DROID-450
2005.09.22.

blog   droidzóna   levrov

Mit keres a Critical Mass biciklisfelvonulásról szóló beszámoló a Droidzónában? Tán csak nem droidok vonultak fel? De, azok is. Azért, mert a felvonulás felért egy szociotrippel, melyben kiviláglott a civilizált ember és az autós bunkók közti markáns különbség.

A felvonulás hatkor indult a Hősök teréről, pontosabban a Csizma térről - nem egészen értem, miért nevezik még mindig Felvonulási térnek, hiszen felvonulás már tizenhat éve nincs ott, a Csizma tér névre pedig igencsak rászolgált a hely, na mindegy, ez mellékes. A gond az volt, hogy én hatkor még a Lehel téren dekkoltam a polókkal, és hiába hívtam taxit, hogy gyorsan eljussak a bringámhoz, nem jött. Az összes taxitársaság valamennyi kocsija foglalt volt. Az autós droidok ugyanis hallották, hogy autómentes nap lesz, a fél várost lezárják, tehát kocsival lehetetlen lesz közlekedni, ezért okosan taxiba ültek, mert azzal majd nyilván átjutnak a lezárásokon. Ezúton gratulálok az autóstársadalom nagyeszű képviselőinek...

Azért ha lassan is, de csak eljutottam a bringámhoz, ahol már várt rám Athina, illetve velünk tartott BiG is. Rövidesen a Hősök tere felé tekertünk, hátha még elérjük a menet végét, gondoltuk naivan. Még hogy a végét... Már a Műcsarnoknál jártunk, amikor Athi gépéről leesett a lánc. Megálltunk megcsinálni, mire a feltorlódott kocsisorból egy baromállat ordítani kezdett.

- A kurva anyádat! Köcsög biciklisek! Szétverem a pofátokat! Miattatok állok itt! Szétverlek!

- Melyiknek nagy a pofája?! - szóltam vissza a tengerészgyalogos hangomon, mire a pasas gyorsan elkussolt. Ugatás helyett inkább a dudát kezdte nyomni, amihez boldogan csatlakozott a többi tuskó is, abban a hiszemben, hogy az Andrássy útra épp ráforduló, mintegy húszezer biciklis erre észbe kap, szétrebben, és meghunyászkodva átengedi az utat a Valódi Isteneknek. Hát, nem rebbentek. Nekünk addig egy arra járó kedves olvasóm segített kirángatni a beékelődött hajtóláncot, és végre mi is csatlakozhattunk a menethez. Ezúton is köszönjük.

Besoroltunk az Andrássy úton karikázó tömegbe. Hát, mit mondjak, ennyi biciklit egy rakáson még sohasem láttam! Húszezer ember. Ez így, leírva nem sokat mond, de talán láttátok a tévében a felvételeket, vagy fényképeket itt vagy ott. A menet az Andrássy útról a Deák téren, a Kiskörúton és a Rákóczi úton át az Erzsébet hídra hajtott, onnan a Moszkva térre, onnan a Margit hídra, s onnan pedig az Oktogonon át vissza a Hősök terére. Ez a menet olyan sűrű volt, hogy sok helyen csak araszolni lehetett tekerés helyett, és az eleje csaknem utolérte a végét! Mindenki dudált, csengetett, fütyült, óbégatott, hurrázott, az autósok meg álltak csendben, és vagy örültek nekünk, vagy nem. Rendszerint nem, de azért volt, aki integetett.

Droidok persze a tömegben is voltak. A leggyakoribb droid a cikázós fajta volt, aki különösebb körülnézés vagy jelzés nélkül érkezett nagy sebességgel, és igyekezett a többi felvonuló elé vágni. Lett is aztán sok bukás, taknyolás, betört fejek, állítólag többen is megsérültek emiatt. Voltak aztán a gizdázó droidok, akik azt hitték, nem vonatkoznak rájuk a fizikai törvények. Én magam is láttam egy ilyet, aki nekiállt a Körúton a villamosba kapaszkodva húzatni magát, miközben mások alig tudtak elugrálni előle. Kérdésemre, hogy normális-e, furcsán nézett, és nem tudta értelmezni a problémát. Én egyébként kipróbáltam, amire régen kíváncsi voltam, hogy a villamos ajtónyitó gombja vajon menet közben is kinyitja-e az ajtót. Nem nyitja.

A droidarány a tömegben a tapasztaltak ellenére is meglepően alacsony volt, hiszen ha úgy vesszük, a tüntetés tulajdonképpen droidellenes megmozdulás volt, tiltakozás a biciklikérdés körül megnyilvánuló balfaszkodás ellen. Kiváló hangulat uralkodott, a bringások egyetlen hatalmas lényként mozdultak. A Rákóczi útról az Erzsébet hídra érve szemkápráztató látvány volt a Gellérthegyig villódzó piros biciklilámpák áradata, ami aztán sebes száguldásba fogott az Alagúttól a Moszkva téren át egészen a Margit hídig. Mindenféle bringa gurult körülöttünk, közönséges városi montik, versenygépek, drága és olcsó fajták, parasztlengők és Tesco-biciklik, néhol rollerek, görkorcsolyások, egy nagykerekű velocipéd, triciklik, riksák és bringóhintók, gyerekülésbe szíjazott, álmélkodó kiscsókák és szüleik, profik és amatőrök, hippik és juppik, mindenféle korosztályból. A kereszteződésekben a tömeg lelassult, feltorlódott, egyes lelkes felvonulók felkapták kerékpárjukat, a levegőbe emelték, ahogy a Critical Mass internetes bannerjén az animált figura, s ezt mindig nagy éljenzés kísérte. Ezt nem lehet elmondani, se fényképen bemutatni, ezt látni kell, ott kell lenni. Tényleg jó lenne, ha a biciklisek minden nap ilyen természetességgel közlekedhetnének, akár bicikliúton, akár közúton, és se ledudálni, se elgázolni, se agyonverni nem akarnának bennünket a sértett Autós Istenek.

A Hősök terére visszaérve már szemből is jött a tömeg. Egy lány táblával sétált köztünk, "Környezetvédelmi szakember vagyok, munkát keresek" felirattal. Egyesek második körre indultak, legalább ezren lehettek. Én is mentem volna, de Athina már fáradt, meg beteg is egy kicsit, így vacsorázni indultunk.

A Nagykörútnak csak az egyik fele volt lezárva, azon áradtak a bringások Buda felől, mi azonban épp az ellenkező irányba igyekeztünk. Mentünk hát a másik, szintén lezárt oldalon, az álló kocsik között. Persze itt is volt pár balfasz, aki vöröslő fejjel nyomta a dudát, hátha pont az ő kedvéért fog mindenki elugrani az útból. A Szondi utcánál egy droidnőstény úgy gondolta, a leghelyesebb, ha a következő biciklis előtt kicsapja az ajtót. A következő biciklis történetesen egy kisgyerekkel a hátán tekerő apuka volt, kevés híja volt, hogy jókorát zakózzon, a droidnőstényt pedig csak egy békítőleg fellépő szervező mentette meg a pofánveréstől. Nem értem, mi a fenét békülgetnek a szervezők az ilyen rosszindulatú férgekkel. Kicsit arrébb egy öreg Wartburgra bukkantunk, benne egy dühtől eltorzult arcú pasassal, aki padlóig nyomta a gázpedált állás közben, hadd szívják a füstöt a "rohadékok."

- Kerregsz, buzikám? - érdeklődtem kedélyesen.
- A kurva anyádat, takarodjál! - ordított vissza.
- Nekem ugatsz?
- Beverem a pofádat!
- Odamenjek, lejátsszuk?

Nem mentem, mert minek üssek egy balfaszt, aki félórája termeli magának a kipufogógázt, mert annyi esze nincs, hogy felfogja, a biciklisek egy másodperc alatt átsuhannak a felhőn, ő meg pont a közepén ücsörög. Minek pazaroljam ilyenre a könnygázt, megfojtja ez saját magát. A szomszédos autókban önelégült arccal üldögélt a többi droid, és biztatták, nyomja még, "hadd szívják". Ja. Bravó.

- Hé! Ne itt menjenek már! - óbégatott egy fószer a volán mögül.
- Miért is?
- Mert maguknak... nem itt van a helyük!!
- Kurva anyád - zárta a témát helyettem BiG, és továbbhajtottunk.

A kereszteződésbe érve megálltam a nyápic rendőr mellett.

- Bocs, főnök, miért hagyja, hogy az a pasas ott a füstölésével zavarja a felvonulást?

A rendőr erre hőbörögni kezdett.

- Mi az, hogy zavarja! Hát még ő zavar, he?! Asziszi, az meg senkit, hogy maguk itten lezáratják a várost! Ezek az emberek meg mennének! A szívbeteg apjához sietne a kórházba! Annak ott meg terhes a felesége! Az meg ott...
- Kitalálom, súlyos sebesült.
- Nem!
- Koraszülött?

A barkochbának egy rikácsoló öregasszony vetett véget.

- Mit képzel maga, hogy mer idejönni!!
- Jól olvasson be, nyanya, többet úgyse találkozunk.
- Micsoda dolog ez, feltartani a forgalmat! Hát a határidő, uram, a határidő! Letelt!
- Milyen határidő?
- A határidő! Be kell fejezni ezt az egészet! Menjenek a fenébe! Letelt az idő már! Mit képzelnek, hogy most majd kiharcolják azt az izét?!
- Mizét?
- De micsoda dolog ez! - jött oda pampogni a droidnyanya férje is. - Itt akadályozzák az embereket? Akik közlekednének?!

Ekkorra a mammer és a tatter - akik egyébként gyalogosok voltak, szóval mehettek volna, amerre csak látnak - és a rendőr egyszerre üvöltöttek, a háttérből pedig folyamatosan zengett az autódudák kórusa, nekem meg ebből elegem lett, és szó nélkül továbbhajtottam. A tatter kiszúrta a feliratot a hátamon - Ha elütsz, szájbarúglak - és ezen annyira bepöccent, hogy utánam ordított:

- Majd jól szájbarúglak én!!

Satufék.

- Mi a kurva anyád van?!

Vigyázzállás.

- Ööö...
- Na ugye.

Pár perc múlva a nagykörúti Buddha Café asztala mögül integettünk a Budáról még mindig folyamatosan érkező sporttársaknak. Mire a szendvics végére értünk, véget ért a felvonulás is. Óriási lármával megindultak az autók, buszok, teherautók, és abban a pillanatban fojtogató benzingőz borított el mindent. Ez sajnos immár így is marad - legalábbis a következő Critical Mass felvonulásig. Ezúton szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy ezt a fantasztikus eseményt létrehozták, és mindenkit kérek, hogy legközelebb jöjjön el, akár vidékről is, érdemes! Egyúttal szeretném megkérni a blogomat esetleg olvasó BRFK közrendvédelmiseket, ugyan szedjék már elő a Szondi utca és a Nagykörút sarkán ma este szolgálatot teljesítő alacsony, nyeszlett rendőr őrmestert, és kérdezzék meg, mióta tűrheti el a rendezvényt biztosító rendőr a rendzavarást annak okán, hogy ő maga nem ért egyet a biztosított rendezvény céljaival.