a HM volt, hanem Csermely Péter, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese. Azt hittem, a cikk után érdeklődik, de nem. Szigorú hangon nekem szegezte a kérdést:

- Ki bízta meg Önt, hogy a Magyar Nemzet nevében lépjen fel?

Mondtam, hogy csütörtökön beszéltem több kollégájával, és abban maradtunk, hogy kell a lapnak a sztori. Bátorkodtam a HM-nek küldött e-mailben a Nemzetre hivatkozni, elvégre nekik készül a cikk. Mondtam, hogy mindig így szoktam, ha valamelyik lapnak cikket írok, még sose zavart senkit. Végül Csermely úr közölte, hogy nem tart igényt az írásra, felejtsük el, és a jövőben ne hivatkozzak a Magyar Nemzetre, majd letette. Kissé értetlenül álltam a dolog előtt, mert semmi olyat nem tettem, ami ártana a lapnak, de betudtam annak, hogy biztos kitört a szerkesztőségben a szigor. A hadnagy történetét továbbpasszoltam a Hír TV-nek, tudtommal foglalkoztak is vele.

Néhány nappal ezelőtt találkoztam egy újságíróval, aki elmondta, min borult ki annyira Csermely Péter. A HM-ben meglátták, kitől jött a levél, és pánikba estek, hogy én miféle nemzetbiztonsági titkokat akarok kiszaglászni. De jött a mentőötlet, nem hiába van saját titkosszolgálatuk: kavarjunk szart nagykanállal! Felhívták a Magyar Nemzetet, és azt állították nekik, hogy én bementem valami zárt sajtótájékoztatóra, ahová csak akkreditált újságírókat engedtek be, és ott randalírozni kezdtem, kérdéseket kiabáltam be, és azt állítottam, hogy a Magyar Nemzettől jöttem. Végül ki kellett vezetni. Nevetséges! Semmiféle sajtótájékoztatón nem voltam ott. Annyi agya nem volt annak az operatív zseninek, aki ezt a baromságot kitalálta, hogy a sajttájon - amit egyébként valóban megtartottak - több ismerősöm is ott volt, például a Hír TV stábja, és igazolhatják, hogy semmi ilyesmi nem történt.

Így néz ki, amikor egy állami szerv pánikba esik. De miféle honvédelem van ott, ahol egy blogger e-mailjétől is ennyire megijednek?

Epilógus is van. Pár nappal az eset után a katonasráccal hirtelen közölték, hogy igazából nem is olyan nagy baj az a kettős állampolgárság, és mégis felavatják. Véletlen? Mindegy, integessetek majd neki a Kossuth téren, augusztus huszadikán.

Farkas Roland ex-százados (jelenleg Kanadában katasztrófavédelmi tiszt) hozzáfűzése:

A kanadai hadsereg kanadai állampolgársághoz köti a felvételt, az állampolgárságot pedig már 3 év kanadai tartózkodás után meg lehet kapni. Évente mintegy 200 ezer bevándorló szépen kanadaivá is válik ezáltal.

Ami érdekes: különleges esetekben felvehet a sereg bevándorlókat is, akik még nem állampolgárok. Ismerek is két ilyet: egy volt pakisztáni helikopterpilótát és egy hasonló származású aknakutató-tűzszerészt.

Na, ezt lehet megtenni egy olyan országban, ahol aztán tényleg vannak komoly titkok, a NATO egyik legerősebb állama, és hetente halnak meg kanadai katonák Dél-Afganisztánban.