DROID-513
2006.01.05.

blog   droidzóna   levrov

Réges-régen, vagy egy éve megígértem, hogy írok egy droidsztorit a számítástechnika, közelebbről a Commodore cég történetéből. Ugyebár, ez volt az a kis cégecske, amit Jack Tramiel, egy iskolázatlan auschwitzi túlélő a semmiből fejlesztett világcéggé, olyan termékekkel, mint a Commodore 64, a Plus/4, a PET és a többi, csak hogy a legismertebbeket említsem. Ezt a világraszóló sikert természetesen a droidok tették taccsra.

A dolog ott kezdődött, hogy 1984-ben az üzleti zseni, Tramiel üzlettársa, bizonyos Irving Gould kitúrta az alapítót a cégből, máig nem tisztázott körülmények között. Tramiel január 13-án, pénteken hagyta el a Commodore-t, ami ezután mint a nyeletlen balta, zuhant a mélybe, bár ilyen magasról elég sokáig tartott, míg leérkezett.

Gould merev, tradicionális üzletember volt, nem olyan bátran csapongó, kísérletező természet, mint Tramiel. A Commodore-t csupán pénzbányának tekintette, s nem is vette figyelembe a termékeikre épülő világméretű kultúrát, a home computer felhasználók világát. Úgy cserélgette az igazgatókat, mint más a zokniját, s az évek során sorra jöttek-mentek az idióták, akik mind beleverték a maguk szögét a Commodore koporsójába. Az 1985-ben uralkodó balfasz egy bizonyos Marshal F. Smith volt.

A Commodore mindig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy termékeinek minden alkatrészét maga gyártsa, s ne függjön külső beszállítóktól. A chipektől a csatlakozókig, a képcsövektől a gépek műanyag házáig mindent saját műhelyeikben állítottak elő. Nemrég állítottak üzembe egy LCD paneleket gyártó üzemet, s a fejlesztés eredménye egy forradalmian új gép, a Commodore LCD laptop lett. Laptop! Nagy szó 1985-ben! Akkoriban még nem voltak hordozható gépek, pláne felhajtható képernyővel! Ez lett volna az első, s a piackutatás bombasikert, milliárdos bevételt jósolt. Mit tudott a gép? Rockwell 65C102 processzor, 32 KB RAM, 480x128 pixeles felbontású képernyő. Egy 96K-s CMOS ROM-ban adtak hozzá szövegszerkesztőt, címkezelőt, táblázatkezelőt, határidőnaplót, számológépet, BASIC fordítót, gépi kódú monitort és terminálemulátort. Beépítésre került egy 300 baudos modem, a csatlakozók pedig: Commodore soros port, RS-232 soros port, Centronics nyomtatóport, bővítőport, Hewlett-Packard vonalkód-olvasó csatlakozója, illetve telefoncsatlakozó. Külső floppylemez-meghajtó járt hozzá, amely 3.5"-es lemezeket használt. Igencsak tápos gép volt a maga idejében!

De hiába kérdezgetitek ma a Commodore gépek mégoly megszállott egykori rajongóit is, senki sem láthatott ilyen gépet. Hogy miért? Na, ez a droidtörténet.

A gépet az 1985-ös, Las Vegas-i Consumer Electronics Show-n akarták bemutatni. Percekkel a nagy esemény előtt Marshal F. Smith a VIP büfében kávézgatott a konkurrens Tandy vezérigazgatójával. Elmondta neki, micsoda csodát készülnek éppen leleplezni a világ előtt, de a kolléga csak hümmögött.

- Laptop, hmmm... Hát, mi is megpróbálkoztunk vele. De nagy bukás volt. A piackutatóink szerint nincs rá kereslet.

És addig mondogatta ezt az ostoba F. Smith-nek, hogy az végül teljesen beparázott, hogy milliárdos kaszálás helyett éppenséggel veszteség lesz a dologból, leszaladt a Commodore standjára, és azonnal lefújta a bemutatót. A terméket visszavonták, a gyártósort lebontották, ami magában is elég nagy veszteség volt, de Marshal F. Smith megnyugodhatott: a nagy fiaskót elkerülték.

Két hónappal később a Tandy piacra dobta saját laptopját. Fele annyit sem tudott, mint a Commodore LCD, ennek ellenére - rivális híján - átütő sikert aratott, s dollármilliárdokat hozott a cég konyhájára. A szakma évekig a barom Marshal F. Smith-en röhögött, aki szemétre dobta a forradalmi újítást, mégpedig a konkurrencia tanácsára. Egyetlen példány maradt fenn az LCD-ből, ez ma Bil Herd magángyűjteményében van. Egy szemétkupac mélyéről bányászta elő a Commodore felszámolása idején. Azóta saját cége van, s irodája falán - elrettentő példaként - mindmáig bekeretezve lóg Marshal F. Smith körlevele, amelyben leállítja az LCD gyártását.