DROID-498
2005.12.06.

blog   droidzóna   levrov

Nicolae Ceausescu-nak, a legnagyobb magyar politikusnak - azért nevezem így, mert az összes magyar politikusnál jobban ragaszkodott Erdélyhez - nem csak egy rettentő okos felesége volt, aki megkapta az országban ismert összes tudományos fokozatot, miközben a szén-dioxidot "cokettő"-ként emlegette, hanem egy hasonlóan kvalifikált, címeres gazember fia is. Nicu Ceausescu gyakorlatilag bandavezérként tevékenykedett, ha hétvégén kiruccant bulizgatni haverjaival, mindig lelőttek, elgázoltak pár embert, megerőszakolták az utcán a nőket, miegymás. Hát, a románok népe már csak ilyen vezetőket termett.

Nicunak azonban felvitte a Párt a dolgát, Párizsban járt egyetemre. Hogy mit tanult, nem tudni, mert sok kultúra ott se ragadt rá, de legalább addig se zavart vizet odahaza. Időről időre hazalátogatott, ami mindig nagy esemény volt. Államfőnek kijáró tiszteletadással fogadták a bukaresti repülőtéren, katonazenekarral, sorfallal, virágokat cipelő úttörőkkel, a román tévé pedig élő egyenesben közvetítette. Ebből lett aztán a bonyodalom. Mert akkoriban még nem létezett a spét intézménye, vagyis az élő adás csakugyan élő volt, nem késleltették pár percet, ahogyan ma szokták, nehogy valami nemkívánatos dolog kerüljön a képernyőre.

A román nép 1969-ben csodálatos műsort kapott. Jött a repülőgép, leszállt, odatolták a lépcsőt, zene, vidámság, miegymás. Nyílt az ajtó, és ország-világ képernyőin megjelent a Fiacska. No igen, de hogy? Nos, a román illetékesek megfeledkeztek arról, hogy Párizsban - és úgy általában Nyugat-Európában - nem is olyan régen nagy diáklázadások folytak, sok minden megváltozott. A román párt- és állami vezetők rémületére Nicu Ceausescu vállig érő, loboncos sörénnyel jelent meg a lépcső tetején, és integetett apja szeretett népének! A zenekar meglepetésében ütemet tévesztett, az úttörők leejtették a virágot, Ceausescu elvtárs arcán pedig magyar nemzeti színek jelentkeztek. Ezidőtájt nálunk, Magyarországon is elítélték ugyan a hosszú haj viseletét, de Romániában egyenesen az volt a szokás, hogy ha hosszú hajú férfit láttak az emberek az utcán, elkapták, kitépték a haját, és keresztet vágtak a fejbőrébe. Erre itt jön a Kárpátok Géniuszának egy szem fiacskája hosszú hajjal! A tévé meg közvetíti!

A döbbenten álló tömegből hirtelen két szürke öltönyös, határozott úr vált ki, felsiettek a lépcsőn, karon ragadták Nicut, visszapenderítették a gépbe. Az ajtó bezáródott, a lépcsőt elhúzták, azzal a gép gázt adott, kigurult és felszállt, faképnél hagyva katonazenekart, úttörőket és állami vezetőket. A tévéközvetítést megszakították, hazafias dalok és a Conducator hőstetteit dicsőítő összeállítás következett. Fél órán át körözött a repülőgép Bukarest fölött, majd ismét leszállt, visszatolták a lépcsőt, és íme, ismét megjelent Nicu, immár a román ideálnak megfelelően rövidre nyírt hajjal. Boldogan integetett, immár meg lehetett tartani a látványos fogadást, és örülhetett a nép. Röhögni persze nem volt ildomos, de azért még ma is fel-felkuncognak a románok, ha eszükbe jut az eset.