DROID-686
2007.03.26.

blog   droidzóna   levrov

Nem droidból van hiány, hanem időből, hogy írjak róluk. Néha azonban házhoz jönnek. A droidnak alaptulajdonsága ugyanis, hogy nem kell keresni, bemászik akár a betonfalon is. Hát még az üzenőfalon! Hadd mutassam be kedvenc droidtípusaimat, akik a bolt üzenődobozában, illetve személyesen a boltban is rendszeresen tiszteletüket teszik.

1. A tomketista tizenéves
A tomketista nem véletlenül tizenéves. Ebben a korban még elnézhető a heveny megfelelni vágyás, az abszolút igazság keresése, és ennek érdekében a nekem való írogatás. A tomketista nemcsak írásban, fizikailag is megjelenik. Kora tizenöt és huszonegy között, öltözéke minél "nemzetibb" (ez árpádsávos kitűzők viselését jelenti, tarsolylemezre a zsebpénzből még nem telik, bombert meg a suliban nem engednek), szeme áhítatosan csillogó, és a boltba látogatásának csak másodlagos célja, hogy polót vegyen, igazából azt szeretné bizonyítani elég szerencsétlenül kiválasztott idoljának, hogy ő már hithű náci, csak még nagyon fiatal. Ennek érdekében úgy ordít a walkmanjából a Divízió 88, hogy a Király utcában is hallják, belépése után (de van, hogy előbb) heves zsidózásba és SZDSZ-anyázásba kezd, majd elmondja, hogy a múltkor beszóltak egy zsidónak a haverjával, kár, hogy csak a tévében beszélt, de majd legközelebb egy igazinak is. A tomketista rendszerint pálcavékony, szemüveges és pattanásos, testnevelésórai felmentését beszéde hangerejével igyekszik kompenzálni. Az ő kedvükért van kitéve a boltban az a régi tábla, ami egykor egy telefonfülkét díszített: "A maximális beszélgetési idő 3 perc."

2. Az eltévedt konzumdroid
A konzumdroidot nem érdekli a politika, igazából a blog sem, mert nem olvas, csak polót akar. Nem szeretne, akar. Ezt úgy fejezi ki, hogy rendelése feladása után félórával elkezd felháborodott levelekkel bombázni, hogy mikor jön már, mi van már, ezt a szar boltot, és így tovább. Megszokta, hogy a Tesco-ban elég levenni a polcról. Amikor válaszlevélben felhívom figyelmét, hogy nem véletlenül vannak kiírva bizonyos dolgok a rendelésfeladó oldalon, elkussol, és szerencsére nem rendel többet. A bevételkiesést a tomketista tizenévesek bőven pótolják. A konzumdroid egyébként nem olvas el semmit, elvárja, hogy mi azt is értsük, ha összevissza nyomkodja a gombokat. Így például ha ő "személyes átvételt" ikszel, akkor azt úgy kell érteni, hogy kiszállítást kér. Ha nem értjük, akkor vagy atyai tanácsot ad a "szar rendszer" továbbfejlesztésére, vagy kurvaanyáz.

3. Kossuth téri elmebeteg
Igazából ez a típus a tomketista tizenéves későbbi kiadása. Negyvenes, de inkább ötvenes férfi, aki a Kossuth téri események hatására rájött, hogy tizenévesen elfelejtett lázadni, és gyorsan kompenzálni akar. Igaz, valamelyes érettséget már összeszedett évei során, ezért kvázi konspiratívan érkezik, óvatosan körülnéz, mielőtt belépne, és odabent meséli el suttogva, mi mindent látott, amikor katona volt, és hogy szerinte az elvtársak megint valamire szervezkednek, ami valami hasonló lesz. A Kossuth téri elmebeteg egyébként konfliktuskerülő, ő maga sosem tenne az ilyen szervezkedések elhárításáért, mert félti a munkahelyét/nyugdíját/családját/seggét, de azért elhozza az értékes információkat, hátha mi majd intézkedünk. Néha vesz polót is, mint a lázadás szimbólumát, mégiscsak olcsóbb, mint a tarsolylemez. Otthon jön rá, hogy igazából ő nem is hord ilyesmit, és lepasszolja tizenéves fiának, aki vagy tomketista, vagy nem.

4. Agyvihargép
Az agyvihargép tele van ötletekkel. Heveny poló- és jelvénytervezési mániában szenved, naponta húsz-harminc tervet is beküld, mert abban a pillanatban jónak tűnnek neki. Az ő kedvükért van a rendszerben a "köszönjük, de nem hisszük, hogy ez a polóötlet eladható lenne" témájú automatikus válaszüzenet. A negyedik-ötödik ilyen után rendszerint lekopik. Szerencsére a boltba sosem jön be.

5. Antitomketista tizenéves
A tomketistával majd' minden paraméterében megegyezik, csak nem én vagyok az idolja, hanem Che Guevara, Gusztos Péter vagy Gyurcsány Ferenc, és lételeme a fasizmus elleni harc. Ahogy a tomketista a forradalom erejében hisz, az antitomketista a Rendet védelmező rendőrségben, titkosszolgálatokban és a homályban húzódó zsidó maffiában. Az antitomketista sosem elég bátor ahhoz, hogy a boltba bejöjjön, de rendszeresen ír levelet, amiben rendszerint a kurvaanyázásig vagy az életveszélyesnek szánt fenyegetésekig jut. Eleddig egy volt, amelyik el mert jönni a lakásomig, de a lépcsőházba már ő sem mert belépni, pedig nyitva a kapu, csak a ház falára ragasztott egy fenyegető üzenetet, majd gyorsan elinalt. Mindezt hajnali egy óra körül, hogy véletlenül se találkozzunk. Igaz, csak egy hajszálon múlott, mert épp akkor vittem le a kutyát, és visszafelé menet leszedtem a cetlijét, amelyen a meggyilkolásomra szólított fel. Másnap visszajött, és alkoholos filccel ráírta a kaputelefonomra, hogy "náci", hátha attól jól befélek. Amikor ez sem ért célt, anyámék házára is ragasztgatott, majd megpróbált félelmetesnek szánt e-maileket küldözgetni, előadva, hogy mindent tud rólam, de mivel ettől sem váltam párává, eltűnt. Kíváncsian várom újabb jelentkezését.

6. Fölényeskedő faszparaszt
A faszparaszt-jelenséget évekkel ezelőtt kiveséztem e blogon, és a helyzet azóta sem változott. A faszparaszt jön, ír, és okosabb akar lenni. Mit akar, okosabb és kész. Kedvelt szófordulatok: "ezt te sem gondolhatod komolyan", "szánalmas vagy", "flusztrált (sic!) vagy", "ostoba vagy". Az utóbbi időben számuk csökkenő tendenciát mutat, mert átmentek elvbarátaik, a habzó szájú antitomketisták blogjaira, ahol meghitt, családias közegben - napi 3-4 olvasó - fejthetik ki egymásnak, hogy ők a többség, és gratulálhatnak egymásnak egy-egy "szellemes visszavágás" hallatán.

7. Apolitikus tomketista
Bármily hihetetlen, ilyen is van. Ők nem a Gyurcsány-gyalázó, hanem a "szopj le bazmeg" témájú polók miatt jönnek a boltba. Hosszasan, kissé pironkodva, de lelkesen válogatnak, majd kiválasztják azt, amin biztosan nem fog megsértődni a tanár néni, és átszellemülten távoznak. Hiába, Tomcat polót vásárolni élmény. Hordani kevesen merik, amit megvettek, de mire huszonévesek lesznek, és rájönnek, hogy igazából semmi kivetnivaló nincs abban, ha valaki részegen üvölti a Kistehén Tánczenekar dalait egy nyári éjszakán a Zöld Pardonból hazafelé, és akkor már bátran jönnek vissza újabb darabokért.