DROID-573
2006.05.07.

blog   droidzóna   levrov

Vajon hányan tudják manapság, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete győztes tengeri ütközetet vívott 1917-ben az antant erőivel, és hogy ez egy magyar tengerésztiszt, bizonyos nagybányai Horthy Miklós nevéhez fűződik? Igen, későbbi kormányzónkról van szó, akit e győzelem után röviddel a K.u.K. Kriegsmarine főparancsnokává is kineveztek. Horthy három cirkálóval - a Novara, Helgoland és Saida nevűekkel - és néhány romboló segédletével rommá verte az egyesített adriai olasz-angol-francia flottát, jó tucatnyi ellenséges egységet harcképtelenné téve és elsüllyesztve, köztük például az olasz flotta büszkeségét, az Aquilae cirkálót, a korszak egyik leggyorsabb hadihajóját. Mitől lenne ez droidsztori? Az lehetne az olaszok részéről, akik flottájuk egy része mellett számos kikötői berendezésüket is elveszítették, valamint az Otrantói-szorost, az Adria kijáratát lezáró aknamezőt is elfelejthették. De sajnos sokkal inkább az a magyarok részéről.

A meglepően szerény erőkkel végrehajtott győzelem hírét Horthy természetesen azonnal megüzente szikratávírón Cattaróba, a Kriegsmarine főhadiszállására. A kikötőben négy Viribus Unitis-osztályú csatahajó, a Tegethoff, a Szent István, a Prinz Eugen és maga a Viribus Unitis állt kíséretével együtt, hogy szükség esetén a cirkálókötelék támogatására siessenek. Ám a távirat vételekor a főhadiszálláson nem tudták eldönteni, mit kezdjenek a hírrel. Az ellenség sérült egységei visszavonultak kikötőikbe, az Adria és egyúttal a Földközi-tenger keleti medencéje nyitva állt. A Kriegsmarine nyugodtan felvonulhatott volna minden erejével, és elfoglalhatta volna Alexandriát - felettébb kellemetlen helyzetbe sodorva ezzel az antantot.

Ennek ellenére a csatahajó-flotta csak 48 óra késéssel futott ki a tengerre, és rövid cirkálás után vissza is tértek a támaszpontra. Parancsnokuk ugyanis Horthy riválisának tekintette magát, és nem kívánt hozzájárulni Horthy sikeréhez. Ennek köszönhetően az otrantói győzelem csupán taktikai előny maradt, és nem sikerült stratégiai előnnyé kiterjeszteni. Pedig igencsak megváltoztathatta volna a háború menetét! Az olaszok szépen, csendben visszaépítették az otrantói aknazárat, és minden maradt a régiben.

Az SMS Novara

Az osztrák-magyar csatahajókkal végül igen csúnyán bánt el a történelem. A Szent István végül sohasem látott ütközetet: 1918 június 10-én, röviddel azután, hogy egy nagyobb kötelék élén kifutott a polai kikötőből, egy olasz MAS-15 rohamcsónak megtorpedózta. Ez volt az osztály egyetlen egysége, amelyre nem szereltek fel torpedó-elhárító hálókat. El is süllyedt. A katasztrófát egyébként lefilmezték a Tegethoff fedélzetéről, s ezzel csupán két másik csatahajó "büszkélkedhetett" a történelem során, a HMS Barham és az USS Arizona.

A Tegethoff csatahajót az olasz haditengerészet vette át, rövidesen lebontották, a Prinz Eugen-t pedig a franciák szerezték meg, majd tüzérségi gyakorlat keretében elsüllyesztették.

Az SMS Viribus Unitis, a világ első háromágyús ágyútornyokkal rendelkező hadihajója a horgonyán állva süllyedt el, 1918 november 1-én, a háború legutolsó napján. Két olasz békaember időzített mágneses aknákat rögzített a hajótestre. Igen ám, de arról nem tudtak, hogy mióta ők elhagyták olaszországi támaszpontjukat, a háború véget ért, Ausztria-Magyarország megszűnt, és a Kriegsmarine csatahajóját átadták az alig néhány órája létrejött Jugoszláv Királyságnak. Ezt csak akkor tudták meg, amikor a jugoszlávok elfogták őket. Próbálták ugyan kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy menjenek a hajóról, mert balhé lesz, de az őreik nem értettek olaszul. A Viribus Unitis rövidesen felrobbant, felfordult és elsüllyedt. Újdonsült parancsnoka, Janko Vukovics, akit alig két órája neveztek ki, valamiért úgy gondolta, neki is meg kell halnia a hajóval. Tisztelegve állt a hajógerincen, és vele együtt merült alá. Biztos jó volt neki.

A süllyedő Viribus Unitis csatahajó a Tegethoff fedélzetéről fényképezve