DROID-525
2006.01.17.

blog   droidzóna   levrov

Várok a vonatra, pár perc van még, meg hideg is, de hát a január már csak ilyen. Körülöttem párállik a csorda, sokan vagyunk, de nem elegen, még mindig veszteséges a személyszállítási üzletág, de hát a piac kegyetlen.

- A második vágányon vonat halad át, a második vágány mellett kérjük, vigyázzanak - mondja a tölcsér az oszlop tetején, majd a gyengébbek kedvéért megismétli még kétszer. A távolban felbukkan a bécsi expressz nagy, piros mozdonya, szokása szerint teljes gázzal fog átrobogni.

Egyszer csak látom, hogy egy húsz év körüli csaj a peron betonperemén egyensúlyozva közeledik, fülére mobiltelefont szorít, a másikra meg a kezét, hogy ne zavarja a zaj!

Ha valaki nem tudná, egy amerikai pasas pontosan így nyert Darwin-díjat.

- Hé! - kiáltok oda - vigyázz, jön a vonat!

De a kiabálás hiába, ráadásul azt se látja, hogy integetek, mert a cipője orrát nézi pipiskedés közben, miközben édesen cseverészik a pasijával.

- Hahó!! - vettem elő a tengerészgyalogos-üvoltést, vadul integetve - vigyázz!!

A csaj felnézett, vágott egy grimaszt, majd vissza. Hát bazmeg, ez hülye... A mozdony már alig pár lépésre volt, amikor a vezető észrevette, és beletaposott - jobb híján - a dudába.

- TÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ...

Nem tudom, hogy sikerült a csajnak életben maradnia, de esküszöm, egy centit se mozdult arrébb! Csak állt ott, lemerevedve a peron szélén, arcára ráfagyott a telefon a menetszéltől, a vérnyomása meg valószínűleg Kínában bukkant ki a földből. A vonat elhúzott, a csaj meg állt tovább mereven, falfehér arccal.

- Na, mit gondoltál, viccből integetek?

Amikor felszálltam a vonatomra, még mindig ott állt, és nézte az életét. Biztos azt is többször kellett megnéznie, hogy felfogja. A forgalmista, aki szintén látta az esetet, mondta, hogy kurva nagy szerencséje volt, mert az osztrák vagonokat úgy tervezik, hogy ne kavarjanak légörvényt, ami ilyen esetben beszippanthatja az embert. Ha egy magyar vonat jött volna, annyi neki!