DROID-652
2006.09.14.

blog   droidzóna   levrov

Leriel kirándulni volt. Eredmény: droidhegyek...

Helló! Voltam ma mackóparkban és étteremben, ahonnan egy rakás droidsztorit hoztam. Válogass közülük!

Az első droid a veresegyházi medvepark bejáratánál fogadott minket. A helyet úgy kell elképzelni, hogy a város határában egy nagy, fás/füves területen keresztülvezető út egyik oldalán előbb felbukkan egy lovarda, majd egy kis elkerített rész jön, ami kvázi a medvepark parkolójaként funkcionál. A parkoló mellett egy kis bódé áll, melynek falára öles betűkkel kiírták a belépő, a parkolójegy és hasonlók árát (utóbbi 100 Ft egy napra). A lovardában, vasárnapról lévén szó, épp valamiféle rendezvény volt, amikre rengeteg cowboy-kalapos, westernhangulatot árasztó öltözékű lovas és nézelődő látogatott el. Kocsijaik az út szélén álltak, egészen a mackópark határáig, értsd a bódéig, melyben droidunk ücsörgött. A néni akkor ugrott ki a helyéről, mikor édesapám a T3-as VW transportert megpróbálta bekormányozni a legelső kocsi elé, a lovazóhely melletti árok szélére. Mi, többiek a családdal már kiszálltunk, nekünk nem szólt; apunak szólt a rádió, fel volt tekerve az ablak - tehát a droid részéről logikus lépés volt felé üvöltözve-kalimpálva rohanni az autó útjába.

- Oda nem szabad állni! - kiáltozta. A sógorom gyanakodva megkérdezte:
- Miért nem szabad?
- Mert... Mert... Mert ott útban van!
- A többi autó nincs útban?
- De ott... ilyen teherautók járnak!

Kíváncsian megszemléltük az árkot, a fás-bokros túloldalt, illetve a lovardát, és hogy oda mi az istennyilának menne teherautó???

- A medvepark területe csak idáig ér, ez a rész már nem tartozik hozzá - mutatott rá bölcsen sógorom. A végtelen ciklus pedig működésbe lépett.
- De oda nem szabad állni!

Apu engedett, és beállt a töküres parkolóba. A néni pedig elmagyarázta, hogy igazából a rendezvény miatt nem kell fizetni.

Droid #2
T-900-as román turista

Odabent pofás kis rezervátumfílinget hoztak létre, a körülbelül negyven barnamedve egy hatalmas, körülkerített, fás-bokros-füves területen járhatott kelhetett, amin egy kis tavat, medveodvakat is elhelyeztek. Az állatokat villanypásztor tartja távol a kerítésnek rohanás gondolatától (egy apuka büszkén mesélte nekünk, hogy hatéves kisfia tavaly már megfogta a vezetéket, de abba' nincs amper, csak sír oszt' jóvan). A kerítés külső oldalán műanyagdobozokból kialakított egércsapdákat helyeztek el, amikben véralvadásgátló mérget raktak ki. Ez megakadályozza, hogy a rágcsálók elszaporodjanak, illetve betegségeket hurcoljanak a kerítésen túlra.

Az egyik turista, egy negyven év körüli, napszemüveges nő, általam felfoghatatlan meggondolásból hirtelen fellépett az egyik műanyag egércsapdára, alaposan megzúzva azt, és keményen belekapaszkodott a kerítésbe. A mi heves nemtetszés-nyilvánításunk hatására mégis leszállt a rommá tiport dobozról, és fejcsóválva továbbment. Vajon be akart mászni a medvékhez? Vagy csak remélte, hogy jobban fog látni valamit, ha a kerítés tetejéig felkapaszkodik?

Droid #3.
Sörivó

Ezt már a pincér mesélte nekünk, aki este az étteremben kiszolgált minket. Illető régebben egy szórakozóhelyen dolgozott, ahol az itallista majdnem egy egész falat elfoglalt. A sráchoz odalépett egy igen értelmes kinézetű fickó, és feltette a legjobb kérdést.

- Milyen sörötök van?

A felszolgáló ránézett a negyvenféle sörmárkára, amit nem akart felsorolni; a várakozó többi 25 vendég rossz néven vette volna. Ezt meg is osztotta a kuncsafttal.

- Valami egyszerűt. - bökte ki amaz.
- Hát, mondjuk Amstel, Stella? Valami?
- Az, Amsztella!

Egy másik alkalommal meg, amikor megkérdeztek egy lányt, hogy Heineken-t kér-e, az bólogatott.

- Azt, Hekkinent!

Droid #4
Bullseye

A pincérsrác következő droidja, szintén a szórakozóhelyről. A buli még nem nagyon kezdődött el, kora este volt, szólt a zene, de nem igazán hemzsegtek még az emberek. Bullseye, nevére rászolgálva, fél szemét összeszorítva hesszelte emberünket, pont mint a mezei camper a CS partikon a célpontot, csak nála nem volt mesterlövész puska. A srác megunta a bámulást a szemmel láthatóan kettyós embertől, és rákérdezett.

- Kérsz valamit?

Azonban az csak nézett tovább kemény ábrázattal. Ezt még kétszer kérdezte meg, és a harmadik próbálkozásra az végre megszólalt rekedtes, kapkodó hangon.

- Kérsz egy sört esetleg?
- Ja - érkezett a felelet. A srác nem jött zavarba, folytatta a rendelésfelvételt.
- És korsóba, csapoltan, vagy...?
- Úgy.

A jól szituált úriember pont úgy nézett ki, mint Norman Bates Alfred Hitchcock Psycho-jából, ezért nem erőltette tovább; egy korsó sörrel beküldték a sarokba.

Droid #5
Ungarische folklor

Ez már Siófokon történt, egy jónevű étteremben. Megérkezett a német turista, és vidáman beült az asztalhoz, rendelt magának valami igazán magyaros, jellegzetes ételt. Mit adjunk? Gulyáslevest, házi galuskával. A kellemesen pufók, bajor úr kedvesen érdeklődött a pincértől, hogy mi van ebben a levesben, amit a németek 70%-a külföldön Gulasch néven magyaros mártásként szolgál fel. Emberünk őszintén elsorolta a receptet, ám amikor a galuskához érkezett, a vendég arca elkomorult.

- Az nem jó, azt nem kérek bele.
- Akkor valami mást esetleg, tegyünk bele?
- Igen! Spagettit!

A jó magyaros spagettis gulyásleves. A szakács anyázott is egy sort, de mit volt mit tenni, beletette. Kivitték szép dizájnosan, hogy hangulata legyen, kis kondérban, matyós tányérba merték ki a jó germánnak, és még megkérdezték, kér-e valamit hozzá. Az teljes természetességgel válaszolt, miközben partedlijét tömte az ingje alá.

- Igen, ketchupot szeretnék hozzá.

Droid #6.
Erős Pista R2D2

A helyszín ismét Siófok, ismét pincérrel. Az étterem kialakítása igen kellemes, mert a tetején egy üveg-kupola biztosítja a nyári napokban a világítást, valamint az átlag 50 °C hőmérsékletet. Vendég megérkezik, és kért levest, hozzá pedig erőspistát. Főszereplőnk kivitte neki egy teáskanállal együtt. A droid belemártotta a kanalat, és egy jó púpozott adagot beletoccsantott a kajába. Ezt alaposan elkeverte, majd még egy ugyanakkorát rakott bele. Erre már a fél konyha az ajtó mögül leste a csókát, hogy mi lesz.
Négy óra múlva fizette ki a számlát, melyen a forró levesen és az Erős Pistán kívül két liter ásványvíz és háromnegyed kiló kenyér szerepelt.

Droid #7.
Police droid

Édesapám egyszer robogóval járt Budapesten, és épp áthaladt a Lágymányosi hídon, amikor váratlanul villogó lámpával, üvöltő szirénával kivágódott elé egy rendőrautó. Hátranézett, hogy nem egy Interpol által körözött bűnözőt akarnak-e megállítani a zsaruk, de kénytelen volt rádöbbenni, őt, a robogóst kapcsolták le ekkora dérrel-durral.

- Jó napot! Kérem a forgalmiját! - szállt ki a két fakabát.
- Ennek nincs forgalmija, tudják, robogó - közölte az inputot apu. Az adatfeldolgozás végeztével a rendőrök egyike megszólalt.
- Azért az alvázszámát megnézem és beszólok júerhán a központnak.
- Nézze, ezt tízéves koromban hozták az országba Oszakából vagy honnan, már használtan vettem, semmi baj nincs vele, ha tudnak valamit a száma alapján róla, akkor gratulálni fogok!

A rendőr visszabaktatott a járőrkocsihoz, majd két perccel és egy jó nagy lecseszéssel később újra felbukkant.

- Jó, de ezen a hídon akkor se jöhet át! Látja, ott a tábla, hogy tilos!

Tényleg volt ott egy csili-vili új tábla, hogy robogóval tilos áthajtani a hídon. A vicc az, hogy ezt csak az újpesti oldalon helyezték el, apu pedig Buda felől jött. Ezt ő is közölte.

- Ha tolta volna, akkor áthaladhatott volna a hídon, de így szabálytalanságot követett el, úgyhogy kérem, fizessen ötezer forintot!

"Akkurva, tolja neked a..." - gondolta apu, és kénytelen-kelletlen fizetett. Jobb a békesség, akadjon a torkán.