DROID-485
2005.11.21.

blog   droidzóna   levrov

Scurty MÁV-val utazott, és ott droiddal találkozott. Van ez így...

A MÁV járatain lehet érdekes emberekkel találkozni, ez nem új. De azért mindennek megvan a határa... Tegnap este felszállok Tatabányán egy pesti vonatra, elindulok ülőhelyre vadászni. Találtam is kettőt, egyet magamnak, egyet a málhámnak. Lehuppantam, fülembe nyomtam a fülhallgatót, aztán nem sokat foglalkoztam a külvilággal. Úgy Bicske alsóig. Felszállt ugyanis egy bőrdzsekis figura kapucniban, és a mi kocsinkba jött be. Felém fordult és mondott valamit. Kivettem a fülhallgatót, mondom "tessék?"

- Jó a frizurád.
- Köszi - néztem rá kissé értetlenül. hátul, viszonylag magasan volt összegumizva a hajam, semmi extra.
- Megnézed az enyémet? Hogy nem kócos-e...
- Meg - mondtam meglehetősen kevés érdeklődést tanúsítva.

Faszi lekapta a kapucniját és hát nem nagyon volt haja, csak oldalt egy kevés. Úgy 45-50 éves lehetett, és elég értelmes arca volt. De mint tudjuk, a látszat néha csal.

- Nem kócos - jelentettem neki némi erőltetett vigyorral, hadd örüljön, milyen jó poént mondott.

Megfordult és mutatta, hogy hátul, mint valami punk taraj "részlete" volt egy pár centis csík, ahol hosszabbra volt hagyva a haja.

- Ez polgárpukkasztás - vigyorgott rám.
- Aha - hagytam rá unottan.
- Majd jövő héten valamikor letolom az egészet nullással.
- Oké.
- A sörőzőben jól megbámultak. Egyébként tudod mire utal ez? Arra, hogy én egy szamuráj vagyok.

Na, itt nem tudtam, hogy hogy kéne reagálni, de az első gondolatom az volt, hogy viccel. Tévedtem. Egy valódi idiótával volt dolgom.

- Miért, még vannak szamurájok? - próbáltam komoly maradni.
- Hát így szervezetten már nincsenek, de vannak bizonyos emberek, akik megfelelő energia és képesség birtokában állnak. Ez... ez belülről fakad.

Ezután kissé zavarosan kezdett magyarázni a japán császárokról, hagyománytiszteletről, kardokról, az ő különleges energiájáról, a küldetéséről, és vagy 5 percen keresztül be nem állt a szája.

- Szóval bennem megvan a megfelelő energia összpontosulva, hogy embert öljek. Csak ugye ez a társadalom... A törvények... Vissza kell fognom magam - rám kacsintott. - Én roppantul szívós vagyok ám. Más, akiben ennyi energia összpontosul, már rég a diliházban lenne...

Szép lassan elérkezett az elköszönő részhez, vagy háromszor el is búcsúzott (minden köszönéshez hozzátett egy "Hajrá Magyarország!"-ot - fideszes szamuráj, ez a nem semmi...), majd az utolsó után még végigmért és (többes számban) így szólt hozzám:

- Aztán sokasodjatok, mert ti vagytok a jövendő magyar nemzedék! Hajrá Magyarország!
- Oké, hajrá - próbáltam értelmes fejet vágni.

Ahogy végre tovább indult helyet keresni, a szemben ülő csajjal egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.