DROID-681
2007.03.06.

blog   droidzóna   levrov

Prof. William küldte. Súlyos.

Lehet, hogy velem van a baj, de engem még úgy neveltek, hogy legyek udvarias, gyengéd a nőkkel, engedjem őket előre, és a többi... Lehet, hogy ebben a fenenagy liberális világban ez már nem módi, de azért a legtöbb embernek bejön ez a stílus. A legtöbbnek...

Jószerencsém a Debrecen Plazába sodort (ez már rossz jel), hogy pár könyvvel dúsítsam az otthoni készletet, amikor oda se figyelve elkövettem a legnagyobb bűnt. Előreengedtem egy nőt a bolt bejáratánál! Nem is tudom mi ütött belém, teljesen ösztönös tett volt, de így legalább majd nem vádolnak előre kitervelt szándékkal... A "hölgy", egy 30 év körüli plázapi**a valami dühítően fensőbbséges fejjel nem hagyta ezt annyiban...

- Mégis mit képzel magáról?!

"Csupa szépet és jót" – feleltem csak magamban, a valóságban csak annyit mondtam:

- Tessék?
- Hogy van pofája így előreengedni mi! Semmibe veszi a női jogot? Miféle ember maga, mi?

Értsd: miféle ember vagyok hogy van pofám előreengedni, meg udvariaskodni? Majd legközelebb káromkodva felrúgom, akkor talán majd kultúrembernek néz.

- Elnézést de engem még így neveltek. – próbáltam menteni a dolgot.
- Szép kis szülei lehetnek, ha ilyen nagy nácit neveltek magából!

Lelki szemeim előtt felmerült a kép, amint Hitler, Göring és Göbbels egymást megelőzve engedik előre a nőket a bunkerban. Itt telt be a pohár, mert a náci neveltetésemben az is benne volt, hogy tiszteljem, szeressem a szüleimet, szóval...

- Na elmész a francba, te hisztériás ribanc!

A hölgy kissé megszeppent. Ráadásul az időközben körénk gyűlt, kisebb tömeg egyhangúan nekem, a közveszélyes nácinak adott igazat.

- Maguk csak ne mentegessék! Látszik az arcán is, hogy...

Nem fejezte be, pedig nagyon érdekelt volna, hogy tényleg tömeggyilkos fejem van-e, hanem méltóságteljesen elvonult. Csak az törte meg a vonulást hogy a bolt kijáratánál kezdődő két lépcsőfokot nem vette észre, és egy rendeset zakózott, a közönség nagy derültségére. Aztán úgy tett, mint aki nem hallja az egyhangú röhögést, és méltóságteljesen elsántikált. De én vagyok a hibás. Kellett nekem udvariasnak lenni.