DROID-430
2005.08.29.

blog   droidzóna   levrov

Hazafelé sétáltam délután, némi kenyérrel, tejjel és egyéb alantas, szánalmas kispolgári létemhez szükséges árucikkel. Az éjjel-nappali bolt előtt pár melós sörözgetett, a fákon madarak csipogták világgá politikai nézeteiket, a közelben pedig néhány tizenéves kiscsaj sétáltatta a kutyáit. Az ilyen helyzetekben szoktak váratlanul előbukkanni a droidok, hogy a békés hétfő délutánt tönkrezúzzák.

Az egyik csaj kutyája, egy fekete spániel váratlanul megindult az úttest felé. Lement a forgalmas útra, majd megállt a sáv közepén, és bután vigyorogva csodálta a világot, mert sem azt nem fogta fel, hogy itt nem egészséges megállni, sem azt, hogy gazdája, egy nyurga, pattanásos kisliba éppen veszett sikítozással próbálja őt visszaparancsolni. A kutyát kivéve mindenkiben megfagyott a vér, ugyanis egy ócska mikrobusz legalább nyolcvannal közeledett, pontosan abban a sávban. A kispicsa túl hülye volt ahhoz, hogy megpróbálja elkapni a kutyáját, a kutya, vidám arckifejezéséből ítélve, nem is hagyta volna magát elkapni, a megfelelő IQ szinten álló emberek pedig túl messze voltak - magam is vagy ötven méterről figyeltem a jelenetet, s vártam, hogy szerencsétlen spániel rövidke élete véget érjen. Nem sok esélye volt: fekete spániel, sötétedés után, a fekete aszfalton...

A bőgő motorral száguldó kisbusz már egészen közel volt, amikor a sofőr észrevette a kutyát, és padlóig rúgta a fékpedált. Az immár fejhangon visító kispicsa szavába fékcsikorgás hasított, a gumik füstöltek, a kocsi majd' felborult... és a lökhárító alig egy centire állt meg a még mindig bután vigyorgó kutyától. A rikoltozó kiscsaj odarohant, üvöltve elkapta a kővé meredt eb nyakörvét, és felráncigálta a járdára. Ekkor ocsúdtak fel a melósok a bolt előtt.

- Eszednél vagy? Mé' nem vigyázol a kutyádra? - szólt oda az egyik a kiscsajnak.
- Mi a kurva anyád van?! - felelt a kiscsaj, ahogy otthon tanulta.
- Hogy lehetsz ennyire hülye?
- HOGY BESZÉLSZ TE VELEM?!!! Én egy lány vagyok!! Gondolkozzál már, hogy beszélsz egy lánnyal! EGY NőVEL!!!

Ekkor értem oda. Futólag ismertem a kiscsajt, meg ő is engem, mint a környék egyik legtapasztaltabb kutyását.

- Kisasszony! - mondtam neki. - Póráz vagy kiképzés, a kettőből egy is elég, de így ne engedd el a kutyádat!
- Hát... hát ez nem szokott lemenni az úttestre... - hebegte kicsit halkabban.
- Látom, most se szokott, mi?
- Hát most lement, de nem szokott! És különben is, mit szól be az nekem... Egy alkoholista szemét nekem ne ugasson!!
- Nem gondolod, hogy esetleg igaza van?
- ÉN EGY HÖLGY VAGYOK!! Velem nem beszélhet így!
- Nem, szerintem te egy nagyképű hülye picsa vagy - feleltem és továbbmentem.

Megjegyzem, ugyanennek a kis libának egyszer hat háztömbnyi távolságból hoztam vissza a kutyáját.