DROID-566
2006.04.02.

blog   droidzóna   levrov

Akik izgatottan várják hónapról hónapra a Tomcat vs. Népszabadság történet újabb epizódjait, ezúttal egy kicsit rövidebb előadást élvezhetnek, mint ahogy a Markó utcai tárgyalóteremben összegyűlt tizenegy néző is csak korlátozott röhejben részesülhetett. A Trotty úr által idézett jó féltucat "perdöntő" tanúból ugyanis mindössze egy jött el, így kedvenc kabarészínészem kénytelen volt magánelőadást tartani. A műsor így is mindössze két órán át tartott, és mégsem ez lett a per utolsó tárgyalása, a Népszabadság ugyanis - látván a veszett ügyet - időhúzó taktikába kezdett. No meg, gondolom, rosszul vette volna ki magát, ha a pert a választások előtt zárják le, pláne úgy, hogy ők veszítenek. Szóval még kicsit rágja a szart az erre hivatott szórakoztatóipari szakmunkás, s a finálé május 25-ére halasztódott.

- Faragó itt van? - kérdezte a bírónő befelé jövet valakitől.
- ő a rendőrtiszt?
- Nem, ő a tanú... a karlendítésre.

Nocsak, ilyen is van?

Tizenegy fő a padokban, mi dr. Gaudi-Nagy Tamással a felperes, Trotty úr a szokásos fejével az alperes helyén. György Péter tanú nem bírt megjelenni, mert külföldre utazott. Nohát, csak beidézték? Most nincs sehol a videó a Szólás szabadsága kazettájával, majd akkor nézzük meg, ha a tisztelt multikultúra-szakértő is itt lesz. Vajon mit akar majd tanúsítani? Azt, hogy ami a tévéműsorban elhangzott, az valóban elhangzott? Mindenesetre érdekes lesz.

- Kérem, ez képtelenség, mi az, hogy egy rendőr nem jön el a tárgyalásra, ha a bíróság megidézi - háborgott Trotty úr, amikor kiderült, hogy a tüntetést biztosító rendőrök megunták, hogy egyenként becitálgatja a teljes állományt. - Tessék őket bírság terhe alatt megidézni, kérem, én annál többet nem tehetek, mint hogy megjelölöm őket...

Hosszas károgása nyomán a bírónő megígéri, hogy határozottabban fogja idézni a rendőröket, noha azok állítólag október óta betegállományban vannak.

- Akkor százalékolják le őket, ha TBC-sek!

Ezután beadtuk a II. kerületi bíróságon született végzést, mely szerint én nem követtem el semmiféle rendbontást a májusi cigánytüntetésen. Trotty úr erre is huhogott egy sort, majd rátértünk a múltkori tárgyaláson kezembe nyomott, mintegy hatvan oldalnyi idézettömegre. Mondtam, hogy nem tartom az ügy szempontjából relevánsnak, hogy blogom összes írását két és fél évre visszamenőleg mind megindokoljam, és igazoljam, hogy az nem szélsőjobboldali eszmék hatására született, és az ilyen követeléseket alperes részéről időhúzásnak tekintem. Ezért adtam be egy kétoldalas, rövid összefoglalót a múltkor, melyben leírtam az általam követett világnézeti elveket.

- Amit a blogomban írok, önmagáért beszél. Nem szükséges további magyarázata, aki tud olvasni, és végig is olvassa, megértheti. Kiragadott részleteket egyébként sem látom érdemesnek az elemzésre, azokat tessék visszahelyezni eredeti szövegkörnyezetükbe.

A bíróság ezt végül nem fogadta el. Mondtam, hogy ha ez ennyire érdekes, akár itt helyben felolvasom és elemzem ezeket a részleteket. Trotty erre nekiállt lobogtatni egy idézetet, amit már kétszer is elmagyaráztam. Azt, amelyben egy, a levrovba beküldött levélre válaszoltam, melyben egy vidéki óvónő történetei olvashatóak a már négy-öt évesen nemi erőszakot elkövető cigánygyerekekről.

- Ezt már elmagyaráztam egyszer - feleltem Trottynak. - Ennek előzménye egy levél...
- Engem nem érdekel a levél! - ordította Trotty. - Nekem ezt magyarázza meg!!
- Azt teszem...
- A levélben egy olvasóm...
- ENGEM NEM ÉRDEKEL AZ OLVASÓJA!!
- ... aki óvónő egy...
- MILYEN ÓVÓNő!! NE BESZÉLJEN MELLÉ! MAGYARÁZZA MEG!!

Innentől Trotty úgy üvöltött, hogy nem csak én, de a bírónő sem jutott szóhoz. Végül kijelentette, hogy ő nem hajlandó erről vitatkozni.

- Akkor miért kérdezett?
- Kérem, tisztelt bíróság, én ezt nem vagyok hajlandó meghallgatni, adja be írásban a felperes, nahát, ez a cigányozás, ez kérem felháborító, nem vagyok hajlandó...

Még akkor is fennhangon kárált, amikor a bírónő magnóra mondta volna a jegyzőkönyvet, kétszer is rendre kellett utasítani. Végül abban maradtunk, hogy a hatvanoldalas antológiát a következő tárgyalásra írásban kielemzem, de leszögeztem, hogy erre még egyszer nem leszek hajlandó, mivel ez időhúzás, és a per szempontjából érdektelen. A tárgyalás után, odahaza valóban megírtam a kért elemzést, de nem sok értelme volt. A hatvan oldalon például helyet kapott az alperes saját cikke is, és rengeteg blogbejegyzés, aminek semmi köze az ügyhöz. Így például az alperes szélsőjobboldaliságom ékes bizonyítékának tekintené azt az esetet, amikor egy megvadult kutyát gázpisztollyal zavartam el, vagy amikor le merészeltem írni, hogy holocaust igenis volt, és bár lehet vitatkozni az áldozatok számán, sok értelme nincs. (Ez nyilván már holocaust-tagadásnak minősül.) Trotty ijelentette, hogy antiszemita vagyok és szélsőjobboldali.

- Sztálin is antiszemita volt - jegyeztem meg - tán ő is szélsőjobboldali?
- Nem. De majdnem! - vágta ki a rezet Trotty úr.

Ezután rátértünk Trotty kedvenc témájára, a közszereplőségre. Most éppen azt találta ki, hogy azért nyilvánulok politikai közszereplőnek, mert újságíró vagyok, és még könyvet is adtam ki. (Nem világos, hogy vajon az is politikai közszereplő-e, aki mondjuk egy horgászati szakkönyvet vagy egy matematika-feladatgyűjteményt állít össze, illetve innentől kezdve élete végéig szabadon lehet-e őt pocskondiázni emiatt.) Hosszasan értekezett továbbá arról, hogy a Pécsi Ítélőtábla egy korábbi döntése alapján a rendőrségi szóvivő is politikai közszereplő, noha a rendőrök és más hatósági személyek nem azok, de a szóvivő "politikai szerepet vállalt" azzal, hogy az újságíróknak sajtótájékoztatót tartott.

- Köztudomású, tisztelt Bíróság - károgta - hogy a büntetésvégrehajtás alkalmazottai, az úgynevezett smasszerek sajtóperekből szedik össze a mosógépre valót...

És itt negyedórás különelőadás következett arról, hogy az úgynevezett smasszerek rendre beperelik azokat az újságokat, akik nem takarják ki az arcukat a fényképeken, amelyeket tárgyalásokra bevezetett bűnözőkről készítenek, s véletlenül ők is rákerülnek. Elégedetten bólogatva lobogtatta ezt a határozatot, és megköszönte, hogy rávezettük erre az érdekes információra, mondván, a legközelebbi "smasszerügyben" ezt be fogja vetni, hiszen ezek szerint a feladatát végző smasszer "politikai közszerepet" vállalt azáltal, hogy utasítása szerint a bíróságra kísérte a lefényképezett bűnözőt. Ebből persze kiviláglik a Népszabadság mentalitása is, inkább pereskednek és sunyiskodnak, de hogy valakinek kitakarják az arcát, na azt már nem, nekik ne dirigáljanak holmi személyiségi jogokról.

E kis kitérő után került sor az egyetlen tanú, egy Budapest környéki gyerekorvos meghallgatására. Idős, hatvan körüli úriember lépett a terembe, átadta iratait a bírónőnek, és érdektelennek vallotta magát.

- Tudja, milyen ügyben van itt?
- Nem tudom.
- Részt vett tavaly május 15-én a Moszkva téren egy tüntetésen?
- Amikor leszúrták azt a gyereket? Igen.
- Látta a tüntetésen a felperest?
- Ki a felperes?

Hosszasan nézett, majd kijelentette, hogy nem tudja.

- Nem ismerem fel. Lehet, hogy láttam, de nem ismerős.


Trotty egy rakás fényképet halászott elő, és odahívta magához a tanút, hogy nézze meg.

- Ez itt Ön?
- Nem.
- Hát ki?
- Nem tudom, de tényleg hasonlít rám.

Egy darabig elmélyülten nézegették a tüntetésen készült képeket, hátha felfedezik valamelyiken a tanút, bár nem értem, miért lett volna ez fontos. Közben ügyvédem csendesen megkérdezte, miféle képeket nézeget az alperes, amit mi nem kaptunk meg, mint peranyagot. Kisült, hogy a bíróság megkapta ezeket, csak mi nem.

- Ennyit a jóhiszemű pervitelről - állapította meg rezignáltan jogi képviselőm.

Az alperesi képviselő és a tanú tovább lapozgatta az albumot.

- Ez, ez nem? Ja, ez nem...

Trotty tovább nézegetett, közben a bírónő a tanútól kérdezgetett.

- Mire emlékszik a rendezvényről? Hol állt? Vagy mozgott?
- Mikor is volt? Május...
- Tizennégy.
- Arra emlékszem, hogy valahol olvastam, hogy leszúrtak egy gyereket, és lesz egy békés demonstráció az erőszak ellen. Erre elmentem, meghallgattam beszédeket. Hát... ennyi. És utána... arra lettem figyelmes, hogy... ja, nem egy helyben álltam, az biztos, mert körülnéztem a téren, meg ott volt egy képviselő barátom, akivel beszélgettem. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy verekedés van. Akkor azt mondtam, hívjanak rendőrt, mert erről nem volt szó. Aztán beültem a kocsimba és hazamentem.
- Milyen messze volt?
- Nem mentem oda. Hát... talán ötven méterre voltam, a metró bejáratánál.
- Tehát ötven méter? Mi eredményezte az eseményt?
- Fogalmam sincs. Nem láttam.
- A képeket látva sem tudja felidézni a felperest? Nem látta a tömegben?
- Hát... így fél év távlatából... annyian voltak...

Trotty egy képet mutatott neki.

- Igen, ez ő, de nem akarom félrevezetni a bíróságot... nem esküszöm meg.
- Azon a bizonyos tüntetésen találkozott Tamás Tiborral is, a Népszabadság újságírójával?
- Igen, több barátommal is, így vele is, aki a legjobb barátom.
- Beszélgettek a tüntetésről?
- Azt hiszem, egy kisebb társaság volt ott, ahol a Tibor is. Több témáról beszélgettük, biztosan a tüntetésről is, de hát nem vettem fel jegyzőkönyvet.
- Szóval beszélgetett Tamás Tiborral. A tüntetésről és a verekedésről mit mondott?
- Mondták, hogy valaki ott provokált valakit, és verekedés volt.
- Hogy provokált?
- Nem tudom.
- Tett Tamás Tibor olyan említést, hogy valaki karlendítést mutatott be?
- Lehet, nem emlékszem rá.
- Nem emlékszik?
- Nem. Fél évvel ezelőtt történt. Az is elképzelhető, hogy hallottam ilyet, de nem esküszöm meg.
- Szóval elképzelhető, hogy hallotta ezt és elmondta Tamás Tibornak. Látta a felperest?
- Nem.
- Milyen verekedést látott?
- Hát, azt láttam, hogy sokan összejöttek és verekedtek. Arról volt szó, hogy békés demonstráció lesz, ezért én itt el is mentem.
- Rendőröket nem látott?
- Nem.
- Nincs több kérdésem.

A bírónő kérdezgette még egy darabig a karlendítésről, de a tanú semmit sem látott, nem is hallott.

- Tárja a tanú elé Tamás Tibor vallomásának vonatkozó részét - követelte Trotty.
- Ellenezzük - szólt dr. Gaudi-Nagy Tamás - mert a tanúnak nem lehet közvetlen fogalma...
- Ne ellenezze, kollega! - torkollta le Trotty.
- Miért ne ellenezzem?
- Mert ne ellenezze!
- Már miért ne ellenezném, jogom van hozzá!
- Akkor se!!

Az agresszívkismalac-módszer végül is bevált, a tanúnak felolvasták barátja vallomását, de az csak a fejét csóválta: fogalma sincs, ki mivel provokált, ha egyáltalán. Jegyzőkönyvbe vették szavait, majd távozott. Trotty úrnak sikerült az ötödik olyan szemtanút berángatnia, aki majdhogynem ott se volt.

Ezzel a tárgyalás lezárult, mivel több tanú nem jött el. A következőre a bíróság pénzbírság terhe mellett idézi György Pétert, illetve a két rendőrt, akik már másodszor nem jött el. György Péter idézése ellen kifogást emeltünk.

- György Péter idézése irreleváns - érvelt ügyvédem - hiszen az ügyről nem tud érdemben nyilatkozni, arról pedig, hogy mi hangzott el egy tévéműsorban, nem szükséges tanút meghallgatni, a felvétel egy tárgyi bizonyíték.
- De György Péter mint szakértő tanú kerül idézésre! - kötötte az ebet a karóhoz Trotty.
- Milyen szakértő? Nem hiszem, hogy szerepelne a bejegyzett igazságügyi szakértők névsorában. Egyébként is, mint micsoda jelenne meg, világnézet-kutató?

Végül abban maradtunk, hogy György Péter nem szakértőként, csak egyszerű mezei tanúként lesz ott május 25-én, bár hogy mit fog tanúsítani, azt sajnos nem tudjuk.