DROID-649
2006.09.08.

blog   droidzóna   levrov

Próbáljátok ki egyszer, hogy több napi alvászavar után végre ágyba zuhantok. Meglepő dolgokat fogtok művelni éjszaka, bár erre nem fogtok emlékezni, csak a mellettetek fekvő (szerencsés esetben) ellenkező nemű egyed fogja elmesélni a történteket. Velem előfordult már, hogy nem engedtem Athinának felvenni a lecsúszott takaróját, mert ott szögesdrót van és aknák, tehát inkább aludjon takaró nélkül. (Előző barátnőmet egyszer megvédtem az ágy mögött rejtőző shai-huludtól is, de az egy másik történet. Nyugodt álmaim vannak, na.)

- Harminc százalék - közölte velem kedvesem az elmúlt éjszaka közepén, minden átmenet nélkül.
- Mennyi? - kérdeztem vissza, a klasszikus szabályok szerint.
- Harminc.
- Biztos hogy annyi?
- Persze hogy biztos.
- Negyven.
- Nem, nem, harminc.
- De mi harminc?
- Százalék!

Csend. Gondoltam, én is mondok valamit, aminek semmi értelme.

- A fű ideje elérkezett.
- Te most miről beszélsz?
- A fűről.
- Milyen fűről?
- Te ébren vagy?
- Persze.
- Teljesen?
- Teljesen.
- De mi az a harminc százalék?
- Harminc százalék - felelte kedvesem, felkelt, és kiment vécére.

- De mi harminc százalék? - kérdeztem, amikor visszajött.
- Az épületnek ennyi kell, hogy megtartsa egy ember súlyát. Ilyen hülye vagy, hogy ezt se tudod?! - förmedt rám, majd visszamászott a takaró alá.
- De miért pont harminc?
- Mert annyi.
- Te most épületstatikai előadást tartasz nekem hajnali háromkor?
- Igen.
- Amúgy hogy jött ki a harminc?
- Hát az egésznek a negyede.
- A harminc százalék?
- Az.
- Elég bőkezű.

Ezen már mindketten röhögtünk, micsoda hülyeség.

- De annyi. Harminc.
- Ennek a háznak is, amiben lakunk?
- Te nem is itt laksz.
- Mi van?
- Te a... az iszony hosszú taxi sarkán laksz.
- Amúgy magadnál vagy?
- Igen.
- És harminc százalék.
- Igen.

A társalgás még vagy tíz percen át folytatódott, nyitott szemekkel, bár olyan érzésem volt, mintha kedvesem kissé be lenne tépve. Reggel már semmire sem emlékezett. Szép dolog az alvászavar.