DROID-544
2006.02.14.

blog   droidzóna   levrov

Mai droidsztorink beküldője egy hölgy, Kath. Örülök is neki, valamiért a leányállomány ritkán küld nekem droidokat. Hát, most kaptam egy jó hosszút.

2005 nyarán újságárusként dolgoztam egy igen "jó" környéken, a XIV. kerületben a Nagy Lajos király és az Erzsébet királyné útja sarkán. Namost, arrafelé igen érdekes népek jártak, nem egyszer idegesítettek fel a "kedves - droid - vevők", máskor megnevettettek. Hadd meséljek el pár történetet, a teljesség igénye nélkül.

Minden reggel a legfrissebb újságokat tettük ki a kirakatba. Egyik szombaton, mikor megjelent a TV újság, egyik közkedvelt amerikai színész képe mosolygott ránk a borítóról (ma már megosztja az embereket a Passió c. filme miatt). Kómásan árulom a sajtót (hajnali 3-tól este 9-ig dolgoztam egy egész nyáron át), mikor is materializálódott előttem egy jó 50-es pali, harsány hangon üvöltve:

- Kérek egy újságot amin a Csöcs Gibzon van!

Filmszakadás...

-.. hogy milyet?
- Mondom, amin a Csöcs Gibzon van! - és ököllel kezdte püfölni a pulton az akkor már grimaszoló Mel Gibsont...

Egy pár nappal később egy tagbaszakadt, 20-as évei közepén járó pizzafutár srác parkolt le a bódé előtt. Levánszorgott a motorról, és félszeg mosollyal a kezembe nyomott egy listát, hogy ezeket kéri, blokkal együtt. Miután kiadtam neki a kért tetemes mennyiségű napisajtót, megkérdeztem tőle:

- Ezt extra szolgáltatásként adjátok a megrendelőknek? - :)

A srác rámnézett, a mosoly az arcáról egy szempillantás alatt eltűnt, és mélységes felháborodás váltotta fel.

- Ne tudd meg... a tata a pizza mellé lediktálja hogy mit kér még. Most megyek még a boltba kenyérért meg tejért... De azért nem rossz a jatt szempontjából... és egy ötszázassal megdobja, ha leviszem a szemetet!

..és végül a kedvencem.
Harmincas machó, beépített fontoskodás-vezérlővel. Persze ezek nem újságot vesznek, hanem telefonkártyát. Olvasni nem szoktak, a mobil azonban szériatartozék.
Ez a kedves barátom egyik nap vett nálam egy T-M telefonkártyát. Mondtam neki, hogy várja meg a blokkot, de neki sok minden más fontosabb volt ennél, és elrohant. Hát persze, jön később:

- Nem jó a telefonkártya, cseréld be.
- Ez nem sorsjegy, ez telefon feltöltőkártya. Ha nem nyert, nem adunk másikat. Akkor kell menni és verni az asztalt a Rózsaszínéknál.
- Ne csináld már ezt velem - fogta sírósra a hangvételt (de emellett fenyegetőre is) - be KELL cserélned, nem jó, nem működik, nem sikerült feltölteni...

Hát ugye, ezért kell az a blokk. Nem egy plusz papírfecni a tárcában, amire lehet mindenféle feljegyzéseket készíteni (bár azt kétlem, hogy szokott írni). Ha nem jó a kártya - és ez velem is előfordult már - akkor blokkal együtt be kell menni a szolgáltatóhoz, és nekik kutyakötelességük kicserélni.

De most jött a fordulat. Gondolta, kicselez.

- De már beszéltem velük - hjah... egy másik dimenzióban - és azt mondták, hogy akitől vettem, az cseréli ki. Hívd fel a főnöködet!

A főnököm történetesen a nővérem és a férje. El is küldtek volna melegebb éghajlatra, ha felhívom őket emiatt. A pasas a végén elviharzott, fenyegetőzve.

De nem is ez a lényeg. Barátunk pár nappal később ereje teljében tért vissza, újabb kártyát vásárolni. (Ja, volt pofája..). De... nem volt már kártya.

- Ne csináld ezt, direkt nem akarsz adni... de tudod múltkor igazad volt, és kicserélték meg minden...

...azonban tényleg nem volt kártya.

- De most vettem egy telefont és fel akarom hívni a barátnőmet hogy mondja meg a számát a telefonnak, mert azt nem tudom fejből.. odaadod a tiedet, telefonálhatok róla?
- Az enyémen sincs pénz. - Hát nem szánalmas???
- Akkor nem tudod géppel feltölteni? - Na, igen.. a gépi feltöltés a modern kor vívmánya, sok probléma okozója, gyökere.
- Hadd emlékeztesselek: nem tudod a számot. Az online feltöltés telefonszám alapján történik, és hát az neked pont nem áll rendelkezésedre.
- Jajj, akkor most mit csináljak... - Rimánkodás ezerrel! - Nagyon kéne telefonálnom!

És akkor jött a tipp...

- Hívd fel a szolgáltatót, és kérd el tőlük a számodat. Náluk valószínűleg megjelenik a hívó fél száma. És ingyenes, tehát üres telefonról is hívhatod.

Barátunk megörült, majd telefonált, ott előttem. Kért is papírt, ceruzát, hogy ő bizony most felírja a számot.

Érdekes, amikor két droid találkozik. Ezt nevezed te, tomcat, végtelen ciklusnak. Kedves barátunk ugyanis kifogott egy másik, nálánál még lehetőleg nagyobb droidot. A telefonbeszélgetés így zajlott le:

- Halló, szeretném megtudni a számomat.
- Arra van a tudakozó, kapcso...
- Nem értettél meg... azért hívlak, mert neked kiírja a számomat, de én nem tudom fejből, azért kéne hogy megmondjad.
- Nevét kérem.
- Minek az neked?
- Csak akkor adhatom ki a számot, ha a nevét és a hozzá tartozó titkos kódot megmondja.
- Nem az én nevemen van a telefon, érted? Most vettem, és fel akarom tölteni, de itt az újságos nem tud adni kártyát, csak géppel tudná tölteni. Ahhoz meg kell a szám.
- De nem adhatom ki a számot csak úgy. Mondja a nevét.
- Jó, B. B.
- Nem stimmel.
- Mondtam hogy nem az én nevemen van a telefon!
- De csak úgy nem adhatom meg a számot...
- Kiírja nálad, nem?
- De.
- Akkor adjad meg gyorsan, itt a kezemben a toll, papír... ne bohóckodjunk...
- De mi van, ha vissza akar élni vele, vagy leszedni róla valamit?

Itt én már a pult mögé röhögtem magam...

- FEL AKAROM TÖLTENI, ÉRTED?? - ordította B. - PÉNZT AKAROK INVESZTÁLNI A ROHADT CÉGETEKBE, ÉS MÉG AZT SE TUDOM MEGTENNI EGY ILYEN KIS KÖCSÖG MIATT, MINT TE??
- Nem adhatom ki csak úgy.. mégegyszer a nevét..?
- Nem, most TE mondod a nevedet! Felhívom a főnöködet és kirúgatlak.

De ahogy az amerikai filmekben szokott lenni, és ahogy az Erzsébet királyné útja - Nagy Lajos kir. útja sarkán is megtörtént ez tavaly nyáron - lemerült az újonnan szerzett ős-mobil. Addigra én már feltöltöttem a telefonomat, és megengedtem B.-nek hogy felhívja a barátnőjét, aki, ne kérdezzétek, hogy a fenébe, de megmondta neki az ÚJ!!! telefonjának a számát... Aztán jót röhögtünk mikor elmesélte a fenti párbeszédet - amiből én is hallottam ugye a felét.

Elviharzott, miután feltöltöttem a telefonját.
Hát, mit ad Isten, 5 perc nem telt el, B. bevigyorgott a bódé ablakán.

- Te, tudnál adni nekem egy kis aprót? Lemerült ez a vacak...

Jajj.

- És hogy szándékozod visszaadni?
- Hát izé, az előbb nem akartam szólni, mert rendes voltál meg minden, de 4000-t adtam és nem adtál vissza...

Igazából még egy csomót tudnék írni ezekről a nyári történetekről. Jót is, rosszat is. Milyen megérzés - születésnapomon (aug. 12) "szabit" kértem a tesómtól. Be is törtek. Azóta már a bódét elvitték, a helyét felszámolták, és sóval behintették, ott többé bódé nem épülhet.