DROID-696
2007.05.04.

blog   droidzóna   levrov

Tricgthytfsss...
Tricifigifdshhh...
Á, faszom, ezt nem lehet kimondani, legyen inkább Józsi.

Azoknak, akik nem figyelték a blogot, itt a történet kezdete, dióhéjban.

Volt egyszer egy blogger, akinek kevés volt a napi látogatottsága. Ennek a bloggernek a Balás Márk nevet írták a személyijébe, de ezzel elégedetlen volt, ezért felvette a "Trychydts" nevet, amit senki sem tud kimondani, ezért emitt átkeresztelem Józsira. Józsi utált itt élni, ezért a blogja a frappáns "I hate it here" címet kapta. Hogy akkor miért nem költözött máshová, azt persze nem mondta el sose. Helyette magasröptű értekezéseket közölt például arról, hogy cigánybűnözés nincs, hogy aki nem feminista, az egy köcsög, és különben is mindenki hülye, aki nem ő. A Freeblog statgépe szerint erre az ömlengésre napi 30-40 magafajta volt kíváncsi, de Józsi szeretett volna olyan nagyra nőni, mint... mint mások, akik ennek a 200-szorosát kapják. Ezért ravasz cselhez folyamodott.

Józsi ugyanis okos gyerek volt, egyetemre is járt, egyenesen az ELTE-re, ráadásul a tanszéki diáklap főszerkesztőjeként már befolyásos személyiségnek számított. Olyannyira, hogy emiatt már újságírónak képzelte magát, annak is adva ki magát rendszeresen. Még a Népszabadsághoz is sikerült benyalnia magát egy-két cikkecske erejéig, amivel persze elismertnek tekintette tehetségét, és még inkább az igazság feltárójának és védelmezőjének szerepében tetszelgett. Az igazság természetesen az, hogy cigánybűnözés nincs, aki nem feminista, az egy köcsög, és különben is mindenki hülye, aki nem ő. Különösen a jobboldali, de pláne a nemzeti érzelmű emberek. Azok nagyon ostobák, és "tisztességes embernek" (értsd: SZDSZ-pártmunkásnak) harcolnia kell ellenük. Korábban azzal próbálkozott, hogy "gunyorosnak" szánt mocskolódást írt rólam "Egy fasiszta disznó naplója" címmel, amiben Athinát is lekurvázta, de mivel a várt frenetikus hatás elmaradt, nem tódultak ezrek a blogjára gratulálni neki, kicsit elkeseredett.

Később ez a Józsi gyerek úgy gondolta, blogja olvasottságát, s ezzel saját újságírói karrierje előmenetelét úgy biztosíthatja a leghatékonyabban, ha valami nagy közéleti bombát robbant, amivel természetesen valamilyen jobboldali (fasiszta, fasiszta!!) személyt leplez le. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy kiderítse rólam az igazságot. Amikor ősszel az a kis malőr volt Könnyű Karcsi százezer forintjával - ugye, ez egy másik történet, egy gyűjtés eredménye volt ez a pénz, ami a szeptemberi forradalom idején eltűnt, majd meglett - Józsi mindjárt lecsapott a sztorira, és érezte, hogy ez lesz élete első nagy domborítása, az igazi oknyomozó téma, hú, talán még pénzt is keres vele, mert eddig csak hátbaveregetést kapott (pedig orrba kellett volna). Magát újságírónak kiadva zaklatni kezdte ügyvédemet, Dr. Gaudi-Nagy Tamást, mint az ügyben érintettet, és miután a válaszlevélben megtudta tőle, amit a blogomban már napokkal korábban leírtam, az összeszedett "bizonyítékokat" kedve szerint összeollózva, mint "önmagáért beszélő válogatást" publikálta a blogján. A látogatók azonban most se jöttek, pedig elmondása szerint "több országos napilapnak is" elküldte a sztorit, de ez még azoknak is halvány volt.

Hej, de hát mégsem járja, hogy Józsit, a nagy Triceratopsot, az emberi jogok harcosát ne ismerje meg a világ! Hogy lehet az, hogy nem őt olvassák a legtöbben, amikor ő egyetemre is jár! Hát valamit csak ki kell már találni, ez nem maradhat így. Nosza, csináljunk körítést az ügyhöz.

És Tricikli barátunk egy szép napon bekopogtatott a Népszabadság szerkesztőségébe, és elmondta, hogy őt megverték. Én vertem meg. Vagy legalábbis én verettem. És természetesen azért, mert ő zsidó! Nem is másért. Na, így már mindjárt más volt a leányzó fekvése, ugrott az egész balliberális média, hogy megvédje a szegény, bántalmazott zsidó fiút, aki hős oknyomozóként leleplezte a fasiszta ármányt, és ezért szájonvágták. Nem is akárki, hanem a főnáci, személyesen. Vagy legalábbis ő bízta meg a verőlegényeket. Féderer Ágnes, a majomgondozói múlttal rendelkező főmunkatárs többflekkes exkluzív interjút készített Józsival, a tisztalelkű erkölcsi forradalmárral, és az ő sötét erők által előidézett szenvedéseiről. A cikk természetesen most is elolvasható a Népszabadság online kiadásában. (Mi több, elsőként dobja ki a kereső is a "tomcat" szóra rákeresve, noha vannak ennél újabb cikkek is rólam...) Két nappal később Kelen Károly, aki a cikk megírásakor nyilván szabadságon volt, még leközölt egy jegyzetet, amiben nemes egyszerűséggel, alig burkoltan a felbérelt verőlegényekkel való agyonveretésemre szólította fel a "jóérzésű" közönséget. Ezt nekik lehet, és kész. A nol.hu-n napokig a főoldalon szerepelt a cikk, külön rovatfület is csináltak hozzá. Pár napra rá Friderikusz is majd' kisírta a két szemét az ATV-n, hogy "ide jutottunk", meg "túlmentünk egy határon", és a libsik örültek, hogy Józsi, az önfeláldozó gyerek, ilyen sztorit hozott végre nekik. Tán még tejszínhabos sólettel is megkínálták.

Én meg csak annyit láttam, hogy december 29-én e-mail érkezik Józsitól, amiben azt írja, levette a blogjáról a rólam szóló bejegyzéseit, és reméli, hogy a "lovagias ügy" ezzel véget ért. Visszaírtam neki, hogy nem értem, milyen lovagias ügyről beszél, de lovagiasnak lenni helyes, és örülök, hogy megjött az esze. Pár napra rá Féderer Ágnes keresett e-mailben, és nekem szegezte a kérdést, hogy mit tudok arról, hogy Józsit megverték. A válaszom a Népszabadság cikkének végén olvasható. Ekkor már sejtettem, mire megy ki a játék. Tulajdonképpen mindegy, mit válaszolok, a Népszabadság úgyis hazudni fog, mint teszik azt minden esetben, amikor rólam írnak. Nagyon a bögyükben van a múltkori per elvesztése. Haragszanak, hogy elvárásaikkal szemben mégsem szoktam náci karlendítéssel köszönni, pedig ők azt írták.

S egyszer csak jött egy idézés a IX. kerületi rendőrkapitányságról, hogy meg vagyok gyanúsítva "aljas indokból elkövetett testi sértés" bűncselekményével, fáradjak be, és tagadjam le. Megtettem. Akkor tudtam meg a részleteket.

Józsi barátunk nagyon sok utcai verekedést és leszámolást látott már, ezért nagyon élethűen adta ám elő a történetet. A Népszabadságnak tett elmondása szerint két "bőrdzsekis verőlegény" támadt rá, akik - ezt tessék figyelni - folyamatosan ütötték az arcát, miközben ő hívta a rendőrséget. Nem utána hívta ám, dehogy! Közben. És nem dugták ám fel neki a telefonját sem kapásból. Állítólag azért, mert a verőlegények féltek, hogy ha elveszik a telefonját, meggyanúsítják őket rablással. Ezek már csak ilyen lightos verőlegények voltak. Annak ellenére, hogy állítólag folyamatosan ütötték, amíg a rendőrség felvette a telefont, sőt, még a kerületi kapitányságot is kapcsolták - ki lehet próbálni, mennyi időbe telik ez szombat este - eléggé egyben maradt az arca. A simogatólegények ezután azt követelték tőle, hogy törölje a blogjáról a rólam szóló bejegyzéseket. Ezt meg is tette, mert nagyon félt, hogy tényleg megütik. Erre a legények elköszöntek tőle és elmentek. Legalábbis a mese szerint.

Ám annyira azért nem félt a "megvert" Józsi, hogy ne szaladjon azonnal a legnagyobb példányszámú napilaphoz, s nevét, arcát is vállalva előadja nekik ugyanazt. Annyira sem félt, hogy végig ne járja az összes lehetséges netes fórumot, és mindenkinek elmesélje az ő szörnyű történetét. De a saját blogjára kitenni, azt már nem merte. Elvégre ki tudja, mi dühíti fel ezeket a fasisztákat. Érdekes momentum, hogy később blogjában az egész verés történetét leírta, de az orvosi látleletet nem tette fel. Miért nem? No, majd mindjárt megmutatom nektek én, ugyanis azt is megkaptam a nyomozás irataival.

Nézzük, mi is foglaltatik ezekben a rendőrségi jegyzőkönyvekben, melyek teljes terjedelme jó száz oldalra rúg, s ennek nagy részét természetesen a Balás Márk által tett vallomások, kiegészítő vallomások, beterjesztett bizonyítékok és egyéb mószerolások teszik ki. Az ügyet egyébként a IX. kerületi kapitányság vizsgálati osztályán 01090~152/2007 szám alatt lehet előkeresni. Az egész paksamétát nem scannelem be nektek, aki nagyon kíváncsi, megnézheti, de sok érdekeset nem fog látni ezeken kívül, csak például fényképfelismerési íveket, saját vallomásomat, és a többit. Néhány jegyzőkönyvből nem scanneltem be a többoldalas felvezetést, ami a hamis tanúzásra való figyelmeztetéseket és hasonlókat tartalmaz.

Az első dokumentum a helyszínre kiérkező rendőrjárőr kétoldalas jelentése. Látszólag nincs ebben semmi érdekes, kijött a rendőr, s megállapította, hogy Balás Márk valóban sérült. A különös az, hogy a Népszabadság cikkében azt állította: "Előkerültek szemtanúk is: a lakótelepről sokan látták ugyanis őket ott ácsorogni." Ezzel szemben a rendőri jelentésben a következő áll: "A környéket átvizsgáltam, de az elkövetők felkutatására tett intézkedésem nem vezetett eredményre." A második oldal végén pedig az "A kikérdezett tanúk által előadott tények és körülmények" rovat üres. Tanú tehát nem volt, a Népszabadság - és Józsi barátunk - állításával ellentétben.

  

Hoppá, kiálthat fel a szemfüles olvasó, hiszen a rendőri jelentésben is az áll, hogy Józsi sérült volt, tehát valaki csak megütötte! Na ja, de mennyire volt sérült? És mitől? Na, ezért nem rakta ki a látleletet. Én viszont kirakom.

Ez minden: "a száj bal oldala kissé duzzadt, nyomásérzékeny, a bal szemöldök felett suffusio" (azaz véraláfutás). Akit több percig ütnek, annak nem így néz ki az arca. Mi történhetett? Két dologra tudok gondolni. Az egyik, hogy Józsi barátunkat szájonkapta valami cigány az esti utcán, és mivel cigánybűnözés nincs, de karriert, azt azért kéne építeni, kapóra jött neki a lehetőség, hogy azt hazudja, én voltam. A másik, hogy nem ütötte meg senki, saját magának okozott enyhe sérülést. Mindenesetre ez egyébként sem verés, ez nagyjából két pofon eredménye, ha egyáltalán kapott ilyet zsidó barátunk, és semmiképpen sem lenne az országos média érdeklődésére számot tartó jelenség, ha nem teszi hozzá a varázsszót, hogy őt lezsidózták. Az mindjárt más. A Népszabadság egyébként egy szóra sem méltatta azt az esetet, amikor a Magyar Nemzet újságíróját, Pilhál Györgyöt baseballütővel verték össze két éve, "miket firkálsz te?!" felkiáltással. Az más, ő nem zsidó.

Az állítólagos verés után 12 nap telt el, mire Józsi felbátorodott, és elment a rendőrségre feljelentést tenni. Ez 2007 január 8-án történt. Mi tartott ennyi ideig? Ha valaki veszi a türelmet, és végigolvassa a négy oldalnyi mesét, rájöhet. Ennyi kellett, hogy minden részletet kiókumláljon. Ha figyelmesebben olvassuk, észrevehető, hogy Józsi nem is olyan hülye, mert tudja, mi az a hamis vád bűncselekménye. A feljelentést ismeretlen tettes ellen tette meg, és gondosan ügyelt rá, hogy ne nevezzen meg engem, csak úgy hivatkozzon rám, hogy "az általam Tomcat-nek vélt férfi." No, vajon miért lett olyan bizonytalan? Hiszen a rendőrjárőr fentebb csatolt jelentésében is ott áll, hogy elmondása szerint támadóit ismeri. Persze Tripanosoma is tudta, hogy valami magyarázat kellene ehhez, és azt találta ki, hogy eddig félt, de most már nem fél, mert a családja bátorította. Igen, mint tudjuk, ha az embert összeverik hazafelé, és utána az anyukája azt mondja, hogy ne féljen, akkor többet nem verik össze. Ez teljesen hihető. Vagy csak beszélt valakivel az ELTE-n, aki ezt tanácsolta, hiszen ha mégsem jönne össze az akció, nehogy hamis vád bűncselekményével eljárás induljon Józsi ellen. Józsi megértette ezt, mert ő dörzsölt.

A vallomás kimerítő részletességgel regéli el, hogy hogyan is verték össze Józsit, az igazság harcosát. Biztos ami biztos, ezt még négy további követte, illetve egy rakás másolat a blogom tartalmáról, aminek okán később mosolyoghatunk. Nagyon nagy ügy ám ez, a Friderikusz is megmondta!

     

  

Két dolgot kiemeltem a szövegből. Az egyik az állítólagos verés vége: én állítólag vállon veregettem az "észhez tért" Balás Márkot, majd elsétáltunk. Ez később érdekes lesz.

A másik a második támadó személyleírása. Olvassuk csak: "25-26 év körüli, 180 cm magas, vékony testalkatú, barna színű, enyhén hullámos haja volt, barna szemű, arcszőrzetet nem viselt, viszonylag teltajkú személy." Ezt is jegyezzük meg, mert előkerül még ez a leírás, aztán érdekes változáson megy keresztül.

A következő jegyzőkönyv egy nappal később, január 9-én történt. A kihallgató rendőrtiszt azt tudakolta, honnan ismer a sértett engem, és én honnan tudhatom az ő barátnője becenevét (Zoei). Józsi elmondta, hogy engem az Internetről ismer, a barátnője pedig évekkel ezelőtt küldött egy polómintát nekem, amiből kapott is egy példányt. Ez valóban igaz.

Ám itt szerepel egy érdekes mondat, szó szerint másolva: "Továbbá elmondani kívánom, hogy a Polgár Tamással (Tomcat) személyesen soha nem találkoztam, Őt csak fényképeken láttam az interneten. A Tomcat társaságában levő férfit is csak fényképről ismerem."

Na, hoppárézimi, hát Józsi ismeri a második támadót is? És miért nem mondta bele a január 9-i kihallgatási jegyzőkönyvbe, hogy ki az? Nos, ezt nem tudni, de január 15-én, hétfőn felkereste Blogadmint két rendőrtiszt a boltban, és közölték vele, hogy "felmerült a neve egy bűncselekmény kapcsán". Ám a január 9-iki jegyzőkönyvben nincs megnevezve, tehát Józsi - ismét igen dörzsöltnek képzelve magát - csak jegyzőkönyvön kívül mondta, hogy valószínűleg ő az. No igen, a hamis váddal vigyázni kell...

De miért éppen január 9-én lett gyanúsított? Azelőtt miért nem említette őt Balás Márk, s miért nem mondjuk "két szélsőjobboldali bloggert" említett a Népszabadságnak egy helyett, ami pedig még nagyobbat durrant volna a sajtóban? Nos, azért, mert Blogadmin január 6-án és 7-én hosszasan és nem túl hízelgően írt Józsiról és a hazugságairól, külön Igazmondó Sün-epizódot készített az esetről, és kitette a blogjára Józsi lakcímét is. Gondolom, Tricikli a Google vagy a Miner segítségével kereste a január 6-án megjelent Népszabadság-cikk visszhangjait, elégedetten szemlélve a többi zsidó felháborodását, és szemet szúrt neki az újabb "náci" blog. Mi sem volt egyszerűbb, mint két napra rá az újabban felfedezett "antiszemita" bloggert megnevezni a másik támadójaként.

Összefoglalva tehát:

- január 6-án megjelenik a Népszabadság-cikk
- január 7-én és 8-án Blogadmin körberöhögi és elküldi a sunyiba Józsit
- január 9-én Józsi bepipul, hogy van olyan az Interneten, aki nem őt sajnálja, és felnyomja Blogadmint.

Ugyanezen a napon, január 9-én hallgatta ki a rendőrség Zoei-t, azaz Kósa Veronikát, a "sértett" barátnőjét. Ebben mindjárt három érdekes részletet is kiemeltem nektek. Nézzétek csak!

  

Az első kiemelés egy személyleírás. Zoei azt állítja, hogy a verés előtt két órával becsengetett hozzájuk valaki, aki futárnak adta ki magát, és Józsit kereste. "23-25 év körüli, kb. 180 cm magas, vékony testalkatú, fehér bőrű, kb. 8 cm hosszú barna haja volt, barna szemű, arcszőrzete nem volt, testékszert nem viselt. Tetoválást nem figyeltem meg rajta." Később pedig beszámol arról, mire jutottak, amikor elmondta ennek a futárnak a megjelenését a barátjának: "(...) beszélgetésünk során úgy tűnt, hogy az ő támadója, és az a férfi, aki megjelent a lakáson és velem beszélt, egy és ugyanaz. Ezt a személyleírás és a ruházat alapján állapítottuk meg."

Január 16-án Balás Márk beterjesztette Blogadmin fényképét azzal, hogy ő volt a második támadó. Barátnőjét fényképfelismerésre hívták be, amelynek során bemutattak neki négy igazolványképet a BM Népességnyilvántartó adatbázisából. Ebből egy Blogadmin volt, három pedig irreleváns személy. Zoei egyértelműen Blogadminra bökött, hogy ő volt az. Meg is indokolja, hogy miért...

Ezek után megmutatom nektek Blogadmin fényképét. Egészen pontosan azt, amelyiket Triceratops benyújtott a rendőrségnek.

Ez a kép 2006 december 5-én készült, 24 nappal az állítólagos verés előtt. Hát, igen, sehol sincs a "kb. 8 centi hosszú barna haj", sem pedig "enyhén hullámos haj". Van helyette rövid és fekete. Karácsony előtt egyébként még jobban lenyírta, tehát december 29-én nem lehetett se "8 cm hosszú", se hullámos. Később kihallgatták Blogadmin barátnőjét, és az iratismertetésig nem értettük, miért kérdezgették annyit a barátja hajáról. Mellesleg Blogadmin 172 centi körüli, nem 180-190, és 19 éves, nem 24-25, nem is látszik annyinak. Bőrdzsekije mondjuk tényleg van.

Szóval érdekes, hogy mind Józsi, mind a barátnője őt ismerik fel "100% biztonsággal" a második támadóként illetve a rejtélyes futárként, noha mindketten más személyleírást adtak. A két vallomásban leírt ruházat sem azonos! Legalább rendesen összebeszéltek volna, hogy mit hazudnak. Vagy legalább megnézték volna a fényképet, amit beadtak a rendőrségnek. Ennyit Blogadmin meggyanúsításáról!

De visszatérve Zoei január 9-iki vallomására, van ott egy másik, érdekes mondat. Ez így hangzik:

"Amikor vártam a Márkot haza, nem figyeltem fel semmilyen kiabálásra, illetve gyanús hangra. Csak két ajtócsapódást hallottam, ami a lépcsőház üveges ajtaja lehetett."

Ezzel szemben Balás Márk vallomása:

"... a lépcsőkorláton próbáltam magamat felhúzni, és közben kiabáltam a nevemet, és hogy itt lakom a 4. emeleten, hívják ki a rendőrséget, mert vernek. A két férfi próbált visszahúzni a korláttól, közben nekik is kiabáltam..."

A Népszabadság ezt így adta elő:

"Azok ketten utánanyomulnak, rövid üldözés kezdődik a négyemeletes házban. A fiú torka szakadtából kiabál segítségért, futtában dörömböl az ajtókon is."

A negyedik emeleti lakásban tartózkodó barátnője azonban semmit sem hallott ebből az állítólagos kiabálásból, de azt igen, hogy a lépcsőház kapuja becsapódik. Egy hatvanas években épült lépcsőházról beszélünk, amiben minden szó, de még a hangosabb léptek is a padlásig visszhangzanak. Ehhez, azt hiszem, nem kell különösebb kommentárt fűznöm, majd a bíróság megteszi!

A későbbiekben megtudjuk, hogy Triceratops miért küldözgette a rendőrségnek olyan lelkesen a blogjaink bejegyzéseinek másolatát, valahányszor egy szót szóltunk az ügyről: "Szerettem volna megkönnyíteni a nyomozóhatóság munkáját, így keresgélni kezdtem a Tomcat internetes oldalán..." Ó, a becsületes állampolgár! Hát, igen, egy igazságharcosnak segítenie kell a rendőrséget. (És egy igazságharcos sosem üt vissza, ha megtámadják, "mert nem tesz semmi törvénytelent", lásd a feljelentést.) Ezután van még egy fényképfelismerési jegyzőkönyv, amelyben rögzítésre kerül, hogy Józsi, nem meglepő módon, felismerte Blogadmint a szokásos eljárással, négy fénykép közül kiválasztva.

Tripod barátunk a következő vallomást 2007 március 14-én teszi. Nézzük és elemezzük.

  

Április 19-én, amikor kezdett rájönni, hogy ez az egész ügy egyre nagyobb pofáraeséssel kecsegtet a számára, a következő sorokat írta blogján:

Pár dolgot azért érdemesnek tartok leszögezni. Ha a rendőrségnél sok blogoldal van kinyomatva, az nem tőlem származik, mivelhogy én összesen 2 db A/4-es papírlapot adtam le a rendőrségnek (azt sem bizonyítékként, lévén, hogy nem két blog vert meg december 28-án).

Tessék elolvasni a fenti jegyzőkönyv első bekezdését. Csak itt 4 oldalnyi leadott anyagot említ. Ennyit a 2 db A/4-es papírlapról. Hogy ezeket nem bizonyítékként nyújtotta be? Akkor minek, dekorációnak? A rendőrök egyébként egy köbméter szart kiszórtak a dossziéból, mert nem csak ezeket adogatta be a kis ügyes, hanem még teljesen irreleváns blogok tartalmát is, amelyekben együttérzésükről biztosítják őt más balfaszok, és a Népszabadság cikkét is fontosnak tartotta a nyomozó hatóság elé tárni. A röhejt csak fokozza az a kitétel, hogy "ha sok blogoldal van kinyomtatva, az nem tőlem származik". Miért, kitől? Én adtam be, vagy Blogadmin?

A fenti vallomás egyébként azért érdekes, mert itt Józsi már egy sereg kellemetlen keresztkérdéssel szembesült. Például megkérdezték tőle, hogy miért adott a támadókról más személyleírást a Népszabadságnak, mint a rendőrségnek. Lásd az első oldalon kiemelt részt. Ravaszul kivédte a hamis vádat azzal a kijelentéssel, hogy a rendőrségnek pontos személyleírást adott, és ezzel már el is van intézve. Hja, igen, de ezzel elismerte, hogy az újságban viszont hazudott. No és akkor még nem beszéltünk Blogadmin személyleírásáról.

A második oldalon pedig ott a másik érdekesség: hát rajtam nem is volt bőrdzseki? De hiszen ezzel kezdődik a Népszabadság cikke: "2006. december 29., este 9 óra, Budapest, József Attila-lakótelep. A fiatalember hazafelé tart. Már messziről látja, hogy két bőrdzsekis férfi ácsorog a ház középső bejáratánál. (Olyan kinézetre egyáltalán nem vicces emberek, meséli utóbb.)" Mindvégig "két bőrdzsekisről" ír. Vagy ez is olyan költői fordulat, mint a "torka szakadtából kiabál segítségért?" Kinézetre egyébként Triceratops sem vicces ember.

Bajban volt tehát Józsi, az igazság bajnoka, mert egyre jobban belezavarodott a hazugságaiba, hát valamit mégiscsak tenni kell, mert így nem fog sikerülni befeketíteni ezt a két nácit! Mentőtanú kell! Olyan, aki látta őket! De honnan?

Emlékszünk rá, hogy korábbi vallomásában azt állította, hogy tud egy földszinti lakóról, aki nem csak látott minket, hanem beszélt is velünk, de sajnos nem tudja, ki az? Érdekes, hogy tudja, hogy van ilyen lakó, de nem tudja,hogy ki az. Akkor honnan tudja, hogy volt ilyen? Január 9-i vallomásában azt is mondta: "Mindkét személyt a házunk földszinti lakásában lakók már 19:00 órától látták folyamatosan várakozni a ház előtt." Nos, Balás Márknak december 29-től március 22-ig tartott, míg kiderítette, ki lakik a saját házuk földszintjén. Ezen a napon küldött e-mailt a rendőrségnek, amiben közli a tanú nevét. De mi tartott ennyi ideig?

Ennek kapcsán idézték be a földszinten lakó Sz. András Ákosnét 2007 április 5-én. A vallomás rövid és tömör.

Összefoglalva: valóban volt valami a lépcsőházban, de nem látta senki. Különös, hogy Sz. András Ákosné sem hallotta azt, amit Triceratops állítólag kiabált, mármint hogy ő kicsoda, és hogy hívják a rendőrséget, mert őt verik. Pedig ő nem a negyedik emeleten lakik, hanem a földszinten. Ráadásul ő azt látta, hogy az egyik támadó "elszaladt", a másik pedig később követte. Ez nem vág egybe Triceratops állításával, miszerint sikertelen dörömbölése után még beszélgettünk vele, majd vállon veregettük, aztán ketten együtt mentünk el. Ráadásul a tanú azt állítja, az "alacsonyabb" támadónak valami volt a fején (sapka? kapucni?), noha Balás Márk ilyet nem említett, bár pontosan leírta a két támadó öltözékét január 9-i vallomásában. Itt ugyan említ kapucnis kabátot, de ezt szerinte én hordtam, s kettőnk közül én vagyok a "kopasz". Végül a tanú kijelenti, hogy a Népszabadságban olvasta, hogy én voltam a tettes. Na, ez aztán bizonyíték...

El tudom képzelni, mennyit sírt Józsi a földszinten lakó hölgynek, míg az beleegyezett, hogy mond valamit a rendőrségnek. Persze semmi olyat, ami hamis tanúzás lehetne. Lényegében tehát annyit, hogy nem látott semmit, de olvasta, hogy én voltam. Sajnos nem mindenki harcol a fasizmus ellen olyan önfeláldozással, mint Trychydts, még ha Népszabadságot olvas is. (A "szókimondó újságírás" műfaja egyébként ott kezdődik, hogy kimondható neveket választunk.)

A rendőrség végezetül lekérte a mobiltelefonjaink cellainformációit, és megállapította, hogy aznap este egyikünk sem járt a József Attila lakótelep közelében.

Az ügy iratait most átadják a kerületi ügyészségnek, s az majd eldönti, vádat emelnek-e vagy sem. A dolog csak attól függ, nem kerül-e egy politikailag elfogult ügyész kezébe az akta. Akárhogy is lesz azonban, a fentiek fényében nem hiszem, hogy lenne bíró, aki Balás Márk hazudozásainak hitelt adna, és nyilván Ti, olvasók is belátjátok ezt.