DROID-521
2006.01.12.

blog   droidzóna   levrov

A minap egy vasutassal beszélgettem, s ő mesélt nekem egy droidtörténetet.

Egy isten háta mögötti állomásra érkeztek. Leszállt a vonatról, bevitte a szolgálati iratokat az állomásfőnökhöz, aki lepecsételte, majd indult vissza. Ám a síneken két rendőr állta útját, s személyi igazolványt követeltek tőle.

- Nincs nálam személyi - felelte.
- Miért nincs?!
- Szolgálati egyenruhában, a MÁV üzemi területén tartózkodom, nem vagyok köteles igazolni magam - felelte, mivel ez valóban így van.
- Akkor előállítjuk!
- Kit, engem?!
- Magát, hát!
- Ember, értse már meg, hogy engem itt nem is igazoltathat!
- Ott igazoltathatok, ahol akarok!
- És ha bevisz, a vonattal mi lesz, itt fog állni?
- Az engem nem érdekel!

Gondolkodott a vasutas, hogy oldhatná meg ezt a helyzetet, mert a droid nem értett a szép szóból, és azt se fogta fel, hogy legalább háromszáz utas szorong azon a vonaton, amit neki kellene elvezetnie.

- Ja, most jut eszembe, a személyim a civil nadrágomban van, a mozdonyon!
- Akkor menjünk oda!
- Jó, menjünk.

Odamentek a mozdonyhoz, a vasutas felkapaszkodott, majd leszólt a rendőrnek:

- Elnézést, de ide nem jöhet fel, balesetveszélyes.
- Hmmm... Jó, de igyekezzen!
- Hát persze!

Azzal becsukta az ajtót, előrement, ráadta a gázt, és elindult a vonattal.

- Hééé! Hé! Álljon meg!! - ordibált utána a rendőr.
- A szívverésed, az! - kiáltotta vissza, és otthagyta őket.