DROID-442
2005.09.10.

blog   droidzóna   levrov

A Droidzóna könyv második kötetének szerkesztése közben feltűnt, hogy milyen régen nem volt történelmi droid. Szerencsére elég régen itt áll sorba Baxter Ödönke levele, melyben mindjárt kettőt is küldött. Az első arról szól, hogyan szerezte meg az Egyesült Államok Alaszkát Oroszországtól.

Az Egyesült Államok nagyon szerette volna Alaszkát a magáénak tudni. Először a 1855-ben, a krími háború idején, aztán 1859-ben kezdtek el Alaszkára alkudozni. Időközben kitört a polgárháború, másra kellett a pénz, úgyhogy csúszott a bolt. 1865-ben egy távíróvonal építése kapcsán egy amerikai mérnök csapat keresztül-kasul járta Alaszkát, elég jól feltérképezték, és elmesélték otthon, hogy mi a helyzet, mi minden van ott, amit érdemes lehet megszerezni.

William H. Seward szenátor 1867-től Alaszka megvásárlásának egyik fő támogatója volt. Egy este Stoeckl báró, az orosz nagykövet váratlanul meglátogatta őt, és kártyázás közben elmondta, hogy végleges megbízást kapott a cártól Alaszka eladására. Állítólag még azon az éjjelen összeült a szenátus, és reggelre meg is volt az eredmény: 1867 március 30-án 7 millió dollárért (egyes források szerint 7,2 millió, végül is számottevő különbség nincs) az Egyesült Államok megvásárolta Alaszkát.

Sewardot nagyon támadták ezért az üzletért, pártját lelkiismeretlen tékozlással vádolták, hiszen a polgárháború után nagyon kellett a pénz. Az amerikaiak Alaszkát "Seward jégszekrényének", "Seward őrületének", a szenátorokat "eszkimó szenátoroknak", a szerződést meg "jegesmedve szerződésnek" csúfolták. Akkor most támasszuk alá számszerű adatokkal, hogy milyen rossz üzletet is kötött Seward.

Az adatok az 1925-ös állapotokat tükrözik. (És akkor hol vagyunk még a mához!) Tehát Amerika 1925-ig a következő bevételekhez jutott Alaszka jóvoltából:

Haleladásból 688 millió dollár (a vételár majdnem százszorosa!)
Prémeladásból 110 millió dollár

Ez már magában óriási nyereség, de a java csak később következett: az 1897-es Klondike-i aranyláz!

Amerika 1927-ig 600 millió dollár értékű fémet termelt ki, 400 millió értékben aranyat, a többi ezüst, és réz. Tehát bárki megállapíthatja, hogy nem volt ez olyan rossz üzlet. Azóta pedig óriási mennyiségű olajat és földgázt is kitermeltek arrafelé.

S ki a droid? Nos, ez nyilvánvaló. Ugye, azt gondolná az ember, hogy eladás előtt a tulaj esetleg kiküldene egy mérnökökből és geológusokból álló csoportot, hogy ugyan, nézzék már meg, mégis mit ad el. De nem. Csak rá kell vágni, hogy ott úgy sincs semmi, 7 millió, az egy jó ár lesz. Hát, így történt...

Egy másik, hasonló történet: Peter Minuit holland felfedező 1626-ban 24 dollár értékű áruért vásárolta meg az indiánoktól Manhattan szigetét.