DROID-452
2005.09.25.

blog   droidzóna   levrov

Kezdésnek tekintsük meg ezt a roppant látványos fényképet, mely az USS Missouri csatahajót ábrázolja tűzmegnyitás közben, az 1991-es Öböl-háború során. Vele együtt tüzelt a Wisconsin is.

Szerepelt már a Droidzónában csatahajó korábban, mégpedig a japán Yamato, különös sorsa okán, melyben nagy szerepet játszottak a droidok. De mi történt az amerikai csatahajókkal? Semmi - és épp ezért kerültek ide. Kevés akkora droidság fordult elő ugyanis a modern haditengerészetek történetében, mint az US Navy ezen egységeinek története.

A második világháború során az amcsik elég hamar felismerték, hogy a japán szupercsatahajók ellen nem sok esélyük van a meglévő hajóikkal. Nekiálltak hát valami jobbat összedobni, s mert anyag és erőforrás volt bőven, hamarosan - 1942-44 között - egy sor modern, új egységgel lettek gazdagabbak, mint az Iowa, a New Jersey, a Missouri, a Wisconsin vagy az Alabama. Ezeket persze nem sebtiben dobták össze, legtöbbjük már a háború előtt épülni kezdett, de hát nem megy minden két perc alatt. Végre felépültek, kihajóztak, a közönség örült, az admirálisok pedig már nem annyira, mert szép és jó hajók voltak ugyan, de sajnos ekkorra már kiderült, hogy a háborút nem a csatahajók, hanem a repülőgép-anyahajók fogják eldönteni, a csatahajók maximum parti erődöket ágyúzgathatnak, ha van hol. Szidta is az eget a sok hajóskapitány, akik azt hitték, gyönyörű új acélszörnyeikkel szakmányban fogják aprítani a japcsikat, aztán azok a nyavalyás, prüntyögő repülők halászták el az összes dicsőséget, ők meg labdába se rúgtak. Még csak egy rendes szárazföldi invázióban se vehettek részt, mert Normandiában nem volt rájuk szükség, ott intézkedtek az angolok, Japánban meg nem volt partraszállás, csak mindenféle csirittya kis szigeteken. Hej, pedig de szép nagy ágyúkat kaptak...

Egy kis túlzással mondhatni, az amcsik potyára szórták el a sok pénzt csatahajókra. A háború után azonban már nem volt rájuk szükség, leszereltek néhányat. Nosza, tiltakoztak is mindjárt az admirálisok! Jajjaj, ne tessék kidobni azt a sok szép hajót! Kellhet még. Hiszen annyi ellenség van... A hidegháború kezdete igazolta is őket, nagy boldogan súroltatták ismét a legénységgel a fedélzetet, hajrá, fiúk, a japcsikat lenyomtuk, de majd jönnek a ruszkik, azokat majd jól kiosztjuk! Így ment ez vagy tíz évig, az ötvenes évekig, melynek során a csatahajó-flotta legmélyebb sajnálatára kimaradt a koreai háborúból, leszámítva egy kis partralövöldözést, mert azok a fránya sárgák motorcsónaknál nagyobb dologgal nemigen hajóztak. No de sebaj, gondolták, majdcsak lesz valami háború, ahol lőhetünk a nagy ágyúkkal!

Telt-múlt az idő, de a háború nem akart kitörni. Már rég atomfegyverrel a kezében nézegette egymást az USA és a Szovjetunió, a csatahajók egyre elavultabbak lettek - hiszen egy atomháborúban ugyan mihez kezdtek volna az ágyúikkal? - de azért csak hajóztak fel-alá rendületlenül, olyan nincs, hogy többé ne legyen egy rendes tengeri csata, hát már csak akad valami előbb-utóbb... Eljöttek a hatvanas évek, és vele a rakétatechnika kora. Megszületett a robotrepülőgép. Többé nem volt szükség irdatlan ágyúkat hordozó csatahajóra. Hiszen robotrepülőt vagy rakétát egy romboló is indíthat, s annak hatótávolsága, pontossága, tűzereje sokkal nagyobb, mint az ágyúké. A világ valamennyi haditengerészete leszerelte nagy hadihajóit, a világ tengereiről eltűntek a csatahajók, csak naszádokat, rombolókat, rakétafregattokat tartottak meg. Nem úgy az Egyesült Államok! Ott bizony a második világháború után gyökeret vert öreg admirálisok körömszakadtukig ragaszkodtak a méregdrága csatahajókhoz. A hajókat telepakolták rakétatubusokkal, amit pedig egy tizedakkora hajó is elvitt volna, de nekik kellettek az öreg teknők, mert olyan nincs, hogy egyszer ne lőhessenek már valamire az ágyúkkal, mint a régi szép időkben!

A nyolcvanas évekre a csatahajó, mint hajóosztály legalább annyira elavult és felesleges lett, mint a tizenkilencedik századi lapátkerekes gőzösök. Nagy, lassú, drága és gazdaságtalan, de az US Navy-t ez nem érdekelte. 1984-ben a New Jersey végre lőhetett egy kicsit Bejrútra, de még ez se volt elég jó. A második világháborút frissen avatott kapitányokként kezdő tisztek agg admirálisok lettek, mire végre eljött 1991, és vele az Öböl-háború. Na, majd MOST!!

És igen! Bush elnök beleegyezett, hogy a hadműveleteket a csatahajók tüzérségi előkészítése kezdje. Ó, boldogság! Végre tüzelhettek a nagy ágyúkkal! Végre egy igazi feladat! Végre egy igazi invázió, nem holmi gyalogság támogatása... A hajók boldogan szarrá lőtték a kuvaiti partvidéket, majd elindítottak egy-két Tomahawk cirkálórakétát, majd dicsőségesen hazaúsztak, és az admirálisok végre-valahára megérdemelten nyugdíjba vonulhattak. S végre az US Navy is megszabadulhatott irtózatos pénzeket elnyelő csatahajóitól. Ötven éven át való felesleges fenntartásuk többe került, mint az összes kár, amit bármiféle ellenségnek valaha is okoztak.