DROID-622
2006.07.13.

blog   droidzóna   levrov

Honvédségi droid következik, egészen pontosan néphadseregbéli. Az eset - akárcsak a villamos emelővilla története - úgy két évtizede közröhej tárgya katonai berkekben, néhány könyv is megemlékezett már róla.

Történt egyszer, egy nagy-nagy hadgyakorlaton, hogy néphadseregünk egy "magasan kvalifikált" tábornoka rádiós kocsival körbejárta a kitelepült alegységeket. E körutazás részeként egy ponton le kellett adnia pozícióját a harcálláspontnak, ami történetesen Szabadszállástól egy kilométerre volt északra. Egy ilyen információt a titkosító táblázattal kódolni és leadni nagyjából két perces rutinfeladat. Ám a tábornok valamiért kitalálta, hogy a titkosítás nem elég megbízható, az ellenség azt tuti megfejti, ezért jobbat eszelt ki: majd ő barkochba-játékkal rávezeti a túloldalon beszélő hadműveleti tisztet az információra. A történethez tartozik még, hogy ez a tiszt egy alacsony emberke volt. Az eredmény a Markos-Nádas duó párbeszédeit is megszégyenítette volna.

- Oroszlánfóka, oroszlánfóka, jelentkezz, itt kőszáli sas!
- Kőszáli sas, itt oroszlánfóka, vétel.
- Megismeri a hangomat, oroszlánfóka? Vétel.
- Igen, megismerem, vétel.
- Na, akkor most koncentráljon arra, amit mondok.
- Koncentrálok, kőszáli sas.
- Közlöm a pozíciómat, figyeljen.
- Figyelek, vétel.
- Oroszlánfóka, figyeljen. Milyen ember maga?
- Ööö, hogyhogy milyen ember?
- Milyen ember maga, oroszlánfóka?
- Hát... kicsi.
- Nem, oroszlánfóka, nem érti. Milyen ember maga?
- Hát... alacsony... és...
- Á, nem. Mást kérdezek. Mi volt az országban 1945 előtt?
- Háború volt.
- Nem! 1945 előtt elnyomás volt. Érti? Elnyomás! Szolgasors!
- Értettem, kőszáli sas, elnyomás volt.
- Milyen ember volt maga akkor?
- Akkor is kicsi voltam...
- Hülye! Ne szórakozzon velem! Maga akkor el volt nyomva. És ma milyen ember?
- Hát...
- SZABAD ember, érti? Maga szabad!
- Értem, akkor most... hazamehetek?
- Oroszlánfóka, ne húzzon fel, mert odamegyek és nem állok jót magamért!! Ott marad a rádiónál és figyel tovább!
- Értettem, szabad ember vagyok, de itt maradok.
- Szóval maga szabad, mint a madár! Érti?
- Kőszáli sas, én oroszlánfóka vagyok, ön a madár...
- Ááá, maga értelmi fogyatékos, ne ezzel foglalkozzon! Figyeljen, mondom tovább.
- Figyelek, vétel.
- Szóval. Hová megy maga, ha nem otthon alszik?
- Szállodába?
- Nagyon jó. Mi a szálloda?
- Hogyhogy mi a szálloda?
- Hát mi a szálloda, oroszlánfóka?
- Ööö...
- A szálloda egy SZÁLLÁS! Érti?
- Értettem, a szálloda szállás.
- Akkor most adja össze magában, amit eddig mondtam.
- Összeadtam, kőszáli sas, vétel.
- Figyeljen, közlöm az irányt. Ettől a helytől vagyok... nem délnek! Hanem a másik irányba. Érti?
- Értem, tehát északnak.
- Oroszlánfóka, ne fecsegjen a rádióban, mert lefenyíttetem!! Ez titkos információ!
- Értettem...
- Különben egy szóval sem mondtam, hogy észak. Érti? Nem mondtam! Csak azt, hogy nem dél!
- Értettem!
- Na, akkor most... Hány Jóska van?
- Kőszáli sas, nem értem.
- Hány Jóska van a faluban?
- A mi falunkban? Nem tudom, kőszáli sas, de én is Jóska vagyok.
- Oroszlánfóka, hogy szól a népdal? Hány Jóska van a faluban?
- Nem tudom, kőszáli sas...
- Oroszlánfóka! Maga használhatatlan hülye! Nem ért maga semmit! Pozícióm: Szabadszállástól északra 1 km! Végeztem!

A fenti párbeszédről Bokor Imre, a Kiskirályok mundérban című könyv szerzője is megemlékezett, hozzátéve, hogy az első világháborút megjárt, néhai nagybátyja visszaemlékezései szerint már akkor is utálták a rádiósokat, mert amint morzézni kezdtek, az ellenség máris bemérte őket és ágyúzni kezdte az állást. El lehet képzelni, hogy egy modern háborúban meddig jutottak volna el a fenti párbeszéddel...